A málna vagy tudományos nevén Rubus ideus egy a rózsafélék (Rosaceae) családjába és a rózsafélék (Rosoidae) alcsaládjába tartozó igen kedvelt bogyós gyümölcsfaj. Ez a finom termésű növény az egész Északi féltekén őshonos. A málna alapvetően félcserje és a föld feletti része 2 évig él. A gyökérrendszere évelő, amiből képes folyamatosan megújulni. A gyökéren továbbá képződnek járulékos rügyek, amikből később a gyökérsarjak alakulnak ki, de ez függ a növény korától.
A málna ültetése - minden információ egy helyen a növényről ebben a cikkben!
Mikor a gyökér sarjak a felszínre jönnek lombot fejlesztenek és elkezdik létrehozni saját gyökerüket. Levelei 3-5 tagú összetett levelek, és a fonákjuk fehéren molyhos. Termése hosszúkás puha és vöröses színű. Botanikai értelemben azonban nem termése, hanem aszmagcsomó terméságazata van. Egy viszonylag alacsony hőigényű fajról beszélünk. hazánk a termeszthetőségének a Déli határa. Ha tavasszal a hőmérséklet eléri az 5°C-os hőmérsékletet elkezdenek fejlődni a rügyek, és 10-15 °C-on fokon pedig a sarjak kezdenek el fejlődni.
Jó télállóságot mutat és a jól betermett vesszők képesek elviselni az akár -20°C-os téli hőmérsékletet is. Fényigényes faj és a terméshozama csökken félárnyékos helyeken. Vízigényes faj is, évente 800-1000 mm csapadékot igényel, ami kritikus a termés minőségének a szempontjából. A gyengén savanyú talajokon tud a legkielégítőbben fejlődni.
Mind friss fogyasztásra, mind ipari feldolgozásra alkalmas gyümölcs. Harmonikus ízvilágát semmilyen más faj nem tudja helyettesíteni. Hazánk egykor nagy termesztője volt ennek a gyümölcsnek, de a klímaváltozás és a nagy kézi munkaerő igénye miatt mára teljesen visszaszorult a termesztése. Csak a Mátra aljában, Nógrád megyében fordul elő néhány ültetvény. Európában a legnagyobb termesztők Németország és az Egyesült Királyság.
Számos betegsége és kártevője van, azonban a legtöbbet helyes agrotechnikával meg lehet előzni. Ebben az összefoglalóban igyekszem a legfontosabbakat kiemelni.
A málna kártevői és az ellenük való védekezés
Málnamozaik - Rubus Yellow net virus; Black raspberry necrosis virus; Raspberry leaf mottle virus; raspberry leaf spot virus.
Ahogy látni lehet ez egy kórokozó komplex. Az USA-ban írták le először a tüneteket, majd az 1950-es években vált jelentőssé. Ma már az egész világon általánosan elterjedt betegség A mivel ez egy betegség komplex nagyon nehéz megmondani, hogy a levélen melyik kórokozó fogja a tünetet okozni. Általánosan elmondható tünet azonban, hogy a levél sárgul, elszórva szegletes sárgászöld foltok jelennek meg. Viszont még jellegzetes tünete, hogy a levélér mellett sárgul a növény.
Védekezés: Mivel képesek szövetnedvvel is terjedni ezért a levéltetűk elleni védekezésre nagyon oda kell figyelni. Oltással szintén átvihető egyik tőről a másikra ezért az eszközöket mindig fertőtleníteni kell. A tövek hőkezelése 31-39 °C-on szintén eredménnyel járhat, azonban a legfontosabb, hogy egészséges legyen a szaporítóanyagunk.
Málna elzinoés betegsége - Elsinoe veneta
A betegséget először a Olaszországban észlelték majd onnan terjedt át az USA-ba az 1880-as években. Ma az egész világon általánosan elterjedt betegség és a málna vesszőpusztulásának az egyik igen fontos okozója. Rendszertanilag az aszkosztrómás gombák csoportjába sorolható. Málnán és szedren fordul elő, de a fajták fogékonysága eltérő. Minden földfeletti részen megfigyelhetünk tüneteket, de a bogyón ritka.
