Az japán kecskerágó vagy tudományos nevén Euonymus japonicus egy a kecskerágó félék (Celastraceae) családba tartozó örökzöld dísz- és sövénynövényünk. A cserje, ahogy a neve is mutatja, eredetileg Japánból származik, de több kutatási eredmény is alátámasztja, hogy Kínában és Koreában is őshonos növény.
A japán kecskerágó egy igazán elragadó cserje lehet a kertben
Ovális levelei aprók, épszelűek és bőrszerűek. A száron szórt vagy átellenes állásúak. Az ágai általában szürkék, vagy szürkésbarnák. Virágai elhanyagolhatóan kicsik, zöldek és általában áprilisban, májusban hozza őket. Ezen virágoknak a csészelevelei közepükig összenőhetnek, de sziromlevelei szabadon állnak. Virágzata kettős bogba rendeződik.
Termése enyhén lapított bogyótermés, amit általában októberben hoz. Ezek rózsaszínűek és kiváló az év hátralévő részében díszítőértékük. Kedvező körülmények között akár 2,5-3 m magas bokorrá nőhet meg. Viszonylag igényes növény. Gyakorlatilag minden talajtípusban sikerrel telepíthető, viszont a magas sótartalmú területeket annyira nem kedveli. Illetve a középkötött jó vízgazdálkodású talajokat nagyon meghálálja.
A hőmérsékletre viszont elég kényes. A téli fagyokban gyakran kifagyhatnak. Bár elviseli az akár -10°C-os lehűlést is, azonban az optimális éjjeli hőmérséklete a 4-12°C. A 19°C, illetve alacsonyabb napközbeni hőmérsékletet preferálja. Szerencsére nem túl vízigényes növény, mert 500-700 mm csapadék elég neki, de az öntözést meghálálja főleg az aszályos meleg időszakokban.
Nagyon fénykedvelő cserje, így semmiképpen ne telepítsük árnyékos területre. Inkább a félárnyékos vagy a kimondottan napos területekre telepítsük. Mindenképpen szélvédett helyre érdemes telepíteni, mert a szél által szállított fagyra nagyon érzékeny.
Egy nagyon sokrétűen használható dísznövény, éppen ezért a kertépítők is kimondottan kedvelik. Mivel elég gyorsan nő elég sűrűre, ezrét sövénynövénynek elsőrangú választás lehet. Nem csak sövénynövénynek, hanem kerti bokornak is remek választás lehet. Mivel alapvetően egy lombjával díszítő cserjéről beszélünk, így rengeteg színváltozata létezik. Mindenki megtalálhatja a neki tetsző kombinációt.
Viszont sajnos árnyoldala, hogy gyakorlatilag minden földfeletti része, ugyan nagyon enyhén, de mérgező. Így kisgyermekes családoknál fokozottan ügyelni kell, hogy hova történik a telepítés. Bár az ember nem is gondolná, mégis elég sok kórokozója és kártevője van a neki. Az alábbiakban szeretném bemutatni a legfontosabbakat, illetve a leglátványosabbakat.
Kórokozók és az ellenük való védekezés lehetőségei
Alfalfa mozaik vírus - Alfalfa mosaic virus
A kórokozó a japán kecskerágó esetén igen gyakori vírusos betegség. A lucerna termesztésben válhat sokszor kultúra meghatározó betegséggé, de ennél a növénynél is gyakran előfordulhat. A fiatal levelek a kihajtás után elkezdenek sárgulni majd pedig kanalasodnak. A fertőzés következtében ezek a beteg levelek lehullanak.
Mindemellett pedig sokszor egy általános kondíció leromlást is meg lehet figyelni. A fertőzés előre haladtát kimondottan nehéz észrevenni, főleg azoknál a fajtáknál, ahol van a levélben sárga árnyalat. A kórokozó átvitele bekövetkezhet rovarok útján is, de metszés által is. A lényeg, hogy fertőzött növényi nedvvel lehet csak átvinni egyik növényről a másikra. vírus egyik sikeres vektora, a zöld őszibarack levéltetű, a Myzus persicae. Nagyon ritkán jelenik csak a kecskerágókon, de szórványosan előfordulhat.
