'Gravensteini' alma

Származás: a 17. században vagy korábban keletkezett, eredete bizonytalan, többféle elmélet létezik a pomológusok között. A legelfogadottabb, miszerint 1669-ben Carl Ahlefeldt, dán gróf a franciaországi Hautecombe apátság területén talált almafáról ágakat küldött bátyjának, Friedrichnek, aki a családi Gråsten-palota (németül Gravenstein) kertjében lévő almafára oltotta őket. A fa végül ízletes terméseket hozott és a palotáról nevezték el. Rövid időn belül világszerte elterjedt, sokfelé - Európa több országában, az Egyesült Királyságban, az USA-ban, Kanadában, Ausztráliában és Új-Zélandon - máig igen népszerű. A II. világháború idején az amerikai csapatok számára almaszószt és szárított almát készítettek belőle.

2005-ben Dánia "nemzeti almájának" nyilvánították.

Hajtásrendszer: fája nagyon erős növekedésű, nagy, terebélyes, jól elágazódó, sűrű koronát nevel. Vesszeje vastag, sötétbarna. Levele nagy, széles, tojásdad, sötétzöld.

Termőképesség: későn fordul termőre, majd bőven, de szakaszosan terem. Önmeddő, ezért pollenadó szükséges.

Porzói: ’Asztraháni piros’, ’Cox narancs ranet’, ’Jonathan’, ’Téli arany parmen’.

Gyümölcs: augusztus végén - szeptemberben érik, középnagy vagy nagyméretű (130 g), lapított, bordás. Héja vékony, fényes, viaszos, zsíros tapintású, alapszíne sárgászöld, később világossárga - a napos oldalon - piros, csíkozott fedőszínnel. Húsa fehér, ropogós, nagyon lédús, finom szemcsés, kellemesen édes, kevéssé savas, aromás, illatos. Vannak, akik az egyik legfinomabb almának tartják. Éretten nyomásra érzékeny.

 Alkalmas friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra és tárolásra (kb. decemberig).

Talajigény: nem válogat a talajtípusok között, a kötött és a homoktalajon egyaránt megél, a savanyú és meszes talajokon is jól fejlődik, amennyiben a jó víz- és levegőgazdálkodás, valamint a tápanyag utánpótlás biztosított.

Fény- és hőigény: napfényigényes, kerüljük az árnyékba való telepítését. Hőigénye közepes, inkább a hűvös, párás viszonyokat kedveli, a szélsőséges hőmérsékletet nem tolerálja. Hosszantartó -15 °C alatti hőmérséklet a fiatal hajtásokban, a kései fagyok pedig a virágokban és a gyümölcskezdeményekben tehetnek kárt.

Vízigény: nagy. Évi 700-800 mm egyenletes eloszlású csapadékmennyiséget igényel, hosszú, aszályos időszakokban szükséges a vízutánpótlás.

Gondozás: ültetés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk.

Metszése 1-3 éves korában koronaalakító, a 4. évtől fenntartó metszésből áll, melynek ideje február – március. A korona, az ágak megfelelő, kellően szellős kialakítása fontos eleme a betegségekkel és kártevőkkel szembeni védekezésnek. Erős növekedési erélye miatt, gyenge metszést igényel.

Metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől.

Téli lemosó permetezését rügyfakadás előtt, száraz időben január-februárban, esetleg március elején végezzük. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben.

Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól-júliusig.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: -

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 4-5 m
Sor- és tőtávolság: 6x5 m
Termésérés: augusztus vége - szeptember
Fény- és hőigény: nagy és közepes
Vízigény: nagy

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, tárolás (kb. decemberig)

Védett tartalom