A levélen először apró szürkésfehér foltok figyelhetők meg lilás foltudvarral. Később ezek a foltok kitöredeznek. A hajtáson a felső harmadban 3-4 mm-es nagyságú szürkésfehér közepű, enyhén besüppedő foltokat láthatunk szintén lilás foltudvarral. Ezekben a foltokban hosszanti repedések figyelhetők meg. A fásodott vesszőn is hasonló tünetek figyelhetők meg, de ott valamivel nagyobbak a foltok és nincs lilás szegély és ezek is repedezettek.
Ezekben a foltokban koncentrikus körben elrendezve jól láthatók a gombának a szaporító képletei. A lehullott levelekben is képes telelni a kórokozó, de beteg vesszők a legfontosabb fertőzési forrás. A szaporítóképletében, az aszkosztrómában, már ősszel megkezdi az aszkosztrómák képzését. Ezek koratavasszal szóródnak és a fejlődő hajtások kutikuláján keresztül bejutnak a növénybe. Ekkor még csak a hajtásokon jelentkeznek a tünetek. Ha később fertőződik meg, akkor a vesszőket fogja támadni. Ennek az ideje augusztus magassága. Közepes hőigényű a kórokozó, 22-26 °C a legoptimálisabb a számára.
Védekezés: Szüret után a letermett és fertőzött vesszőket el kell távolítani és meg kell semmisíteni őket. A fertőzött és lehullott levelekkel ugyanezt kell tenni. Ezzel egészen jól kordában lehet tartani a kórokozót, azonban pár kémiai kezelésre szükség lehet gyakorlatilag azonnal rügypattanáskor. Illetve ellen álló fajtákat érdemes termeszteni pl: Fertődi zamatos. Növényvédőszerek: Kontakt: Mankoceb- Dithane; Kaptán- Merpan 48 SC
Málna didimellás betegsége - Didymella applanata
Ausztriában írták le először 1875-ben, és innen terjedt el egész Európába. Ez a kórokozó szintén nagyon fontos szerepet játszik a málna vesszőpusztulásban. Rendszertanilag a pszeudotéciumos gombák közé sorolható. Szintúgy ez is csak a málnán és a szedren jelentkezik. Leggyakrabban a fiatal hajtásokon és az elfásodott vesszőkön fordul elő, ritkán pedig levélen. Ahhoz, hogy a levélen is előforduljon nagyon elhanyagoltnak kell lennie a területnek.
A fiatal hajtásokon 20-30 mm hosszú lilásbarna elmosódott szélű foltok figyelhetők meg. Ezek a foltok mindig a rügy körül helyezkednek el. Ilyenkor a rügy vagy elpusztul és nem hajt ki, vagy kihajt csak utána azonnal elpusztul. A foltok a hajtások alsó harmadában helyezkednek el. A fásodott vesszőkön a kéreg szürkül és felrepedezik. Viszont a csak a kérgen lehet ilyen tünetet látni, a belső szövetállományban ilyen nincsen. A levélen pedig a csúcstól kiindulva egy V alakú foltot figyelhetünk meg.
A legfontosabb fertőzési forrás a fertőzött vesszők, ahol a kórokozó képes áttelelni. Az aszkospórák szóródása április végén történik, légárammal, illetve vízcseppel történik a terjedésük. A rügy körül azért alakul ki nagyobb mennyiségben a folt, mert ott hosszabb ideig megáll a víz. A sebzés nagyban meggyorsítja a kórokozó lappangási idejét és a fertőzés veszélyét. A sebzés leggyakoribb oka a vastagodás során létrejövő repedésekben a málnavessző-szúnyognak a lárvája megtelepszik és ez okoz sebeket. Erről a kártevőről lentebb még lesz több szó. Alapvetően tavasszal kisebb az esélye a fertőződésnek, de nyáron számítani kell a fertőzésre.