Szerencsére az a levéltetű faj, amely gyakran és rendszeresen megjelenik a kecskerágón, nem vektora ennek a vírusnak. Ha pedig a kórokozó már bekerült a növény keringésébe, akkor sajnos nem lehet rajta segíteni. Így csak úgy kerülhet át egyik növényről a másikra, ha beteg növényt metszünk és nem fertőtlenítjük az eszközünket. Illetve, ha előfordul rajta a fentebb említett levéltetű faj.
.jpg)
Alfalfa mozaik vírus
Védekezés: A rovarvektorok elleni védekezés, valamint az eszközök fertőtlenítése. A legfontosabb pedig az egészséges, vírusmentes szaporítóanyag.
Kecskerágó mozaik vírus - Cucumber mosaic virus
Az 1920-as években írták le először az USA-ban. A kecskerágón viszonylag gyakran előforduló vírusos megbetegedés. Egy polifág kórokozó, így nem meglepő, hogy ezen a növényen is előfordul. Viszont nem ez az a kultúra, ahol komoly gondot okoz. Leginkább a termesztett zöldség növényeink vannak nagyobb veszélyben pl: paprika, paradicsom és gyakorlatilag az összes kabakos.
A leveleken és a fiatal hajtáson hoz tüneteket. A leveleken először sárga foltok fognak megjelenni, amik később tipikus mozaikfoltokba fordulnak át, apró nekrózisokkal rajta. Később ezek a mozaik foltok összeolvadnak és a levelek hullámossá válnak. A növekedésben a növény nagyon visszamarad vagy akár teljesen meg is áll. A fertőzési források a szabadban áttelelt különböző fertőzött növények, amelyekről a levéltetvek hozzák át a betegséget erre a fajra. Így a levéltetűkkel szembeni védekezés nagyon fontos a termesztés során.
Rengeteg faj képes terjeszteni, de csak kis távolságra hurcolják őket. A kártevő továbbá egyetlen szívás alkalmával el is veszíti a fertőző képességét. Ennek a vírusnak a maradványai csupán a levéltetű szipókáján maradnak rajta és nem kerülnek be a kártevő szervezetébe.
Kecskerágó mozaik vírus
Védekezés: A levéltetvek elleni védekezés elengedhetetlen a fertőzés csökkentése érdekében. Mivel számos gazdanövénye van, az izolációs távolság tartásának itt kisebb a jelentősége, viszont arra érdemes figyelni, hogy kabakosokat ne termesszünk dísznövényünk közelében.
Kecskerágó fitoftórás betegsége - Phytophtora cactorum; Phytophtora citrophtora
Amint látható a betegség kialakulásáért két kórokozó a felelős, de tünet alapján nem elkülöníthetők. Szerencsére kecskerágón ritkábban tűnnek fel. Az első kórokozó sokkal gyakoribb a szamócán, míg az utóbbi leginkább a citrus féléken fordul elő. Ettől függetlenül, a Phytophtora citrophora jelen van hazánkban is. Mindkét kórokozó leginkább a konténeres növények esetében okoz gondot, amelyek még nincsenek szabadföldre kiültetve. Rendszertanilag mindkét gombafaj, az Oospórások közé sorolható.
A tünetek ismerősek lehetnek a régebbi olvasók számára, de azért lesz benne újdonság is. A cactorum gyökér pusztulást fog előidézni, míg a citrophtora sokkal inkább lomb pusztulást. Előbbinél még a tünetnek a megállapítása is sokszor nehéz, mert csak azt vesszük észre, hogy a levelek lankadnak, kanalasodnak és sárgulnak.
Ebből a gyakorlottabb szem szinte azonnal valamilyen környezeti tényező által okozott (vízhiány, tápanyaghiány stb) betegségre, vagy a fentebb említett vírusok valamelyikére asszociál. Ennek ellenére van egy árulkodó jel a fertőzésre, ami a szag. Ha a növényünk még cserépben vagy kaspóban van, és egy savanyú, rothadásra emlékeztető szagot érzünk, akkor jó eséllyel ez a gomba fertőzte meg.
Az ilyen típusú szagot a kiültetett állományokban sokszor nagyon nehéz észrevenni A másik kórokozó esetében szerencsére a tünetek lényegesen szembe tűnőbbek, mert ott a tünetek csak a lombon fognak feltűnni. A fiatal hajtások először elkezdenek barnulni és szépen fokozatosan elszáradnak.
