Ficus carica 'Brogiotto Nero' (syn.: 'Bourjassotte Noire', 'Violette De Solliès') - Fekete füge

Társnevei: ’Parisienne', ’Barnissote noire’, ’Bernissou Negra’, ’Burjassotte Preto’ stb.

Származás: a füge eredeti őshazája Kis-Ázsia, Szíria, Izrael, de régóta meghonosodott Dél-Európában és Észak-Afrikában is. 

A ’Brogiotto Nero’ Európa leghíresebb, igen népszerű fajtája, melynek elterjedtségét jelzi, hogy számos néven jegyzik. Már Plinius és más római írók is említik ’Fico Africano’ néven. Pontos eredete nem ismert, sokan úgy vélik, hogy a Valenciától (Spanyolország) északnyugatra fekvő Burjassot faluban termesztett fügéből származik. A 16. századra a Földközi-tenger nyugati részén - Olaszországtól Portugáliáig - igen sokfelé ültették, s nincs ez másként ma sem.

A dél-franciaországi Solliès-Pont településének az 1950-es évekre emblematikus gyümölcsévé vált olyannyira, hogy évente fesztivált rendeznek a tiszteletére. A fügefesztivált hagyományosan egy augusztusi hétvégén tartják, melynek egyik legérdekesebb eseménye a füge köré rendezett többfogásos vacsora, ahol a felhasználásával készült elő- és főételeket, valamint desszerteket kínálnak. De a fesztivál piacán a házi, kézműves termékek sorában a fügefagylalt, a fügetorta és a fügelikőr is megtalálható. A helyi termelők túrákat is vezetnek a fügeföldekre.

Hajtásrendszer: kb. 3-6 m magas, erőteljes, széles növekedésű, laza koronájú, jellegzetes megjelenésű, sima, hamuszürke törzsű bokor, ami fává is alakítható. Lombozatát nagy, 3 vagy 5 karéjú, sötétzöld, fényes, jól kivehető erű, dekoratív levelek alkotják.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Csak másodtermésű partenokarpikus típusú, ami azt jelenti, hogy megtermékenyítés (beporzás) nélkül is érlel gyümölcsöt, de csak másodtermést.

Gyümölcs: augusztus végétől érik, nagy vagy közepes méretű (átlagosan 5-5,5 cm átmérőjű, 3-4 cm hosszú, 50 g súlyú), lapított körte alakú, rövid nyakú és szárú. Héja sötétlila, szinte fekete színű (a napfénynek való kitettségtől függően), közepesen vastag, hamvas, bordázott, teljesen érett állapotban repedezett. Húsa mély lilásvörös, puha, krémes, lédús, mézédes, aromás, finom ízű.

Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (dzsem, befőtt) egyaránt alkalmas.

Talajigény: nem válogat, gyakorlatilag bármilyen talajtípust elvisel, de a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, inkább meszes talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, ezért napos, meleg, szélvédett, déli fekvésű helyre telepítsük védősövény vagy fal elé.

Vízigény: közepes, hosszan tartó száraz időszakokban öntözzük, különben termései aprók, ízetlenek lesznek, sőt le is dobja őket.

Gondozás: a telepítési hely körültekintő megválasztása kiemelten fontos az egészséges, jó fejlődéshez. Fagytűrőképessége jó, egészen -15°C-ig télálló, de érdemes a tövét takarni. Ha ágai megfagynak, tavasszal a sérült részig vágjuk vissza. Ha netán talajszintig fagyna vissza sincs okunk aggódni, újra ki fog hajtani, de a termésérés későbbre tolódik.

Ami a metszését illeti az elültetett növényt az első évben hagyjuk szabadon nőni, csak a következő év tavaszán vágjuk vissza, és a fejlődő 5-6 hajtásból alakítsuk ki a bokrot. A későbbiekben az esetleges ritkításra, száraz ágak eltávolítására korlátozódnak a metszési munkálatok, ellenkező esetben a terméshozást akadályozzuk meg.

Megfelelő telepítési hely és körülmények biztosításával betegségek ritkán károsítják, alapvetően nem szorul rendszeres növényvédelemre.

Ültetési idő: a szabadgyökerű növényeket március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténereseket márciustól novemberig vagy fagymentes időben akár télen is ültethetjük.

Fontos tudni!

Levele, szára tejnedvet tartalmaz, így metszési, ápolási munkáit kesztyűben és hosszú ujjú felsőruházatban végezzük!

Kifejlett magasság: 3-6 m
Sor- és tőtávolság: 3×4 m (jellemzően magánosan telepített növény)
Termésérés: augusztus - szeptember
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás (dzsem, befőtt)

Védett tartalom