Védekezés: A védekezés nagyban megegyezik az elzinoés betegségnél leírtakkal de itt még egy fontos lépés, hogy az ikersoros művelést kerülni kell. Valamint a málna vesszőszúnyog ellen is szükséges a védekezés, sebzések elkerülése miatt.
Málna leptoszfériás betegsége - Leptosphaeria coniothyrium
Az USA-ban fedezték fel először a betegséget és az 1920-as évek végén jelent meg hazánkban a betegség. Ez a harmadik és egyben utolsó betegség, ami a málna vesszőpusztulását okozza. Természetesen málna mellett ez is előfordul szedren. Rendszertanilag a pszeudotéciumos gombák közé sorolható A hajtáson és a vesszőkön figyelhető meg a tünet, de szerencsére a többi részen nem okoz gondot.
A hajtáson 20-30 mm-es ovális sötétbarna foltok jelennek meg, benne apró fekete foltok helyezkednek el. Ha a hajtást kettévágjuk, akkor észrevehető, hogy a bélszövetig bebarnult a hajtás. Ezek a foltok a mindig a hajtás tövi részén figyelhetők meg. A vesszőn kiszürkülő foltokat láthatunk és a kéreg hosszanti, valamint kereszt irányban felrepedezik.
Fertőzési forrás nem meglepő módon itt is a fertőzött vesszők. Elsősorban seb parazita, így a didimellás betegségnél leírt sebképződési folyamatra itt is figyelni kell. Viszont ez a kórokozó gyengültségi parazita is. A rosszul beérett és elfagyott vesszőkbe a kórokozó gond nélkül behatol. A vegetációs időben kiszabaduló konídiumok újabb fertőzési forrást okoznak.
Védekezés: teljes mértékben megegyezik a didimellás betegségnél leírtakkal.
Málna mikoszferellás levélfoltossága - Mycosphaerella rubi
Belgiumból érkezett hozzánk a betegség és egy elég gyakran előforduló levélbetegség. Hajtáson és vesszőn eddig még nem figyelték meg. Nem egy komoly betegség minden évben előfordul, de az előző négy betegséggel összevetve elég jelentéktelen. Rendszertanilag a pszeudotéciumos gombák kozé sorolhatjuk. A levélen apró, 2-3 mm nagyságú először fekete vagy sötétbarna foltok jelennek meg.
Ezeknek a közepe fokozatosan kivilágosodik. Később a foltok fokozatosan összeolvadnak majd a levél elszárad és lehullik. A fertőzési források a lehullott levelek. Tavasszal kezdődik meg a spórák szóródása és innen fertőzik meg a fiatal leveleket. Az első fertőzött leveleken a fertőzés kialakulása utána újabb áttelelő képletek keletkeznek, amelyek a csapadék segítségével tovább fertőzik az egészséges leveleket.
Védekezés: A lehullott lombot be kell forgatni a talajba, vagy összegyűjteni és megsemmisíteni. A lombpermetezés szintén jól alkalmazható ellene 3-4 lombleveles állapottól. Összesen 2-3-szor kell lekezelni a növényt és természetesen itt is érvényes, hogy szüret után a letermett vesszőket el kell távolítani. Növényvédőszerek: Kontakt: Mankoceb- Dithane, Folpet- Merpan 48 SC Szisztemikus: Boszkalid, Piraklostrobin- Signum WG; Cipőidnél, Fludioxonil- Switch WG
Málna botrítiszes betegsége - Botrytis cinerea
Ez is jelentős betegség és a málna leggyakoribb betegsége is. Némi vesszőpusztulást okoz, de nem annyira jelentős, mint a korábban említettek. Ellenben a rügy, a virág és a bogyó pusztulás nagyon komoly gondot okoz. Rendszertanilag a konídiumtartós gombák közé tartozik. A levélnyél elbarnul és a levél szürkésbarnává petyhüdté válik, rajta szürke konídiumtartó gyeppel. A hajtáson több ízközre kiterjedő szürkésbarna, míg a vesszőn szürkésfehér elmosódott szélű foltok jelennek meg.
Csapadékosabb időben a hajtás és a vessző felületén megjelenik a jellegzetes szürke penészbevonat, amiről a gomba a szürkerothadás nevet is kapta. A virágkocsány és a sziromlevelek elbarnulnak és ezen is jelentkeznek a jellegzetes tünetek. A bogyók összeaszalódnak, ha éretlenek, ha érettek akkor megindul a lágyrothadásuk és a kocsányról nehezen lehet őket lehúzni. Később a kocsány is elbarnul, ennek hatására a bogyók összetöppednek.
A legfontosabb fertőzési forrás a beteg vesszők és a talajra hullott levél és bogyó maradványok, másrészt a vesszőnek az a része, ahol a kórokozó képes volt áttelelni. Az áttelelésre létrehozott képletét szkleróciumnak nevezzük. Ilyenkor a korábban fertőzött és áttelelt részeken konídiumtartó gyep fejlődik. Ez a gyep a jól ismert szürke penészgyep. Először mindig az elgyengült leveleket támadja meg, amiről a virágra kerül a gomba konídiuma. A fő fertőzési időszak a virágzás. A termésekbe általában sebzéseken keresztül jut be.
Védekezés: Ellenálló fajták telepítése pl: Fertődi zamatos. kerülni kell az ikersoros termesztést és letermett vesszőket meg kell semmisíteni. Tavasszal a sarjakat el kell majd távolítani. Továbbá fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez a gomba tárolási betegségként is felléphet. 10-20%-os virágzásnál el kell kezdeni a permetezést 3- 5 alkalommal. Később a letermett vesszők eltávolítása után is szükséges a permetezés. Növényvédőszerek: Kontakt: Klórtalonil- Bravo 500; Szisztemikus: Fenhexamid- Teldor 500 SC; Boszkalid, Krezoxim-metil- Collis SC.
Málna fitoftórás betegsége - Phytophtora fragariae var. rubi.
Jelenleg a legkomolyabb betegsége a málnának. 2016-os adatok szerint hazánkban még nem ütötte fel ez a betegség, azonban Ausztriában és Szlovéniában már jelen van. Így van esély rá, hogy hamarosan hazánkban is megjelenik. rendszertanilag az Oospórás gombák közé sorolható. A fertőzés hatására a növény lombja elkezd barnulni, valamint a hajtások pásztorbothoz hasonlóan meghajlanak.
Bizonyos gyümölcstermő hajtásokon nem nevelnek rügyet, ha mégis akkor sem fejleszt gyümölcsöt, vagy a gyümölcs elszárad. Ha ezt a meghajlott hajtást ketté vágjuk akkor alatta jól látszik, hogy a faállomány teljesen elszíneződött. De ezek eltörpülnek amellett, hogy a növény gyökérzete szinte teljesen elrothad. Ha kiveszi a talajból az ember, akkor jól érezhető büdös szagot fog érezni, valamint a gyökér teljesen elbarnult.
Lesz egy nagyon vékony határvonal az egészséges és a beteg résznél. A tünetek mindig a növény felső részén jelentkeznek. A kórokozó a talajban a kitartó képletével az oospórával évekig képes túlélni. Viszonylag ez is alacsony hőigényű gomba, mert a csírázáshoz a legoptimálisabb hőfok a 10-15°C. A gyökéren keresztül hatol be a növénybe. Ha behatolt a kórokozó a gyökérbe akkor létrehozza a penészgyepet, és a talajvíz segítségével elindul a felszín felé.
