Gárdonyi Géza Isten rabjai című regényében így szól János kertész a fiához:
„… De minden növevénynek más a természete. Mint az embernek. Meg köll vele ösmerkednünk. Van olyan, aki csak kövér földben díszlik, mint a mák és a napraforgó, meg a jeges levelű lapu. Van olyan, akinek szegénység a világa. A kövirózsa példának okáért, vagy a borostyán, vagy az őszibarack. Ismét más növevények a társas életet szeretik, mint a hangyák vagy a farkasok, vagy az emberek: a fenyőfa, nyírfa, bükkfa. Ismét mások a magányos életet kedvelik, mint a remeték: a diófa, hársfa, birsalmafa, berkenyefa. De berkenyefát soha ne ültess... A berkenyefa... nem terem addig... ameddig az ültetője él...”
A házi berkenye (Sorbus domestica) valóban nem az a fafaj, mely a telepítést követő pár évben már virágzattal és terméssel örvendezteti meg gazdáját, erre a körülményektől függően 15-25 évet is kell várni. Egy kifejezetten lassan fejlődő növény, így a házi berkenyét csak a hosszútávon gondolkodó hobbikertészeknek lehet javasolni. Ki tudja, talán pont ezért a tulajdonságáért ez a gyümölcsfa ma sem örvend nagy népszerűségnek, sőt, mondhatni majdhogynem elfeledett lett mára.
A házi berkenye körte alakú terméssel rendelkező változata
Ez a faj egy Közép-európai, mediterrán származású növény. Hazánkban a középhegységeinkben található meg eredeti környezetében, de megjelenik a műveletlen egykori szőlőültetvényekben is. Talajigénye átlagosnak mondható, vagyis a tápanyagdús, nem túl kötött (agyagos) és nem is túl laza (homokos) talajokat részesíti előnyben.
Mészkedvelő faj, a fejlődéséhez szükséges ideális pH érték 8 körül van. Vízigénye szintén közepes (a tavaszi növekedési időszakban hulló csapadék nélkülözhetetlen a jó fejlődéséhez, nyáron az aszályosban időszakot is elviseli). Minimális csapadék igénye 700 mm/év, ezért az alföldi területekre öntözés nélkül semmiképpen nem ajánlom a telepítését (bár a rövidebb száraz periódusokat jól tolerálja – köszönhetően a mélyre hatoló szívgyökerének).
Kedveli a világos, meleg helyet (általában az erdőtársulások szélén szokott megjelenni) és a 12-25°C körüli napi átlaghőmérsékletet. Melegkedvelő faj, a kései fagyokra érzékeny. Metszésre általában nem kell időt szánnunk, szépen alakítja magának is a koronáját, átültetni pedig legfeljebb néhány évig lehet, mert idősebb korában elágazó gyökérrendszere miatt ezt már nem viseli el.
A kertészetemben kapható berkenyék megtekintése
Történetét tekintve már a tihanyi alapítólevélben is említésre került 1055-ben, ’brokina’ néven. Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály által írt 1807-es Magyar Fűvész Könyvben ’fojtós berekenye’ néven találjuk, de egyéb neveiként a szerzők felsorolják a ’süvöltinkörtvélyt’ és a ’barkótzát’ is. A házi berkenye sokáig roppant népszerű volt, általában a középhegységek meleg, déli oldalain gondozták, és szőlősökben is gyakran előfordult, a Balaton környékén ma is olykor ki lehet szúrni öles, magas, idős példányokat. A házi berkenye manapság elsősorban díszfaként használatos, leginkább pihenőkertekbe javallott telepíteni nagy méretei, és tetszetős külseje miatt.
Májusi virágzat
A házi berkenye megfelelő körülmények között valójában már 10-15 év után virágzik, és termést hoz, hazánkban azonban általában ez inkább két évtized után következik be. Virágzáskor mindig várható a rózsabogarak megjelenése, a fürtökben megjelenő fehér virágok körül szálldogáló fényes páncélú rovarok utánozhatatlan hangulatot csempésznek a kertbe.
Növekedési erélye ugyanakkor közepes-erős, hiszen 15 éves koráig évente 50-60 cm-es hajtások fejlesztésére is képes. Hosszú életű fa, a legendák 4-500 éves példányokról is szólnak, általánosságban azonban legalább 50-100 évet biztosan tervezhetünk vele, így a berkenyét tényleg unokáinknak (is) ültetjük.
Magassága szoliterként 10-15 méter lesz, lombkoronája fiatalon általában keskeny kúpos, ahogy pedig idősödik kiszélesedik, ovális, vagy gömb alakú terebélyes formát vesz fel. Levelei a kőrisekéhez hasonlóan páratlanul szárnyasan összetettek, fonáki oldaluk kékeszöld, kopaszodó. A megfelelő idő elteltével virágzása május környékén időszerű, ekkor nagyméretű sátorvirágzatokban nyílnak fehér szirmai.
Mi az a berkenye? Bővebb ismertetőt is talál ITT
Termését ősszel, szeptember végén hozza, bár ez egy hónapot eltolódhat előre-hátra. Az ekkor sárga (a napos oldalán pirosló) apró almácskára emlékeztető 2-3 cm-es termések ilyenkor még nem fogyaszthatók, magas csersavtartalmuk miatt fanyarok, bántó ízűek (innen ered népies neve: fojtós berkenye, fojtóska), némi utóérés, szottyosodás után azonban ízletesek, almaszerűek, állagukat tekintve pedig a körtéhez, naspolyához hasonlíthatók, sárga húsúak. (Valójában két változata van: a forma pomifera 2-3 cm-es alma alakú termést; míg a forma pyrifera 3-4 cm átmérőjű körtécskéket fejleszt.)
A termésből hagyományosan lekvár, sőt pálinka is készülhet, míg a berkenye fája kiváló alapanyag faragni való faként, hangszerkészítéshez, de egykoron még puskatus is készült belőle, fája ugyanis halvány barnásvörös árnyalatú, kemény, nehéz és egyenletes szöveti szerkezettel rendelkezik, és alakját hosszan megtartja.
A házi berkenye ősszel pompás színeket mutat levelein, ilyenkor válik igazán díszévé a kertnek, barnás-narancssárgás-pirosas lombozatával. (Gyakran előfordul, hogy a levelek ősszel színeződés nélkül hullanak le, így az őszi látvány elmarad.) A levelek lehullva nehezen rothadnak el, így a berkenyés kertekben - havazás elérkeztéig, sőt, akár egészen tavaszig - a talaj is színes szőnyeggé válik.
Őszi színpompa
Én kifejezetten ajánlom a házi berkenye telepítését, amennyiben a kertben van elegendő hely és napfény a számára. Régi, ritka szokás a családban megszületett gyermek számára fát ültetni, ha valaki követi ezt a hagyományt, a házi berkenye kiválóan megfelel a célnak, sőt, nem csak a kis jövevénynek, hanem az ő gyermekeinek és unokáinak is családi örökség marad.
A Somogy megyei Teleki község 300 éves berkenyéje
A házi berkenye telepítésén gondolkodóknak hasznos írás lehet az Erdészeti Lapok alapos cikke a Sorbus domestica betegségeiről.
