Hasznos tudnivalók
Származás: a füge eredeti őshazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de régóta meghonosodott Dél-Európában és Észak-Afrikában is.
A ’Dauphine’ fajta arisztokratikus hangzású neve jelzi francia származását, de pontos eredete nem ismert. Vélhetően Provence lehetett, ahol először kezdték telepíteni, de nemcsak Dél-Franciaországban ültették széles körben, hanem Párizs környékén is, s egyesek szerint XIV. Lajos király is szívesen fogyasztotta. Írásos említése a 19. században gyakori, ami egyben mutatja elterjedését is.
Ma már az egyik legnépszerűbb fajta világszerte, amit sokfelé kereskedelmi célból is termesztenek.
Hajtásrendszer: kb. 3-5 m magas, erős növekedési erélyű, igen sűrű, meglehetősen terebélyes habitusú, sima, hamuszürke törzsű bokor, mely könnyen fává alakítható. Lombozatát közepes és nagy (kb. 20 cm hosszú), fényes, sötétzöld, 3 vagy 5 karéjú, közepesen mélyen metszett, gyengén fogazott szélű, jól kivehető erű, dekoratív levelek alkotják.
Termőképesség: korán termőre fordul és igen gazdagon terem. San Pedro típusú, ami azt jelenti, hogy van első és másodtermése is, de míg az elsőt megtermékenyítés nélkül (partenokarpia) érleli, addig a másodterméshez fügedarázs által történő beporzásra van szüksége, ennek hiányában lehullik.
Gyümölcs: első, bőséges termése júliusban érik, igen nagy méretű (kb. 100-120 g, de akár a 150 g-ot is elérheti), gömbölyded, enyhén lapított formájú, nagyon rövid nyakú és szárú, tetszetős. Héja vékony, fényes, színe - amint nevei is mutatják - többféle, a talaj- és fényviszonyoktól függően. Árnyékos oldalán szürkéslila, a napos oldalon sötét barnáslila, a kocsány felé sárgászöld, erősen - mély árnyalatokkal - bordázott, apró fehér foltokkal tarkított. Húsa borostyánsárga-rózsaszín, lédús, krémes, finoman édes, kellemes aromájú, illatos. Amennyiben van beporzás, az őszi termés szeptember-októberben szedhető, kevesebb és méretre is kisebb (kb. 60-80 g), teljesen éretten sötétlila, szinte fekete, nagyon édes, de a nyárihoz viszonyítva, kevésbé ízes.
Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra (befőtt, lekvár, aszalás) egyaránt alkalmas. Jól szállítható.
Talajigény: nem válogat, gyakorlatilag bármilyen talajtípust elvisel, de a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, inkább meszes talaj ideális a számára.
Fény- és hőigény: nagy, ezért napos, meleg, szélvédett, déli fekvésű helyre telepítsük, védősövény vagy fal elé.
Vízigény: közepes, hosszan tartó száraz időszakokban öntözzük, különben termései aprók, ízetlenek lesznek, sőt le is dobja őket.
Gondozás: a telepítési hely körültekintő megválasztása kiemelten fontos az egészséges, jó fejlődéshez. Fagytűrőképessége jó (-15°C-ig), de érdemes a tövét takarni. Ha ágai megfagynak, tavasszal a sérült részig vágjuk vissza. Ha netán talajszintig fagyna vissza sincs okunk aggódni, újra ki fog hajtani, de a termésérés későbbre tolódik.
Ami a metszését illeti az elültetett növényt az első évben hagyjuk szabadon nőni, csak a következő év tavaszán vágjuk vissza, és a fejlődő 5-6 hajtásból alakítsuk ki a bokrot. A későbbiekben az esetleges ritkításra, száraz ágak eltávolítására korlátozódnak a metszési munkálatok, ellenkező esetben a terméshozást akadályozzuk meg.
Megfelelő telepítési hely és körülmények biztosításával a betegségek ritkán károsítják, alapvetően nem szorul rendszeres növényvédelemre.
Ültetési idő: a szabadgyökerű növényeket március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténereseket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is ültethetjük.
Fontos tudni!
Levele, szára tejnedvet tartalmaz, így metszési, ápolási munkáit kesztyűben és hosszú ujjú felsőruházatban végezzük!
Kifejlett magasság: 3-5 m Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás (lekvár, befőtt, aszalás)
Védett tartalom
Sor- és tőtávolság: 4×5 m (jellemzően magánosan telepített növény)
Termésérés: július (megporzás esetén szeptember – október)
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes
