Származás: a nagyvirágú liliomfa a hófehér vagy jülani liliomfa (Magnolia denudata) és a piros vagy kínai liliomfa (Magnolia liliiflora) kereszteződéséből keletkezett lombhullató hibrid, amely bizonnyal már régen létezett a japán kertekben vagy faiskolákban, ám először a francia katonatiszt, Étienne Soulange-Bodin növénytermesztő-kertész szándékos keresztezéséből vált ismertté 1820-tól. Az 1830-as évekre Európában már kereskedelmi forgalomba is került. Ezt követően számos  - színben és formában eltérő virágú - fajtát neveltek kontinensünkön, Japánban és Észak-Amerikában. Napjainkra az egyik legelterjedtebb és legkedveltebb magnólia mind a parkokban, mind a kertekben, sokak számára egyenesen az archetipikus liliomfa, amely lombfakadás előtt virágba borul, a tavasz egyik legszebb dísznövényeként.

A 'Rustica Rubra' fajta a ’Lennei’ nagyvirágú liliomfa (Magnolia x soulangeana) magoncaként keletkezett a 19. század végén a hollandiai Boskoopban.

Habitus: 5-6 m magas, erőteljes növekedésű, a földhöz közel elágazó, terebélyes, gömbölyded, kora előrehaladtával kissé lógó ágrendszerű díszfa, melynek lombozatát  váltakozó állású,  6-12 cm hosszú, tojásdad, fényes, bőrnemű, sötétzöld levelek alkotják. 

Virág: igen nagyméretű (15-20 cm), kehely alakú, gazdag vöröseslila, belül fehéres rózsaszín, kellemes illatú virágait április-májusban, lombfakadás előtt gazdagon bontja.

Talajigény: laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, üde, savanyú talaj ideális a számára.

Fényigény: közepes, de napos fekvésben fejlődik a legszebben.

Vízigény: közepes, azonban sem a száraz talajt, sem a száraz levegőt nem szereti. Előbbi miatt - különösen hosszantartó aszályos időszakban - rendszeresen öntözzük, utóbbi miatt, ha kell párásítsunk. A pangó víztől viszont óvjuk!

Gondozás: gondosan válasszuk meg a helyét, lehetőleg kerülve a szeles, fagyzugos területeket és ügyelve a jól előkészített ültetőközeg kialakítására.

Az ültetést követő 2-3 évben télen takarjuk, a megerősödött, idősebb növények már jó télállók.

Ha túl sűrű az ágrendszere, a virágzást követően alakítsuk a koronát.

Betegségei, kártevői: levéltetvek, levélsárgulás erősen meszes talajtól, virág- és levélbarnulás, száradás szeles helyre történő telepítés esetén.

 Amennyiben a megfelelő körülmények biztosítottak számára, betegségekkel, kártevőkkel szemben ellenálló.

Társítás és elhelyezés a kertben: a magnólia vagy liliomfa régóta méltán kedvelt és ültetett cserje vagy kis fa, igencsak tetszetős virágainak köszönhetően a kert legfeltűnőbb szépségű növényei közé tartozik. A nagyvirágú liliomfa virágai fajtánként eltérőek, lehetnek kehely vagy serlegszerűek, csésze alakúak, ami pedig a színüket illeti a fehértől a rózsaszín árnyalatain át az élénk bíborliláig terjednek és akad közöttük két színű is, így mindenki megtalálhatja közöttük a szívének és szemének leginkább kedveset. Főként önállóan érdemes alkalmazni, de elhelyezhetjük cserjecsoportban, társításban is.

Utóbbi esetben a 'Rustica Rubra' mellé választhatunk örökzöld cserjéket, amelyek kiemelik a magnólia pompáját, így például a 'Moonglow' kék oszlopos oregoni boróka vagy a 'Blauw' kínai boróka. Szegélyként pedig az alacsony, kúszó habitusú 'Blue Chip' kék terülő henyeboróka.

Ha viszont inkább virágos növényeket szeretnénk, akkor ültessünk mellé selyemmirtuszokat (pl. 'Benoit') vagy hortenziákat (pl. 'Candybelle Bubblegum'). 

Társításra javasolt növényfajták:

Juniperus scopulorum 'Moonglow' - Kék oszlopos oregoni boróka
Juniperus chinensis 'Blauw' - Kínai boróka
Juniperus horizontalis 'Blue Chip' - Kék terülő henyeboróka 
Lagerstroemia 'Benoit' – Kínai selyemmirtusz
Hydrangea arborescens 'Candybelle Bubblegum' – Cserjés hortenzia

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 5-6 m
Kifejlett szélesség: 3 m
Ültetési tőtáv: 3,5-4 m
Virágzási idő: április - május
Fényigény: közepes
Vízigény: közepes 
Lombhullató: igen

Felhasználási terület: szoliter, tavaszi kert, előkert, háttérnövény, cserjecsoport, japán kert, évelőágyás

Védett tartalom