'Milotai 10' dió (konténeres)

Származás: Dr. Szentiványi Péter találta az anyafát a tiszaháti termőtájon, Milotán, a posta udvarán. A nemesítési munkálatokat is ő végezte, 1963-ban kapott állami minősítést. Az egyik legjobb fajta, emiatt hazánkban a legelterjedtebbek közé tartozik. 1973-ban a müncheni világkiállításon nagydíjat nyert.

Hajtásrendszer: fája középerős növekedési erélyű, fiatal korában felfelé törő, később kissé szétterülő, félgömb alakú koronát nevel.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és kiemelkedően jól terem, elhúzódó fakadása miatt - tavaszi fagyok esetén - viszonylag kisebb fagykár éri, mint a vele azonos fakadáskezdetű fajtákat. Hímelőző virágzású, azaz nőivarú virágai hamarabb érnek be, ezért a megporzáshoz vele együttvirágzó, nőelőző fajtára van szükség a közelében. Az önmegporzáshoz részleges homogámiával is rendelkezik.

Porzói: ’Alsószentiváni 118’, ’Pedro’, ’Tiszacsécsi 2’.      

Gyümölcs: szeptember végén érik, középnagy (kb. 13-17 g, 34,2-35 mm átmérőjű), szép szabályos gömb alakú. Héja vékony, sima felületű, tetszetősen rajzolatos, sárgásbarna. A bél világossárga, rendkívül ízletes, igen magas olajtartalmú (70,4%), tiszta, nagyon mutatós, jól kitölti a héját (51,7%), jól eltartható.

Kiválóan törhető és tisztítható. 

Talajigény: nem válogat a talajtípusok között, a talaj kötöttségével és kémhatásával szemben nincsenek különösebb igényei, a legfontosabb, hogy jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, mélyrétegű legyen.

Fény- és hőigény: nagy, napos, meleg fekvést válasszunk számára, bár a téli hidegre (a -25-28°C-ot is károsodás nélkül elviseli) nem érzékeny, de a tavaszi fagyok okozhatnak kárt a barkákban.

Vízigény: nagy, átlagos időjárási viszonyok között, kb. 800-1000 mm az évi vízszükséglete, a hőmérséklet növekedésének arányában nő a vízigénye, aszályos, csapadék mentes időszakokban rendszeresen öntözzük. A júliusi-augusztusi csapadékhiány negatívan hat a dióbél méretére.

Gondozás: telepítésnél vegyük figyelembe, hogy a diófa hosszú életű (80-100 év), gyökere messzire hatol, az átültetést rosszul tűri, terebélyesre nő, fejlődéséhez sok fényt és teret kíván, ezért helyét körültekintően válasszuk meg.

Ültetés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki bőven szerves anyagot, a termőréteg vastagsága nagyon fontos a fák növekedése és a terméshozam bősége szempontjából egyaránt. Egy egészséges, koros fa esetén éves szinten kb. 30-40 kg dióra számíthatunk. A magról nevelt csemeték 10-12 évesen, az oltottak 3-4 évesen hozzák első termésüket.

Ami a metszést illeti az alakító metszést télen végezzük, mivel tavasszal a nehezen beszáradó seb miatt korhadás indul meg. A ritkító metszés ideje augusztus, ekkor távolítsuk el a száraz, elfagyott ágakat, vesszőket.

A szüretet akkor kezdhetjük, amikor a zöld burok megrepedt.

A ’Milotai 10' fajta igényes a termőhely iránt, ezért kedvezőtlenebb viszonyok esetén a korona termőfelületének kinevelése lassúbb, de a termés jó minőségű lesz.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: 

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 5-10 m
Sor- és tőtávolság: 10x10 m
Termésérés: szeptember vége
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: nagy

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, tárolás

Védett tartalom