Onnan az esővíz felveri őket a levelekre és hajtásokra és a légzőnyílásokon keresztül bejutnak a felsőbb részekbe. Éppen ezért a komoly fertőzéshez nedves időre van szükség pl: kora tavasz vagy késő ősz. Egyelőre teljes gazdanövény köre nem ismert, de feltételezhetően a szedermálnát ugyanúgy károsítja, mint a közönséges málnát.
Védekezés: Telepítéskor jól meg kell választani a területet, mert ha pangóvizes területen van, akkor számolni kell vele. Ellenálló fajták termesztése pl: Autumn Blyss. Növényvédőszeres kezelés nehezen megoldható, de egy két készítmény létezik ellene kontakt: Bordói keverék Mankoceb- Cuprofix 30 DG, viszont szisztemikus sajnos nincs. Természetesen itt is előfordulnak egyéb kórokozók pl: a lisztharmat és a rozsdagomba, de utóbbi csak a vadontermő málnát és szedret támadja meg, míg előbbi csak nagyon meleg nyarakon képes károsítani
A málna terrikol kártevői
A málna vessző pusztulásnak a legsúlyosabb kártevő eredetű okozói. Ebbe a csoportba elsősorban a cserebogár pajorok és a pattanóbogár lárvák tartoznak bele. Ezek a kártevők a gyökereket károsítják azzal, hogy elrágják őket.
Cserebogarak - Melolonthaidae
A cserebogarak a bogarak (Coleoptera) rendbe és a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartoznak. A pajorok pedig a talajban levő lárváik. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti bordával. Lárvái valamivel nagyobbak 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni.
Tojása apró körülbelül 3 mm nagyságú, ovális sárgásfehér színnel rendelkezik. A család fajai több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzási általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt.
Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Sajnos azonban minden évben lehet számítani valamelyik faj rajzására az ország bármely területén. Az ok, amiért egy kategóriába sorolom őket, mert a kártételük megegyezik. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de kisebb jelentőségű. A komoly kártétet a gyökérrágás okozza.
A legveszélyesebb fejlettségi állapota, a második stádiumban lévő pajor, mert ez a legfalánkabb. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 méter mély és megközelítőleg 1 méter széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált. Ha négyzetméterenként 1-1,5 pajort talál akkor erősen fertőzött a terület és ha lehetőség adódik rá oda ne telepítsen
Védekezés: Ha a talajban van már akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. A legjobb védekezés módszer a rendszeres talajművelés, mert ez az, ami a legjobban gyéríti őket.
Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani. (végezetül megjegyezném, hogy attól függően, hogy milyen területen vagyunk olyan cserebogárral lesz dolgunk pl: alföldön inkább a homoki és a zöld cserebogár gyakoribb, míg a nem homoki területeken a májusi, vagy az erdei és a kalló).
Pattanó bogár lárvák - Elateridae
Számos faj tartozik bele, és rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendbe és a pattanóbogarak (Elateridae) családba tartoznak. Az imágók nagysága 2-30 mm-ig terjed. Testük felülete kemény. Szárnyfedőjük domború és gyakorlatilag mindig fedi a potrohot. 3 pár egyformán fejlett lábuk van. Csápjaik 3 csápízből állnak. A lárvák 3-5 évig fejlődnek és lárva alakban telelnek.
A nőstények a tojást a növényzettel fedett talajba teszik. A kikelt lárvák még csak humusszal táplálkoznak, de a második vedlés után már az élő növényi elkezdik elrágni a gyökereket. 10-12 °C-nál alacsonyabb hőmérsékleten nem táplálkoznak. Július augusztusban alakul imágóvá, de csak a következő év tavaszán rajzik. Kártétele teljesen ugyanolyan, mint a cserebogárnak, de az imágó nem károsítja a lombot. A kártevő szint felmérése is ugyanúgy zajlik, mint a cserebogarak esetében, de nála 2-3 állat/m 2 lesz a meghatározó.
Védekezés: az ellene való védekezés megegyezik a cserebogár elleni módszerrel.
