A kánikulában igencsak jólesik egy ízletes, gazdagon gyümölcsös ízű fagylalt. Ráadásul, ha ez a hűsítő finomság a banán, ananász, mangó és vanília ötvözete, szinte már egy trópusi szigeten, egy pálmafa árnyékában érezzük magunkat. Ahhoz azonban, hogy ezt az ízvilágot élvezhessük nem kell valamennyi említett gyümölcsöt megvennünk, elég, ha a kertünkbe indián banánt (Asimina triloba) ültetünk, aminek terméséből a képen látható, igen ízletes fagylalt is készült, lévén annak kitűnő alapanyaga.
A más néven pawpaw-nak nevezett növény hazánkban még kevésbé ismert és elterjedt, de sok kertbarát érdeklődését felkeltette már, nemcsak különleges trópusi jellegű gyümölcse miatt, hanem mert klímánkon is gond nélkül termeszthető, teljesen télálló, ráadásul sem betegségekkel, sem rovarkártevőkkel nem kell számolni, így biogazdálkodásba is tökéletesen beilleszthető. Tehát a címben feltett kérdésre a válasz: igen, lehetséges.
De lássuk, mit érdemes tudni még az indián banánról?
Az USA atlanti-óceáni partvidékén - New Yorktól Floridáig, ill. Nebraska és Texas dombos, hegyvidéki nyirkos erdőiben, erdős lejtőkön, szakadékokban és patakok mentén - őshonos, lombhullató cserje vagy kis fa.
Amerika őslakos indiánjai szívesen fogyasztották, alapító atyái és elnökei közül állítólag George Washington kedvenc desszertje a hűtött indián banán volt, Thomas Jefferson pedig virginiai ültetvényén termesztette. Nem véletlen, hogy őshazájában számos névvel illetik: vadbanán, préri banán, pawpaw, szegény ember banánja, kansasi banán stb.
Fája lassú növekedésű, kifejlett magassága kb. 3,5-6 m, koronája többfelé ágazó, tömör, többnyire kúp alakú. Lombozatát nagy, hegyes, kb. 15-30 cm hosszú, 10-13 cm széles, elliptikus, ép szélű, középzöld, csüngő levelek alkotják.
Mutatós, vöröses színű, 5 cm-es virágai tavasszal lombfakadás előtt vagy azzal egyidőben nyílnak. A termesztett fajták jellemzően önmeddők, megporzásukhoz másik fajta telepítése szükséges.
Az indián banán termése megjelenésében, illatában és ízében jellegzetesen trópusi, s amellett, hogy nagyon tápláló és finom, A- és C-vitamin tartalma magas, található benne B1, B2 és B3- vitamin, továbbá ásványi anyagokban (cink, foszfor, kalcium, kálium, magnézium, mangán, vas) is gazdag.
Leginkább nyersen fogyasztható, de felhasználható fagylalt, krémek, desszertek készítéséhez, ill. banán helyettesítésére süteményekbe (pl. palacsintába, pitékbe). Éretten csak 2-3 napig áll el szobahőmérsékleten, hűtőben akár 3 hétig is tárolható.
Telepítésénél fontos figyelembe venni, hogy fiatalon - 1-2 éves korában - érzékeny a tűző napsütésre, ezért ajánlatos árnyékolni. Később viszont már szereti a teljes napfényt.
Talaj tekintetében a mélyrétegű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, nedves, enyhén savanyú ideális a számára. A vegetációs időszakban fontos a rendszeres öntözés, de a pangó víztől óvjuk.
Metszése a rossz irányba növő, sérült, elhalt ágak eltávolításából áll. Kertünkbe ültetve igazán különleges, egzotikus, értékes és dekoratív gyümölcstermővel gazdagodik növényállományunk.
Az alábbi fajtákat ajánlom szíves figyelmébe, melyek oltványok lévén hamar termőre fordulnak, a termésük közepes vagy nagyméretű és kevés magot tartalmaz!
Asimina triloba 'Maria's Joy' – Indián banán
Az amerikai Jerry Lehman - több díjnyertes indián banán nemesítője - hozta létre Terre Haute-ban (Indiana, USA), a ’Davis’ és ’Prolific’ fajták keresztezésével. Nevét a szentpétervári VIR (Vavilov Növénytermesztési Intézet) kutatója, Maria Plehanova után kapta, aki 1991-ben Lehmant és öt másik amerikai gyümölcskutatót kalauzolta a Szovjetunióban.
A ’Maria’s Joy’-t 2012-ben az ohio-i pawpaw fesztiválon a legjobb fajtának ítélték.
Szeptember-októberben érik több darabból álló fürtökben növő, nagyméretű (220-400 g, esetenként ennél is nagyobb tömegű), ovális alakú termése. Héja sárgászöld, húsa sárga, lédús, krémesen lágy, kellemesen édes, aromás, gazdag trópusi - mangó, banán és vanília keverékére emlékeztető - ízvilágú.
Nemcsak az egyik legnagyobb gyümölcsű, de vannak, akik szerint a legízesebb fajta is.
Asimina triloba 'Taylor' – Indián banán
Corwin Davis - az indián banán egyik legnagyobb kutatója és nemesítője - találta a michigani Eaton Rapidsben 1968-ban.
Az egyik legkorábban érő fajta, már szeptembertől szüretelhető akár 7 darabból álló fürtökben növő, közepes méretű termése. Héja zöld, húsa világossárga, közepesen kemény, illatos, édes, aromás, jellegzetes íze a mangó és a banán keverékére emlékeztet. Jó ízét héja elszíneződése ellenére is megőrzi.
Asimina triloba 'Shenandoah' – Indián banán
Neal Peterson - az egyik legismertebb nemesítő - szelektálta az ’Overleese’ fajta palántái közül Marylandben (USA). Amerikában a legnépszerűbb és legelterjedtebb fajta.
Szeptember-októberben érik több darabból álló fürtökben növő, nagyméretű (kb. 6 cm átmérőjű, 11 cm hosszú, akár a 450 g-ot is elérő) termése. Héja zöldessárga, apró fekete pöttyökkel. Húsa vajsárga, krémes, pudingos állagú, édes, aromás, trópusi - a mangó, banán és ananász keverékére emlékeztető -, jellegzetes ízvilágú.
Az egyik legnagyobb, legédesebb és legfinomabb fajta.