Fitoftórás fertőzés (Phytophtora citriphora)
Aztán a fertőzés előrehaladtával az elhalás fokozatosan halad lefelé a nagyobb, hajtáson, egészen addig, amíg a teljes ág el nem pusztul. Igazán súlyos esetekben végig terjed a teljes növényen és a pusztulását okozza. Mindkét kórokozónak a jellegzetes tünete, hogy a növényünk szárán elhalást lehet megfigyelni. Ilyenkor a kéregrész elszíneződik és repepdezetté válik.
A citrophotora is képes a gyökérnek a megfertőzésére, de ez sokkal kevésbé jellemző. Mindkét betegség esetén elmondható, hogy a talajból képes fertőzni és az oospórái segítségével képes az áttelelésre. Tavasz elején pedig ezekből a szaporító képletekből fog megindulni a fertőzés. A citriophora esetében jelentősek még, a talajra hullott fertőzött levelek, esetleg hajtások.
Mindkét gombafajról elmondható, hogy a tartósan magas hőmérséklet nem kedvez a fertőzés számára. A Phytophtora cactorum optimális fertőzési hőmérséklete, 20-25°C, míg a Phytophtora citriphora esetén sajnos ilyen pontos adat nem áll rendelkezésre.
Annyi bizonyos, hogy 30°C alatt képes a legjobban fertőzni. Illetve mindkét kórokozónak kedvez a csapadékos időjárás, hiszen vízzel képesek terjedni a gomba spórái. Illetve a közel 100%-os relatív páratartalom szintén nagyban előre mozdítja a fertőzés kialakulását. Ebben pedig lehullott csapadék mennyiségének nagy szerepe van. A Phytophtora cactorum esetén a betegség kialakulásában nagyon nagy szerepet játszik, ha a talaj nagyon tömörödött és levegőtlen.
Védekezés: Ha a cserjénk alatt találunk fertőzött növényi részt, akkor azt minél előbb el kell távolítani. Továbbá, ha a betegségre hajazó, elszáradt hajtást fedezünk fel a növényen, azt is minél előbb le kell vágni. Amennyiben még cserépben van a növény, és van rá lehetőségünk, akkor minél előbb ki kell ültetni szabadföldre, ezzel is megelőzve a fertőzés kialakulását (illetve egyéb élttani betegségek kialakulásának valószínűségét pl: vashiány). Törekedni kell a talaj tömörödésének az elkerülésére.
Ha átültetjük a növényt, akkor, ha a gyökér beteg részeit eltávolítjuk, lassítani tudjuk a betegség terjedését. Ha kémiai növényvédelmet alkalmazunk, akkor megelőzés jelleggel érdemes réztartalmú készítményeket használni pl: a rézoxiklorid hatóanyagú Astra rézoxiklorid, vagy a rézhidroxid hatóanyag Champ DP. Illetve a szisztemikus készítmények közül a Metalaxil-M és Rézoxiklorid hatóanyagú Ridomil Gold Plus 45,5 WP-t. Ilyen típusú gyökér betegségnél, a leghatékonyabb, ha beöntözzük.
Kecskerágó lisztharmat - Erysiphe euonimy
A kecskerágón egy minden évben megjelenő, elég gyakori betegség. Rendszertanilag a kazmotéciumos gombák közé sorolható. Bár minden évben megjelenik, csak ritkán okoz komolyabb károkat A betegség leveleken és a friss hajtásokon egyaránt megjelenik. Ezek a szimptómák tipikus lisztharmat tünetek. Vagyis egy fehér lisztszerű bevonatot figyelhetünk meg a levélen.
Először csak foltokban fognak megjelenni a levéllemezen, majd szépen lassan összeolvadnak. A bevonat alatt a levelek folyamatosan elkezdenek elhalni. Később ezen a bevonaton apró fekete pontok fognak megjelenni, amik nem mások, mint a kórokozónak az áttelelő képletei. Ezeket nevezi a mikológia kazmotéciumnak. Súlyos esetben lombvesztést okozhat.
