'Budapest' kajszibarack

Származás: Tamássy István nemesítette 1957-ben a Kertészeti Egyetem Növényörökléstani és –nemesítési Tanszékén, a Nancy, a Magyar kajszi, a Kései rózsa és az Acme fajták felhasználásával. 1973 óta államilag elismert. Az első, hazánkban keresztezéssel előállított fajta, ami a termesztésben is szerepet kapott és elterjedtté vált. 

Hajtásrendszer: fája gyenge növekedésű, mereven felfelé törő, de az ágai a termés súlya alatt széthajlók, csüngők, közepes vagy kis koronája, középsűrű vagy ritka. A termőgallyak világos, zöldes szürkésbarnák, sűrűn paraszemölcsösek. Levele erősen kanalas, hullámos szélű, finoman kétszeresen fogazott, a levéllemez sima.  

Termőképesség: jó, korán termőre fordul, kevésbé hajlamos a termésingadozásra. Öntermékeny és jó pollenadó. Későn virágzik és virágrügyeinek fagyállósága is jobb az átlagosnál, ezért a késő tavaszi fagyok kártételének kevésbé van kitéve. 

Gyümölcs: július végén, augusztus elején érik (a ’Magyar kajszi’ után 13-16 nappal), nagy vagy igen nagy (55-58 g), megnyúlt, oldalról erősen lapított gömb alakú. Héja közepesen molyhos, világos narancssárga alapszínű, narancsvörössel mosott, élénkpirossal pontozott. Húsa közepesen kemény, aranysárga, enyhén lédús, éretten nem lisztesedik, magvaváló, jó ízű (a rózsakajsziknál finomabb), kiváló beltartalmi tulajdonságú.

Friss fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmas (a késői érésű fajták közül befőtt készítésére az egyik legjobb), jól szállítható.

Talajigény: a talaj szerkezetére kényes, gyökérzete sok levegőt kíván, a mélyrétegű, laza, jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, könnyen felmelegedő, enyhén meszes vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, a napos, meleg, szélvédett helyet szereti. A téli jelentős hőmérséklet ingadozások a vesszőkön és az ágakon idézhetnek elő fagyást. Mivel a mélynyugalmi állapota korábban befejeződik, enyhe januári idő esetén hamar beindul a nedvkeringés, a rügyek duzzadni kezdenek, ezért a késői fagyok a virág kezdeményeket károsíthatják.

Vízigény: közepes. A szárazságot viszonylag jól tűri, de évi 700-800 mm egyenletes eloszlású csapadékmennyiséget kíván. A termésérés előtti vízhiány a gyümölcs elaprózódását, hullását okozhatja, az őszi pedig a termőrügyek kifejlődését befolyásolja negatívan, ezért a fiatal fákat hetente 2-3 alkalommal, míg az idősebbeket hetente egy alkalommal bőségesen öntözzük.

Gondozás: telepítésnél vegyük figyelembe, hogy fény- és melegigényes, ezért ne ültessük olyan helyre, ahol más fákkal leárnyékolnák egymást és ahol erős szélmozgásnak kitett. Ültetés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk.

Fiatal korában igen fontos a gondos alakító metszés, míg a későbbiekben a termőrészek nevelésére való ösztönzés. Pirosbimbós állapotban vagy termésbetakarítás után végezzük metszését. A vázág végén hagyjuk meg a termővesszőket- és gallyakat, azok konkurenseit távolítsuk el. A korona felső részét erőteljesebben formázhatjuk, itt a leggyorsabb a megújulás. Metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől. A metszésnél használt szerszámokat rendszeresen fertőtlenítsük.

Téli lemosó permetezése rügyfakadás előtt, január-februárban - esetleg március elején -, száraz időben történjen. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben. Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól-júliusig.

A termésérés időszakában az ágakat ajánlott alátámasztani, elkerülve azok súly alatti esetleges letörését.

Sharka vírusra kevésbé érzékeny kajszibarack fajta.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a mirabolánra (Prunus cerasifera) oltott fa erős vagy igen erős növekedésű, korábban termőre fordul és bőven terem. Nagyon köves és nagyon száraz talajok kivételével mindenütt jól megél, sőt a nyirkos, mélyrétegű, kötött talajokat, a magas talajvizet és az átmeneti vízborítottságot is tűri, de vegetációs ideje meghosszabbodik, a hajtások rosszul érnek be.

Vadkajszi (Armeniaca vulgaris) alanyon a fa erős vagy igen erős növekedésű, kiegyenlítetten terem. A könnyű, jó vízgazdálkodású, mélyrétegű, semleges vagy enyhén meszes talajokon érzi jól magát. Kötött, agyagos, nedves vagy nagy sótartalmú talajokra nem való, a szárazságot a többi alanynál jobban tűri, a meleg, száraz, alföldi homokos talajokra is kiváló.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 5-6 m
Sor- és tőtávolság: 6x6 m
Termésérés: július vége - augusztus eleje (a ’Magyar kajszi’ után 13-16 nappal)
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom

Öntermékeny fajta, porzópár nem szükséges.