Ribes grossularia (syn.: Ribes uva-crispa) 'Hinnomaki Zöld' – Egres

A Ribes grossularia (syn.: Ribes uva-crispa) 'Hinnomaki Zöld' – Egres főbb jellemző

Jellemzői: Közepes méretű (1-1,5 méter), tüskés, felálló hajtásrendszerű, lombhullató cserje. Vesszői erősek és felfelé törők, ennélfogva majdhogynem oszlopos habitusú bokrot nevel, ezért kis kertekben is elfér.

Levelei kerekdedek. Áprilisban virágzik, majd májustól kezdi kinevelni hosszúkás, megnyúlt bogyó terméseit. Termései az érés során zöldek maradnak, vagy enyhén aranylóak lesznek és megpuhulnak.

Öntermékeny, tehát nincs szüksége pollenadó növényre. Rendszeresen és bőven termő, megbízható fajta. Termései július közepétől szedhetők, nagyságuk 1,5-2,5 cm. A terméshéj vékony, kissé molyhos

Az íze éretten savanykás-édes, lédús, fűszeres. Alkalmas friss fogyasztásra, de konyhai feldolgozásra is (befőtt, mártás). Lisztharmatra érzékeny.

Érésidő: Július elejétől július végéig hozza zöldes-aranylóra érő, enyhén molyhos bogyóterméseit.

Talajigény: Jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, laza vagy középkötött szerkezetű, semleges vagy enyhén savanyú talaj ideális a számára. A kiszáradásra hajlamos vagy magas talajvizes talajba ne ültessük!

Fény- és hőigény: Közepes fényigényű növény, mely kedveli a kúszó árnyékot, így akár gyümölcsfák alá is ültethető.

Vízigény: Közepes vízigényű növény, de talaját ne hagyjuk kiszáradni.

Ültetési idő: Szabadgyökerű növényeket március-április, valamint október-november, míg konténeres növényeket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is ültethetjük.

Gondozás: Az alapvető gondozási munkák közé tartozik a rendszeres öntözés, valamint a tő gyommentesen tartása. Ez utóbbit lehetőleg kézzel végezzük, így elkerülhetjük azt, hogy a gyökérzetét megsértsük, mivel sekélyen gyökerező növény.

A gyomlálás és öntözést kiválthatjuk talajtakarással is, így kedvezőbb feltételeket biztosíthatunk, ehhez használjunk gallyaprítékot vagy szalmát, mely javítja a talajunk szerkezetét is. A gondozási munkák közül a legfontosabb a metszés.

Az egres az idősebb ágain hozza a gyümölcsöket, nem pedig az új hajtásokon – ezért soha ne metsszük vissza a növényt túlzottan, mert különben nem lesz elég termésünk.

A metszést tél végén, kora tavasszal végezzük el, amikor a növény még nyugalmi állapotban van! Alacsony tápanyagigényű, ezért a trágyázásra nem igényes, de a gondoskodást meghálálja. A káliumhiányra kifejezetten érzékeny.

Kártevők, betegségek: levéltetvek, gubacsatka, lisztharmat, köszméte és ribiszke mikoszferellás levélfoltossága. Alapvetően az egrest érdemes permetezni lisztharmat elleni szerrel, más kártevő csak ritkán jelenik meg rajta, viszont ez a fajta lisztharmatra rezisztens.

Fontos tudni:
Kifejlett magasság: 1 m
Sor- és tőtávolság: 1,4 x 1,2 m
Termésérés: július
Vízigény: Közepes
Fény- és hőigény: Közepes
Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, feldolgozás

Védett tartalom