A betegség fő fertőzési forrása a talajra hullott és beteg levelek és hajtások. A legtöbb lisztharmat gombához hasonlóan, ez a kórokozó is a meleg párás időjárást kedveli. Ha egy nagyobb esős időszakot egy meleg időszak követ, akkor számítani lehet a betegség nagymértékű megjelenésére. Viszont sok esetben nincs szükség esőre ahhoz, hogy a betegség megjelenjen. Ha a növény lombkoronája nagyon sűrű, akkor a levelek párologtatásából adódóan olyan mikroklíma jöhet létre, amely kedvez a gomba terjedésének.
Kecskerágó lisztharmat
Védekezés: A beteg hajtásokat és leveleket el kell távolítani a növényről és lehetőség szerint megsemmisíteni, de legalábbis jól el kell különíteni tőle. Megfelelően szellős, légátjárható koronát kell kialakítani, a magas páratartalom megelőzése érdekében.
Ezen felül, ha kémiai növényvédelemre lenne szükség, akkor kontakt készítmények közül a kén hatóanyagú Cosavet DF EDGE nagyon jól használható. A felszívódó készítmények közül a penkonazol hatóanyagú Topas 100 EC is remekül dolgozik a kórokozó ellen.
A permetezést a nyári melegben érdemes vagy a reggeli órákra, vagy pedig a koraesti óráka időzíteni, mert különben a permetlé könnyen megperzselheti a növényünk levelét.
És az egyik legveszedelmesebb, a fuzáriumos hervadás - Fusarium oxysporum
Ezek a legfontosabb betegségei a japán kecskerágónak. Ahogy látni szerencsére nincsen sok belőle. Megemlíteném még, hogy mint minden növénynél, ennél is előfordulhat fuzáriumos hervadás a Fusarium oxysporum. Ezt elég hamar észre lehet venni, hiszen a fertőzés hatására teljesen elpusztul a növény.
Viszont, ha ilyen problémánk van, akkor a kecskerágó környezetében szinte minden elpusztulna a fertőzés hatására, még a fű és a gyomok is. Sajnos ez ellen sok védekezési lehetőség nincs a kezünkben. Ha fennáll ilyen veszély, akkor alkalmazható egy talajlakó gombafaj, a Streptomyces griseoviridis, amely a probléma megelőzésében segíthet.
Ezt a Mycostop nevezetű készítmény tartalmazza. Viszont nagyon fontos, hogy ezt még ültetéskor juttassuk ki. Illetve, ha már levélen látunk hervadási tüneteket, akkor bármely tebukonazol hatóanyagú szer segíthet az enyhítésében.
Mivel a kórokozó inkább szántóföldön, elsősorban kalászosokban jelentős, így ott a legtöbb esetben vetőmag csávázást alkalmaznak. Illetve ami még hatásos lehet, az a talajcsere, de az nagyon drága és körülményes művelet. Bár nincsen sok kórokozója, annál több kártevője van.
Kártevők és az ellenük való védekezés lehetőségei
Fekete répa-levéltetű - Aphis fabae
A kártevő, a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendjébe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családjába. Egy kimondottan sok tápnövényű faj, éppen ezért nem csak kecskerágón tűnik fel. A teljesség kedvéért hozzá tenném, hogy a kecskerágó a téli tápnövénye a kártevőnek.
Apró testű, 1,8-2 mm-esek. Ahogy a neve is takarja, matt fekete színű, néha egy enyhe viaszporral borított. A szárnyas alakok szárnykezdeményei zöldek. Tojásaik áttetszők és csomókban helyezik el őket. Viszont fejlődési sajátosságukból adódóan nem mindegyik alaknak van szárnya.
Sok nemzedékes kártevő és tojás alakban képes az áttelelésre. Egyszerre 4-6 tojást tesz le és ezeket a kecskerágó rügyeinek a tövébe helyezik el. Ezekből a tojásokból általában március-április magasságában kelnek ki. A hideggel szemben kimondottan ellenállók. A kecskerágón a kelés utána fiatal hajtásokon és leveleken elég nagy és látványos telepeket hoz létre.
Fekete répalevéltetű - kártétel és imágó
Ahogy említettem fejlődési sajátosságukból adódóan nem mindegyik alaknak van szárnya. Ez a sajátosság nagy vonalakban annyit takar, hogy petéből kikel az ősanya, aki utána csak szűznemzéssel szaporodik. Tavasszal kialakul egy szárnyas nemzedék is amelyik elvándorol a nyári tápnövényre és itt elveszíti a szárnyait. Utána ő is szűznemzéssel fog szaporodni.