Málna karcsú díszbogár - Agrilus aurichalceus
Rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendbe és a díszbogarak (Buprestidae) családba tartozik. Elsősorban hajtáskárosítók de ültetvény szinten nem okoznak komoly gondot. Inkább házikertekben fordul elő. Az imágó nagyméretű, 4,5-8 mm nagyságú és olajzöld színben pompázik. A tojása 1-1,5 mm hosszú, hosszúkás és egy kocsonyás anyag borítja, amivel a fa kérgéhez rögzíti őket. A lárvája kimondottan nagy mert 7-15 mm nagyságú, csontfehér színű.
Hazánkban csak a szedren és a málnán fordul elő. Egy év alatt egy nemzedék fejlődik ki és lárva alakban képes áttelelni. A lárvák a vesszőben kialakított bábkamrában telelnek. tavasszal bábozódnak majd a bábkamrából május június magasságában bújnak elő. Ha a tavasz hűvös akkor a rajzásuk akár júliusig is eltarthat. Június elején kezdik a tojásrakást. A lárvák augusztus közepére érik el a kifejlett állapotot.
A vesszőkön hosszanti megvastagodások, úgynevezett álgubacsok jönnek létre. A lárva eleinte a kéreg és a fás rész határán károsít, majd egyre inkább halad a hajtás belseje felé. A megvastagodott részt álgubacsoknak nevezzük. Az álgubacs felülete sima, és általában a talaj feletti 20-50 cm-es magasságban vannak. Ha erős a fertőzöttség akkor az ágon több álgubacs is képződik és egy erős szél hatására letörhet a szár. A bábkamra, amiben a lárvák telelnek mindig az álgubacs felett találhatók. A fiatal érési táplálkozásban lévő imágók karéjozzák a leveleket.
Védekezés: egyszerűen a fertőzött szárakat, vesszőket le kell vágni és megsemmisíteni. Fontos!! az agrofórumból van
Kis málnabogár - Byturus tomentosus
Rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) rendbe és a málnabogarak (Byturidae) családba tartozik. Ez a kártevő a generatív részeken károsít elsősorban, de ez a kártevő sem okoz különösebb gondot. A 3,9-4,3 mm nagyságú imágó szürkéssárga színű. Szárnyfedői sűrűn pontozottak és sárgásbarna szőrrel borítottak. A csápok és lábak sárgák, amiket szőrzet borít. Ritkán előfordulhatnak sárga példányok is. A tojások fehérek és 1,5-1,7 mm nagyságúak. A lárva 6,3-6,8 mm nagyságú és sárgás fehér színű.
A kártevő 1-2 éves fejlődésű, attól függ milyen az adott évjárat időjárása. A talajban telelnek imágóként és csak akkor bújnak elő, ha a hőmérséklet 14 °C fölé emelkedik, ez nagyjából a málna virágbimbóinak a megjelenésekor következik be. Rögtön az előjövetelük után párzanak. A málna virágzásakor kezdődik meg a tömeges rajzás és tojásait először fejlett virágokra, majd később a fiatalabb virágokra teszik le.
Tojásait a porzószálak közé helyezi egyesével. Egy nőstény akár 200-300 tojást is képes lerakni. Előfordul néha, hogy egy porzószál mellett van több tojás is de az nem egy nősténytől van. Augusztus közepéig tart a tojásrakási szezon, majd közvetlenül utána el is pusztul az állat. A málna éréskor általában a lárva harmadik fejlődési stádiuma van jelen, és még augusztus elején lehúzódnak a talajba, ahol bábbá majd később imágóvá alakulnak.
Érdekesség, hogy az egyedek mindössze 10%-a fejlődik abban az évben imágóvá, míg a maradék 90% bábként telel. A lárva és az imágó egyaránt károsít. Az imágó virágporral táplálkozik és sokszor berág a virágbimbóba is, bimbók mellett a nektármirigyeket is megrágják. A lárvák a virágszerveket károsítják, berágnak a vacokba és a magházba, majd később megrágják a termést is.
