Magyarországhoz, a hazai nyárhoz évszázadokig hozzátartoztak az út menti gyümölcsfák. Eperfák (Morus alba) sora az országutak mellett, Alma, Körte, és Szilvafák a községek és városok (Szarvas - Tessedik) utcáin. Senki nem kérdezett akkor még olyat, hogy ha gyümölcsfát ültetek a ház elé, akkor lelopják - e, mert hát kocsival, szekérrel mégiscsak feltűnő megállni és elkezdeni szüretelni az utcán, ha a gyerekek, vagy az arra járó, kiránduló vándor szemezget a termésből, még inkább a gazda húzza ki magát büszkén: ízlik a ház gyümölcse! Különben is, a kert olyan bőséggel képes bennünket ellátni, hogy a földre hulló, vagy a fa legtetején maradó lédús, édes mannából bőven jut a hasznos madaraknak is. A gyümölcsfák utcafronti telepítése, újra elterjesztése racionális döntés lenne minden kertbarát részéről. A kéklő aljú vidék (Radnóti) pár évtizede is még kézzel fogható élmény volt, ma pedig csodaszámba megy ha egy élő, termő fát találunk utunkon. A gyümölcsben gazdag korszak iránti szenvedély persze ma is jelen van kultúránkban.
http://www.youtube.com/watch?v=U5x_UPY9nBY
Személyes álmom, hogy egyszer még újra gyümölcsfák fognak sorakozni a vidéki utcafrontokon, és mindaz a gazdagság amit a kertészkedéssel megteremthetünk, felfedezetté válik, és elkezdjük végre használni kincseinket.