Majd a vegetáció vége felé megjelenik egy hím nemzedék is, aki párosodni fog egy nősténnyel. Majd a nőstény már megtermékenyítve visszamegy a téli tápnövényére és lerakja a petéit. Következő évben pedig ebből fog kikelni az ősanya. A rajzása általában tavasszal az intenzív hajtásnövekedéskor indul meg, ez nyáron némileg lassul majd ősszel a hűvösebb idő beálltakor újra felélénkül.
Nyári és téli tápnövény kifejezés némi magyarázatra szorulhat. Ez azt jelenti, hogy előbbin vészeli át a telet és tavasszal ezen folytat érési táplálkozást, míg utóbbin csak nyáron károsít elvándorlás után. Előbbi általában fásszárú, míg utóbbi lágyszárú. A nyári tápnövényen kifejlődött nőstény és hím nemzedék, szeptember és október között vándorolnak vissza a téli tápnövényekre.
Kártétele, a már jól ismert szívogatás, aminek hatására a levelek kanalasodnak, deformálódnak. Illetve a mézharmatot ürít, amin később megtelepszik a korompenész. Ezzel pedig a növény asszimilációs felületet veszít. Bár ez a közvetlen kártétel is jelentős, azonban a közvetett kártétele teszi különösen veszélyessé. A fentebb említett Cucumber mosaic virus egyik vektora. Szerencsére a fertőzési képességét néhány szívás után elveszíti.
Védekezés: Szerencsére számos védekezési lehetőség van ellene. Amikor a telepek először megjelennek a növényen, akkor akár locsolással erős vízsugárral, vagy egy nedves ruhával letörölhető a növény felületéről. A tél végén, tavasz elején elvégzett olajos lemosó permetezés nagyon jól gyéríti az áttelelt tojásokat.
Az imágók ellen, az első néhány nemzedék alkalmával egy kontakt ideg mérges kezelés hatásos lehet. Erre bármelyik kontakt idegméreg megfelel pl: Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS; Korado CS; Karis CS. Illetve, amire nagyon oda kell figyelni, hogy igyekezni kell a kertünket gyommentesen tartani.
Ugyanis libatopon és disznóparéjon hihetetlenül gyorsan képes felszaporodni. Mivel csak tél végén, tavasz elején károsít a növényen, így a korábbi cikkeimben sokszor emlegetett felszívódó idegmérgek teljesen feleslegesek.
Kecskerágó-kagylóspajzstetű - Unaspis euonomy
Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe, a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendjébe és a kagylós pajzstetvek (Diaspididae) családjába sorolható a kártevő. Mind a faiskolai termesztésben, mind pedig házikerti körülmények között minden évben feltűnik. Jelenleg egy kultúra meghatározó kártevő. A nőstények pajzsa 2 mm-es és körte alakú.
Színük általában barna/rozsdabarna, a pajzs alatt testük narancssárga. A hímpajzsok általában fehérek, párhuzamos széllel és egy sárga folttal a pajzs végén. Tojásaik borostyánsárgák egy enyhe sötét árnyalattal. Alakja ellipszis 0,2 mm hosszúak és 0,02 mm szélesek. Lárvák ugyanolyan színűek, mint a tojások.
Kecskerágó pajzstetű - imágó és kártétel
A megtermékenyített nőstény képes az áttelelésre a pajzs alatt és évente 2 nemzedéke biztosan kifejlődik, de előfordul néha egy harmadik csonka nemzedék is. Hazánknál melegebb éghajlatú országokban ennél sokkal több nemzedéke is kifejlődhet. Az év során minden fejlődési alak megfigyelhető a növényeken.
Nagyon sok tojást rak le és ezek kelésig nagyrészt a páncél alatt maradnak. Viszont a tojások nagy mennyisége miatt, ezek néha kiszorulnak a pajzs alól. A legeleső lárvák akár a lerakás után egy nappal megjelenhetnek. A lárvák általában május és június között jelennek meg, de tömeges kelésre inkább június második felében lehet számítani. Július elején kezdődik meg a rajzás.
Érdekességként említeném meg, hogy a nőstények és a hímek válogatnak, hogy a növény melyik részén telepednek inkább meg. Egy török kutatás kimutatta, hogy a hímek sokkal szívesebben időznek a levélen, egész pontosan a levél fonáki részén. Ezzel ellentétben a nőstények a fiatal hajtásokat és ágakat preferálják inkább.