Védekezés: mivel főleg házikertben fordul elő, ezért üzemi ültetvényekben csak akkor védekeznek ellene, ha nagyon elszaporodott. Egyetlen pirteroidos kezelés leviszi őket, csak jól kell időzíteni, hogy ez pont tojásrakás idejére essen. Viszont itt fontos, hogy csakis méhkímélő technológiával lehet a készítményt kijuttatni. Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis mega; Cipermetrin-Cyperkill Max, Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 SC.
Málna vessző-szúnyog - Resseliella theobaldi
Rendszertanilag a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rend és a gubacsszúnyogok (Cecidomyiidae) családjába tartozik. Szintén nem egy túl jelentős kártevő. Málnán és szedren figyelték meg. Az imágók általában aprók 1,7-2,5 mm nagyságúak. A tojás fehér és 0,32-0,94 mm nagyságú a végén elkeskenyedik. A kifejlett lárva 3-4 mm nagyságú és rózsaszínű. A kártevőnek 3 nemzedéke van egy vegetációban és a kifejlett lárvák telelnek a talajban a felszínhez közel. Májustól június közepéig rajzik az első nemzedéke.
A nőstények a vesszőbe rakják a tojásaikat csomókba. A lárva a kéreg alatt táplálkozik, majd, ha befejezte a fejlődést a talajra veti magát és bebábozódik. A 2. nemzedék rajzása július első felében zajlik, míg a 3. nemzedéké augusztus közepe vége magasságában. A lárva a növény háncsszöveteit károsítja ezért a kéreg repedezik. A kéreg alatt a farész a bélszövetig elhal, majd egy szövetburjánzás indul meg.
Ennek hatására a növekedési hajlam csökken és ha nincs elég csapadék akkor az egész vessző elsárgulhat. Az ilyen vesszőn a gyümölcs összefonnyad. Az ilyen vesszők tavasszal nem hajtanak ki és akár az egész tő kipusztulhat. Valamint ahogy korábban említettem a sérülés hatására másodlagos kórokozók fogják felütni a fejüket pl: a didimellás betegség.
Védekezés: a fertőzött tövek kivágása és megsemmisítése.
Málna gubacsszúnyog - Lasioptera rubi
Rendszertanilag a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rend és a gubacsszúnyogok (Cecidomyiidae) családjába tartozik. A kártétele igazából inkább látványos, mint jelentős. Az imágó apró, megegyezik a málna vesszőszúnyog méretével, és fekete színben pompázik. A lárvái színe narancssárga és 1-2 mm-es nagyságúak. Tojásaikat a rügyek alá rakják és onnan rágnak be.
A kártevő egynemzedékes és lárva alakban a gubacsban képes áttelelni. A lárvák gubacsokat képeznek és ennek a védelmében fejlődnek ki. Igen elhúzódó a rajzásuk ugyanis májustól akár június végéig fertőzni képes. A lárva berág a rügyek alá és ott a faszövetet elkezdi fogyasztani. Emiatt daganatok nőnek a vesszőn, ami amellett, hogy látványos, de gátolja a víz szállítást a hajtásban. Így a növény lankad.
Védekezés: a fertőzött vesszők eltávolítása és megsemmisítése természetesen szüret után
Málna-sodrómoly
A lárvák a fakadó rügyekben tesznek kárt, a fiatal leveleket összesodorják, összeszövik és megrágják.
Védekezés: Tavasszal védekezünk a fiatal lárvák ellen kémiai vegyszerekkel.
Pettyes szárnyú muslica - Drosophila suzukii
A kártevő a kétszárnyúak (Diptera) rendbe és a harmatlégy félék (Drozophilidae) családba tartoznak. Na ez hazánkban a málna és szedertermesztés legkomolyabb kártevője és sajnos növényvédelem egyelőre tehetetlen vele szemben. Itthon az őszimálna legjelentősebb kártevője. Az imágó 3 mm nagyságú vörösszemű és sárgásbarna színű. A lárvák 5-6 mm hosszúak és krémszínűek, míg a bábok 5-6 mm-esek és 2-3 mm nagyságúak.
