A mediterrán táj egyik emblematikus növénye a leander vagy babérrózsa (Nerium oleander), ami a Földközi-tenger medencéjében őshonos lévén, a térség kertjeinek, parkjainak, tereinek és utcáinak, mi több az autópályák melletti sávoknak is szívesen ültetett örökzöld cserjéje vagy fácskája.
Már az ókori görögök és rómaiak is kedvelték és becsben tartották. Hazánkban is, már a 18. században népszerű volt, de igazán csak napjainkra lett - számos fajtájának köszönhetően - a nyári hónapok meghatározó és jóformán valamennyi kerttípusba jól beilleszthető növényévé. Bár nálunk leginkább dézsában szokás nevelni, de így vagy kiültetve is, mind szoliterként, mind társításba helyezve egyaránt felhasználható.
Többnyire kb. 2-3 m magasra nő, felálló ágrendszerű, bokros megjelenésű, a lombozatát alkotó sötétzöld, kemény, bőrnemű levelei keskenyek, hosszúkásak, lándzsásak, a kiemelkedő középső érrel igen mutatósak.
A jó szerkezetű, közepes vízmegtartó képességű földkeverék ideális a számára. Tápanyagigénye nagy, ezért a virágzás alatt ajánlott hetente tápoldatozni.
Legjobban teljes napsütésben érzi magát, a megfelelő virágképződés érdekében árnyékolását kerülni kell. A fény mellett a vizet is igencsak szereti, ezért nyáron bőségesen öntözzük, de hagyjuk, hogy földjének felszíne két öntözés között kiszáradjon. Ügyeljünk arra, hogy lehetőleg langyos legyen a víz, mivel a napsütéstől a cserép és a föld is átmelegszik, a túl hideg vízzel történő locsolás, a levelek sárgulásához vezet. Télen elegendő épp csak nyirkosan tartani a talaját.
A leander gondozását tekintve fontos a metszés és a teleltetés milyensége. Előbbinek megfelelő volta szükséges a szabályosabb forma, az erősebb, masszívabb növekedés mellett a gazdagabb virágzás és a betegségekkel szembeni védekezés miatt is. Tavasszal végezzük oly módon, hogy minden második oldalhajtás kétharmadát vágjuk le, míg a többinek csak az egyharmadát. Az őszi metszés a még ki nem nyílt virágkezdemények eltávolításából áll, hogy hamarabb indulhasson meg a következő szezonban a virágképződés, valamint a száraz, sérült vagy terjedelmesebb részek levágásából.
Teleltetésének ideje akkor kezdődik, ha az éjszakai hőmérséklet tartósan 6°C alá süllyed. Vigyük fagymentes, világos helyre (pl. pince, garázs), ahol a hőmérséklet 5-10 °C. Ha erre nincs módunk, akkor is 10-15°C-nál nem melegebb helyen tartsuk.
Az alábbiakban bemutatásra kerülő fajták festőien szép virágaikkal biztosan magukra vonják a figyelmet.
Nerium oleander 'Alsace' - Mandulaszínű leander
Az ’Alsace’ (Elzász régió francia neve) feltehetőleg rendkívül régi fajta, melynek eredete a távoli múltba vész.
Júniustól szeptemberig folyamatosan hozza a hajtások végén, sokvirágú ernyőben álló, szimpla, kb. 5-6 cm átmérőjű, porcelán finomságú, halvány rózsaszín, szinte fehér, sárgás - piros csíkokkal díszített - torkú virágait, melyeknek enyhe illata meleg, párás estéken érezhető legjobban.
Nerium oleander 'Mrs. Roeding' – Rózsaszín-baracksárga, teltvirágú leander
1905-ben Kaliforniában, George C. Roeding faiskolája vezette be, állítólag Japánból importált vetőmagból nevelték.
Júniustól szeptemberig nyílnak a hajtások végén, sokvirágú ernyőben álló, kb. 5-6 cm átmérőjű, dupla vagy tripla, kissé felfelé hajló, rojtos szirmú, halvány rózsaszín, baracksárgával árnyalt - a melegebb időben mélyebb színű -, intenzíven illatos virágai.
Nerium oleander 'Papa Gambetta'- Sötét lazacszínű leander
A francia Jean Rey faiskolában 1973-ban nemesített - Európában az egyik legnépszerűbb - fajta.
Mindössze kb. 1-1,5 m magasra nő, felálló, dús ágrendszerű, bokros, kompakt megjelenésű.
Júniustól szeptemberig a hajtások végén folyamatosan bontja sokvirágú ernyőben álló, szimpla, kb. 5-6 cm átmérőjű, elválasztott, kissé felfelé hajló, sötét lazacrózsaszín szirmú - sárga torkú -, finoman illatos virágait.
A ’Papa Gambetta’ fajta mérete folytán ideális választás balkonra, teraszra és kisméretű kertbe egyaránt.