A kártétele tipikus szívogatás. A levélen apró sárga foltok fognak megjelenni, amelyek később összeolvadnak. Az intenzív hajtásnövekedés visszamarad, vagy teljesen leáll. A fertőzött levelek általában rövid idő után lehullanak. A leveleken sokszor elég szembetűnők, a hatalmas hím kolóniák. Igazán extrém esetben akár a teljes növény pusztulása is bekövetkezhet.
Védekezés: A legegyszerűbb védekezés, ha a fertőzött hajtásokat és ágrészeket eltávolítjuk és ezeket megsemmisítjük. Nyáron, a lárvakelés időszakára érdemes egy kontakt piretroidos kezelést beiktatni. Ilyen készítmény például: Deltametrin- Decis mega. Ez a legsebezhetőbb formája az állatnak és ha ilyenkor sikerül elkapni őket, akkor nagymértékben lehet csökkenteni a károsításuk mértékét. Illetve, ha tél végére, tavasz elejére beiktatunk egy olajos lemosó permetezést, akkor az áttelelt alakok ellen nagyon jól lehet védekezni.
Erre a célra bármilyen olajos lemosó szer alkalmas lehet pl: Vegarep EC; Vektafid A stb. Továbbá az imágók ellen még a felszívódó készítmények hatásosak lehetnek. Például az acetamiprid hatóanyagú Mospilan 20 SG
Közönséges teknőspajzstetű - Parthenolecanium corni
Ez a nagyon gyakori kártevő rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendjébe sorolható és a teknős pajzstetvek (Coccidae) családjába. A nőstény állatok pajzsa ovális alakú, barna színű és 3-7 mm-es nagyságban csúcsosodik ki a pajzsuk. Ez megközelítőleg szimmetrikus, ugyanis mind széltében, mind pedig hosszában nagyjából 2-4 mm-es nagyságúak.
A hímek pajzsa enyhén megnyúlt, 2mm hosszú és 1 mm széles. Tojásai 0,3 mm-es nagyságúak, színe a világosbarnától az áttetszőig változik. Alapvetően nem ez a fő tápnövénye, mert elsősorban őszibarackon és szilván fordulhat elő nagyon gyakran. Viszont egy polifág kártevő, ezért nem meglepő, hogy gyakran előfordul a japán kecskerágón is.
Közönséges kagylós pajzstetű
Hazai körülmények között évente 1 nemzedéke fejlődik ki és L2-es lárva állapotban telel, idősebb ágakon. A tojásrakás május eleje, közepe magasságában történik meg, és egy nőstény akár 4000 tojás letételére is képes. Június második felében történik a kelés. Innen a fiatal lárvák a levelekre vándorolnak és némi érési táplálkozás után L2-es stádiumúra vedlenek.
A jól fejlett lárvák -31,1 °C-ig képesek elviselni a hideget. Csak érdekességként említeném meg, hogy a pajzsuk az állatról nem leemelhetők. A lárvák a leveleken szívogatnak. A táplálkozásuk során mézharmatot ürítenek a levél felületére, amin megtelepszik a korompenész. Ennek hatására levelek fakószürkévé válnak és csökken a fotoszintetikus aktivitásuk. Emiatt pedig gyengül a növény kondíciója. Az idősebb állatok pedig általában a fiatalabb, maximum 1-2 éves hajtásokon találhatók. Gyakori, hogy akár a teljes ágat ellepik.
Védekezés: A tél végén elvégzett olajos lemosó permetezés szépen képes gyéríteni az áttelelő populációt. Erre alkalmas olajos készítmények pl: Vegarep EC; Vektafid A; Vektafid E. Az első hatóanyaga szimpla napraforgó olaj, míg a másik kettőé paraffinolaj. Viszont nem feltétlenül kell ezeket a készítményeket megvásárolni, ugyanis a szimpla étolaj is tökéletesen megfelel a célra. A következő lehetőség a védekezésre, amikor a hím lárvák rajzása megkezdődik. Ezt fehér ragacslappal jól nyomon lehet követni. Mivel ez a legsebezhetőbb alakja a kártevőnek, egy ilyenkor elvégzett kontakt idegmérges permetezés nagyon lecsökkenti a létszámukat. Ilyen készítmények pl: Deltametrin- Decis mega; Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS; Korado CS; Karis 10 CS.
