Hasznos tudnivalók
Származás: a kerti hortenzia a Kelet-Himalájától, Japánig és Koreáig hegyi erdőkben őshonos, gyéren elágazó, lombhullató cserje.
Az 'Izu-No-Hana' fajtát Japánban, az Izu-félsziget keleti partján fedezték fel, nevének jelentése: Izu virága.
Habitus: kb. 1-1,5 m magas, erős, felálló ágú, kompakt, kerekded megjelenésű. Lombozatát 7-15 cm-es, széles-tojásdad, enyhén fogazott szélű, fényes, középzöld levelek alkotják.
Virág: júliustól szeptemberig nyílik lapos, tányér vagy ernyő alakú, 10-18 cm átmérőjű virágzata, közepén kicsi termékeny virágokkal, melyeket nagy, egymástól távol elhelyezkedő, hosszú kocsányú - minden irányban kifelé ívelő -, meddő, dupla vagy tripla szirmú virágok vesznek körül. A külső virágkör egysoros. Színük a talaj pH értékétől függ, lúgos talajon rózsaszín, míg savanyún liláskék. Őszre valamennyi sötétrózsaszín és zöld színt ölt.
Talajigény: kissé kötött, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, semleges vagy enyhén savas kémhatású, üde talaj ideális a számára.
Fényigény: közepes, félárnyékos, esetleges árnyékos fekvésű helyet kedvel.
Vízigény: közepes, talaját óvjuk a kiszáradástól és öntözzük rendszeresen az aszályos időszakokban.
Gondozás: megfelelő hely és talaj esetén könnyen nevelhető. Mivel virágait az előző évi vesszőkön hozza, tavasszal csak az elfagyott hajtásvégeket és a régi virágzatokat metsszük le. A fiatal növények fagyérzékenyebbek, 5-6 éves korukig ajánlott a tövüket télen takarni. Az idősebb, már megerősödött példányok ellenállóbbak.
Társítás és elhelyezés a kertben: a távol-keleti kertek kedvelt növénye, a kerti hortenzia csak a 18. század végén került Európába, ám finoman romantikus megjelenése mellett, viszonylag könnyen gondozható, sokoldalúan használható volta és árnyéktűrése miatt igen hamar népszerűvé vált. A viktoriánus kertek elképzelhetetlenek voltak nélküle. Népszerűsége vezetett oda, hogy újabb és újabb fajtáit nemesítették, s így van ez napjainkig. Szinte minden kerttípusba elhelyezhető a japánkerttől, a vidéki, a természetközeli kerten át az angolkertig. Ültethetjük szoliterként, cserjecsoportban, sövényként, térhatárolóként, de elhelyezhetjük társításban, sőt konténerben is nevelhetjük.
Az ’Izu-No-Hana’ virágai révén igazán különleges fajta, melynek felhasználásával egy kellemes színharmóniájú, hosszan díszítő kertrészt hozhatunk létre. Ehhez háttérnövénynek válasszuk a - támrendszerre futtatott - ’Miranda’ kúszó hortenziát, mint összefüggő, zöldfalat vagy a terebélyes, édesen illatozó, érdekes virágú gombvirág cserjét.
A hortenzia és a bordós levélszínű 'Curly Red'® fürtöshanga a következő elemei a társításnak. Előttük kapjon helyet a júliustól szeptemberig gazdagon virágzó, tömött, kis bokrú csinos gerlefej és a sötétrózsaszín virágokat bontó ’Rosea’ virginiai füzérajak.
Végül a szegélyrégióba a szürkészöld, sárgával szegélyezett levelű ’Alvatine Taylor’ árnyékliliomot és az ezüstös lombú ’Blue Lagoon’ tőzegrozmaringot telepítsük.
Társításra javasolt növényfajták:
Hydrangea anomala subsp. petiolaris 'Miranda' - Kúszó hortenzia Fontos tudni!
Kifejlett magasság: 1-1,5 m Felhasználási terület: szoliter, cserjecsoport, árnyékos kert, vidéki kert, japánkert, angolkert, természetközeli kert, sövény, térhatároló, dézsanövény
Védett tartalom
Cephalanthus occidentalis – Gombvirág cserje
Leucothoe axillaris 'Curly Red'® – Fürtöshanga
Chelone obiliqua - Csinos gerlefej
Physostegia virginiana 'Rosea' – Virginiai füzérajak
Hosta 'Alvatine Taylor' – Árnyékliliom
Andromeda polifolia 'Blue Lagoon' – Tőzegrozmaring
Kifejlett szélesség: 1,3 m
Ültetési tőtáv: 1,2 m
Virágzási idő: július - szeptember
Méhlegelő: nem
Fényigény: közepes
Vízigény: közepes
Lombhullató: igen