A tojások köralakúak tejfehérek és 0,2 mm átmérőjűek. Könnyen összetéveszthető a közönséges ecetmuslicával, azonban a legjobb elkülönítő bélyeg a szárnyán lévő szürkés pettyek. Ahonnan a kártevő a nevét is kapta. A kártevő alapvetően határozatlan nemzedék számú. Ugyanis Dél Európában akár 3-9 nemzedéke is lehet egy évben, míg Észak Európa egyes részein 1-3 nemzedék. Hazánkban 2-3 nemzedéke fordul elő.
A kifejlett imágó képes áttelelni védett helyen pl komposztban vagy raktárhelyiségben. A tavasszal aktivizálódik a kártevő, de néha a meleg téli napokon is lehet látni. A legnagyobb aktivitást 20-25 °C fok között mutatja kártevő. Hazánkban júliusban lehet számítani a tömeges rajzására. Tojásait a gyümölcsbe rakja, amivel a kártételt is okozza. Sokszor a gyümölcsök felületén bábozódik be, de gyakran előfordul, hogy a talajban.
A kártételt a lárva okozza, azzal, hogy a gyümölcsön belül rág. Ezzel egy olyan tünetet létrehozva, mintha gyümölcs le akarna folyni a növényről. Mindamellett, hogy ez elég gusztustalanul néz ki, a szúrásnyomnak hála másodlagos kórokozók is bekerülnek a gyümölcsbe, ami szintén a rothadást fogja segíteni.
Védekezés: na igen itt a nagy probléma ugyanis még nem sikerült erre megfelelő módszert találni sajnos. Igazából a megelőzésre és a csapdázásra lehet egyedül építeni. Minél előbb szüretelni kell, hogy elkerüljük a rajzást. A fertőzött gyümölcsöket érdemes letakarni vagy egy nagy zsákba tenni, hogy onnan a kifejlett legyek kirepüljenek, de ez sem nyújt százszázalékos megoldást. valamint mindent le kell szüretelni a növényről hogy az ne szolgáljon fertőzési forrásként később, és a fertőzött gyümölcsöket meg kell semmisíteni. másik módszer a tömegcsapdázás lehet.
Ezt úgy lehet kivitelezni, hogy egy palackba almaborecetet teszünk és oldalt kivágjuk, hogy be tudjon repülni. Azonban ez csak gyérítésre szolgál, teljes megoldást sajnos nem biztosít, plusz számos más kártevő is repülni fog erre az elegyre. A kémiai védekezés azért nehézkes nagyon, mert ha egy pirteroiddal pl: Karate Zeon is kezelünk annak is van egy várakozási ideje ameddig nem lehet fogyasztani a gyümölcsöt.
Mivel akár naponta szükséges szedni a málnát ezért ez sem kivitelezhető, mert a legrövidebb lejáratú idegméregnek is legalább 3 nap az élelmezés egészségügyi várakozás ideje. Szóval nagyon nehéz az ellen való védekezés
Természetesen itt is van még egyéb más kártevő ami gondot okozhat pl: a szamóca bimbólikasztó, vagy a málna sodrómoly, de ezek csak szórványosan tűnnek fel. Továbbá egy pár gondolatban még szót ejtenék a málna levéltetűről. A legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy a fenn tárgyalt vírusok mindegyikét képes terjeszteni, így a védekezés ellene szükséges. Azonban közvetlen kártétele, a szívogatás elhanyagolható. De nagy szerencsére egy piretroidos kezelés szépen gyéríti őket.
Amennyiben hasznosnak találta a bejegyzést, kérem nyomjon egy Tetsziket, küldje el ismerőseinek.