Amerikai lepkekabóca - Metcalfa pruinosa
Egy Amerikából behurcolt polifág kártevő, ami néhány helyzetben komoly gondot képes okozni. Elsősorban a díszítőértéket csökkenti a növénynek. Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe és a lepkeszárnyú kabócák (Flatidae) családjába tartoznak. Az imágó 7-8 mm nagyságú, testének a háti felülete és az elülső szárny feketés.
A testét és a szárnyakat egy vékony fehéres viaszréteg borítja, ami a feketés elszíneződés szürkévé változtatja. Az utolsó stádiumú lárva 5-6 mm nagyságú. Hazai körülmények között egy nemzedéke fejlődik ki és tojásalakban telel át a fa kérge alatt. 5 lárvastádium után éri el a kifejlett állapotot. A peték májustól júniusig kelnek ki és ebben az intervallumban van a károsítás időszaka is.
Az imágók augusztusban jelennek meg és ekkor kezdik meg a párosodást és a peterakást. Kárképe elég jellegzetes. A levél fonákján szívogatnak és a szívás hatására itt is megjelenik a mézharmat. A fonákon nagyon gyakran megtalálhatók a fehér viaszbevonatú lárvák. Ez a viaszbevonat a legárulkodóbb.
Amerikai lepkekabóca telep és imágó
Védekezés: A legegyszerűbb házi praktika, ha a lárvákat egyszerű nagyobb töménységű szappanos vízzel lefújjuk, illetve a fertőzött leveleket eltávolítjuk. Amennyiben szükséges rovarölőszerekhez nyúlni, egy kontakt piretroidos kezelés jó hatásfokkal képes dolgozni. Viszont ilyenkor fontos, hogy ezt igyekezni kell a lárvakelésre időzíteni.
Neveljen Ön is japán kecskerágót és higgye el, hogy nem is olyan nagy dolog a növényvédelme!
Viszont, ha erről lemaradtunk, akkor sincs komoly gond. Ha a csúcsrajzásra időzítjük a védekezést, akkor is látványosan tizedeli a populációt. A két kezelésre alkalmas szerek pl: Deltametrin- Decis mega; Lambda-cihalotrin- Karis 10 CS; Korado 10 CS; Karate-zeon 5 CS. Csak érdekességként említeném meg, hogy bizonyos kutatások szerint a deltametrin hatóanyag nem csak, hogy gyéríti az állományt, de mutat némi riasztó hatást is.
Sajnos azok a hatóanyagok, amelyek még jól dolgoznának a kártevő ellen, már betiltásra kerültek. Illetve, ha minden kötél szakad, az imidakloprid hatóanyagú Condfidor 200 SC egy hatékony idegméreg, elsősorban a lárvák szívogatása ellen. Ezt beöntözéssel kell kijuttatni a növény alá. Viszont szeretném felhívni a figyelmet rá, hogy már csak az idén van forgalomban és II. forgalmi kategóriába esik.
Almailonca - Adoxophyes orana
Ne lepődjön meg senki a néven, mert ez a kártevő bizony képes a kecskerágókon is károsítani. Mivel egy polifág faj, ezért nem csak az almán képes károsítani, hanem számos már növényen is. Viszont tény, hogy az almán és a körtén okozza a legnagyobb károkat. Rendszertanilag a Lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a sodrómolyok (Tortricidae) családjába tartozik.
Az imágók az előző kártevőkhöz képest viszonylag nagyok, 7-11 mm-esek. Jellemző rá az ivari kétalakúság, ami azt jelenti, hogy a nőstény és a hím markánsan különböznek egymástól.
A nőstény szárnyfesztávolsága 18-22 mm, míg a hímnek valamivel kiesebb, 15-20 mm. Az elülső szárnya mindkét nemnek világosbarna, a hátulsó pedig világosszürke. Tojásaik aprók, 0,9 mm hosszúak és 0,7 mm szélesek. A lárváik 18-23 mm-esek és zöld alapszínnel rendelkeznek. A hátukon szürkészöld sáv figyelhető meg.
