Kerria japonica 'Pleniflora' - Teltvirágú boglárkacserje

Származás: Közép- és Délnyugat-Kínában, Japánban hegyvidéki erdőkben, hegyi patakok, folyók partján őshonos - emiatt a felkelő Nap országában hegyi virágnak nevezett - lombhullató cserje.

Európába William Kerr, skót kertész és növénygyűjtő révén került, aki a fajt megtalálta Kínában. A ’Pleniflora’ fajtát is ő mutatta be 1804-ben Angliában.

Habitus: kb. 2-3 m magas, az alapfajnál erősebb növekedésű, terjedő tövű, mereven felfelé törő, vékony, világoszöld, fényes vesszői ívesen elhajlók. Hajtásrendszere sűrű, emiatt széles bokrot nevel. A lombozatát alkotó ovális, 3-6 cm hosszú, kihegyezett csúcsú, fűrészes szélű, finoman redőzött, világoszöld levelei ritkásan helyezkednek el a vesszőkön. Ősszel világossárga színt öltenek.

Virág: mutatós, telt, lekerekített, pom-pom szerű, aranysárga virágait április-májusban gazdagon hozza. Nyár végi-ősz eleji gyérebb utóvirágzása is van.

Talajigény: nem válogatós, de a laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, könnyen melegedő, üde talajon fejlődik szépen és gazdagabb a virágzása.

Fényigény: közepes, napos vagy félárnyékos helyre ültessük, a tűző naptól óvjuk.

Vízigény: közepes, a telepítést követő évben rendszeresen öntözzük, később viszonylag szárazságtűrő, de hosszan tartó, csapadékmentes időszakokban gondoskodjunk vízutánpótlásról.

Gondozás: könnyen nevelhető, tágtűrésű és ellenálló, kártevői, kórokozói nem ismertek. Elvirágzás után a vesszők egy részét metsszük alsó harmadára, hogy az új hajtások erőteljesebbek legyenek, az elöregedetteket pedig vágjuk ki.

Társítás és elhelyezés a kertben: Japánban a Tamagawa folyó a partjai mentén virágzó boglárkacserjékről volt híres, ahová az udvaroncok és udvarhölgyek számára virágnéző kirándulásokat szerveztek. Szerencsére, nem kell ilyen messze mennünk, ha az aranyszirmokban szeretnénk gyönyörködni, mivel a ’Pleniflora’ a leggyakrabban ültetett cserjék sorába tartozik, méltán. Szoliterként telepítve idővel látványos, nagy foltot alkot, de használhatjuk sövényként, cserjecsoportokban, háttérnövényként.

Utóbbi esetben kellemes, igen dekoratív kertrészt alakíthatunk ki a felhsználásával, ehhez válasszuk mellé a hatalmas, rózsaszín virágzatokkal pompázó ’Diamant Rouge’ bugás hortenziát

Előttük kapjon helyet a kompakt termetével, kecsesen fodros leveleivel igen mutatós ’Curly Red’ fürtöshanga, a zöld-sárga levelű ’Aureola’ szálkafű és a bordó lombú, sárga virágú ’Firecracker’ lizinka.

A kékeszöld ’Fragrant Blue’ és a világoszöld 'Invincible' árnyékliliomok képezhetik az összeállítás következő elemeit.

Végül, az ágyásszegélybe a sötétlila virágait akár már februárban bontó ’Ballard Hybrids’ keleti hunyort és a mélybordó-fekete levelű ’Obsidian’ tűzesőt ültessük.

Társításra javasolt növényfajták:

Hydrangea paniculata 'Diamant Rouge' – Bugás hortenzia
Leucothoe axillaris 'Curly Red'® – Fürtöshanga
Hakonechloa macra 'Aureola' – Szálkafű
Lysimachia ciliata 'Firecracker' - Lizinka
Hosta 'Fragrant Blue' – Árnyékliliom
Hosta 'Invincible' – Árnyékliliom
Helleborus oriantalis 'Ballard Hybrids' – Keleti hunyor
Heuchera 'Obsidian®' - Tűzeső

Társításra javasolt növények

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 2-3 m
Kifejlett szélesség: 1,5-2,5 m
Ültetési tőtáv: 1,5 m
Virágzási idő: április – május (gyérebb másodvirágzás: nyár vége-ősz eleje)
Méhlegelő: igen
Fényigény: közepes
Vízigény: közepes
Lombhullató: igen

Felhasználási terület: szoliter, évelő- és cserjeágyak háttérnövénye, sövény, cserjecsoportok, térhatároló, rovarbarát kert

Védett tartalom