Leptospermum scoparium 'Red Falls' – Új-zélandi teafa

Gyors növekedésű, a mirtuszfélék családjába tartozó örökzöld cserje vagy kis fa. Új-Zélandon, Ausztráliában és Délkelet-Ázsiában őshonos, ahol mocsarakban, sós talajú tengerparti területeken él.

Tudományos nevében a leptospermum - görög eredetű - karcsú magot jelent, a teafa elnevezés pedig arra utal, hogy az 1770-es években James Cook kapitány és legénysége miután megfigyelte, hogy a maorik a fa leveleiből főzetet készítenek, ők is azzal helyettesítették a teát, fogyasztották skorbut ellen, s nevezték el a manukafát teafának. Az őslakosok számos betegség kezelésére belsőleg és külsőleg egyaránt használták. Rendkívül erős fertőtlenítő, antiszeptikus hatása miatt a II. világháborúban az ausztrál és brit katonák sebeinek kezelésénél, igen jó eredménnyel alkalmazták. Napjainkban egyre szélesebb körű az illóolajának gyógyászati célú felhasználása, mivel kiváló immunrendszer serkentő, gomba-, baktérium- és vírusölő, fertőzésgátló, hegesítő, köptető.

Ágai lehajlóak, apró, lándzsás, vékony, ezüstös színű, aromás illatú levelekkel sűrűn borítottak. Feltűnően hosszú porzójú virágai - melyek öt kerek sziromból és öt csészelevélből állnak - az ágak végén fejecskében vagy füzérben nyílnak a vesszők teljes hosszában. Az alapfaj virágai fehérek, a kertészeti változatok színe lehet a rózsaszín és a piros valamilyen árnyalata, szimpla és telt. Illatosak, vonzzák a méheket.

Fény- és melegkedvelő, jól bírja a tűző napot is, déli fekvést válasszunk a számára. A laza, könnyű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, enyhén savanyú talajt kedveli. Öntözzük bőségesen, de a pangó víztől óvjuk. Fagyérzékeny (-5 fok alatt elpusztul), ezért télen tartsuk védett helyen vagy takarjuk. Metszése - virágzás után - a sérült, beteg és elhalt részek eltávolításából áll. Kártevője a mi éghajlatunkon gyakorlatilag nincs. 

Kiválóan nevelhető dézsában, nagyobb cserépben.