Egy két nemzedékes faj és a hernyók képesek az áttelelésre. Rügyfakadás környékén kezdenek elvándorolni a telelőhelyükről és a leveleken vagy bimbókon kezdenek el táplálkozni. Utána bábozódnak, amely 7-10 napig tart. Először a hímek, majd a nőstények kezdenek el rajzani. Az áttelelő nemzedék rajzására május végétől július elejéig kell számítani, június közepei rajzáscsúccsal. Ilyenkor a tojásokat csomókban helyezik le egy sima felületre.
Almailonca kártétel és imágó
Ez a kecskerágó esetében leginkább a levél. A leveleken táplálkoznak majd 6 lárvastádium után bábozódnak. Nem sokkal később újra elindul a rajzás általában július végétől augusztus szeptember elejéig tart ez az időszak. Augusztus közepén lehet számítani a csúcsrajzásra és a második nemzedék imágói ilyenkor teszik le a tojásaikat.
Az ebből kikelő L2 és L3-as lárvák vonulnak telelőre. Kárképe a sodrómolyok jellegzetes kártétele. Tavasszal a hernyók, az áttelelt rügyeket károsítják, amiket általában összeszőnek és ennek védelmében táplálkoznak. A nyári nemzedék imágói a szövedék védelmében hámozgatnak.
Védekezés: Szerencsére akad számos természetes ellensége, amelyek elég jól kordában tudják tartani a kártevőt. Így, ha lehetőség van rá, akkor ne használjunk szélesspektrumú idegmérgeket, mert azok elpusztítják a számunkra kedvező szervezetekett is.
Amennyiben szükséges, akkor az első kezelést érdemes a lárvakelés idején elvégezni. Erre egy jól használható biológiai készítmény a DiPel DF- Bacillus thuringiensis subsp. kurstakii hatóanyaggal. Csak abban az esetben szabad piretroidot használni, ha már minden kötél szakad, viszont ilyenkor ez egy jól használható tűzoltás szerű módszer. A korábban említett készítmények bármelyike alkalmas a védekezésre.
A fent tárgyalt kártevők a legjelentősebbek a japán kecskerágón. Látni lehet, hogy nem csak specifikus kártevők, vannak, hanem akad köztük szépszámmal olyan is, amelyiknek sok tápnövénye van és ezért gyakori „vendég” szeretett dísznövényünkön. Akad azonban néhány olyan kellemetlen látogató, amely szórványosan ugyan de előfordulhat még növényünkön.
Ilyen a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) vagy az amerikai szövőlepke (Hypantria cunea). Ezekről külön nem írok, mert csak ritkán tűnnek fel a kecskerágó féléken. Előbbi csak akkor fog komoly gondot okozni, ha a megfelelőek számára az időjárási körülmények. Fontos továbbá megjegyezni, hogy nem a kecskerágó a fő tápnövénye. Csak akkor károsít rajta, ha nincsen más. Őt elég könnyen el tudjuk intézni, ha a megfelelő gyomírtásra odafigyelünk a növény környezetében.
Ugyanis az esetek döntő többségében akkor megy fel a kultúrnövényünkre, ha későn végeztük el a gyomírtást. A másik kártevő miatt pedig csak akkor szükséges aggódni, ha erdőség mellett lakunk, vagy nagyon elhagyatott a területünk.
Meglepő, de a hírhedt selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) is képes kifejlődni a japán kecskerágón. Szerencsére ez hazánkban ritka. Inkább a Távol-Keleten, ahol egyébként is őshonos a növény, ott fordulhat elő. Illetve még ott vannak a terrikol kártevők pl: cserebogár pajorok vagy fonálférgek.
De az ellenük való védekezésről már számos korábbi cikkemben írtam, így most itt nem térnék ki rájuk részletesen. Illetve a végére egy gyakorlati jótanács: mivel nagyon viaszos a levele, érdemes tapadásfokozót keverni a permetléhez. Ezzel sokkal jobb fedettséget biztosíthatunk és biztosan nem fog lefolynia a permetlé a növényünk felületéről.
Ha ezt a cikket végigböngészte, akkor máris fel tudja ismerni a kecskerágót támadó károsítókat és onnantól a védekezés ellenük már csak gyerekjáték!
Neveljen Ön is japán kecskerágót és higgye el, hogy nem is olyan nagy dolog a növényvédelme!
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
