Prunus spinosa - Kökény

Európában, Kis-Ázsiában, Észak-Afrikában és Nyugat-Szibériában lomberdőkben, cserjésekben, bozótosokban, száraz, köves talajú lejtőkön, domboldalakon, útszéleken őshonos, 2-3 m magas, gazdagon elágazó, tövises, lombhullató cserje. Számos tájnéven ismert pl.: kökönye, kökényszilva, ekeakadály, zabszilva, boronafa, tövisfa, ekegúzs.

Lombozatát 2-5 cm-es, hosszúkás, elliptikus, csipkésen fűrészes szélű, élénkzöld levelek alkotják. Lombfakadás előtt, március-áprilisban, nagy tömegben nyílnak, 1- 1,5 cm átmérőjű, 5 szirmú, fehér, nektárban gazdag, egymáshoz sűrűn elhelyzkedő virágai.

Gömbölyded, kb. 1 cm-es, csonthéjas, hamvas, kékeslila, kissé fanyar, zöld húsú termése szeptembertől érik, de legjobb azután szüretelni, miután megcsípte a dér. Ettől ui. lágyabbá és édesebbé válik. Igen sokoldalúan felhasználható. Virágai megszárítva, teaként fogyasztva vértisztító, vizelethajtó, magas vérnyomást csökkentő hatásúak. Terméséből lekvár, gyümölcslé, mártás egyaránt készíthető. Ezek, nemcsak ízletesek, de betegségek után roboráló szerek, ill. immunerősítők.

Napos vagy félárnyékos helyet és jó vízelvezetésű, átlagos, mészben gazdag talajt kedvel. Igénytelen, a városi klímát, fagyokat és a metszést is jól tűri.

Rézsűk, töltések beültetésére és sövénynek egyaránt alkalmas. Nem elhanyagolható szempont, hogy szinte áthatolhatatlan természetes „kerítést” képezve, dús ágrendszere fészekrakásra és rejtőzködésre kiváló a madarak számára, míg virágai méhlegelőként szolgálnak.