Parthenocissus quinquefolia – Tapadó vadszőlő

Származás: a tapadó vadszőlő Észak-Amerika keleti és középső részén, délen Mexikóig szakadékokban, völgyekben, erdőkben, bozótosokban őshonos, kúszó, fás szárú, lombhullató cserje.

Habitus: gyorsan, erőteljesen nő, kb. 10-15 m-re kúszik, a tekeredő kacsok végén levő tapadókorongok segítségével, pirosló hajtásai hosszan lelógók. Lombozatát nagy (kb. 10-20 cm átmérőjű), tenyeresen összetett - 5 db, elliptikus, fűrészes szélű levélkéből álló - fényeszöld, ősszel skarlátpirosra színeződő levelek alkotják.

Virág: június-augusztusban kis bogernyőkben nyílik, fehér, nem feltűnő.

Termés: szeptember-októberben érő, kb. 6-8 mm átmérőjű, gömbölyded, hamvaskék bogyó, a madarak igencsak kedvelik.

Talajigény: nem válogatós, bármilyen jó vízelvezetésű, normál kerti talajon szépen fejlődik.

Fényigény: közepes, napos (nem tűző) vagy félárnyékos fekvést kedvel, de az árnyékot is tolerálja.

Vízigény: közepes, ültetést követő évben rendszeres öntözést igényel.

Gondozás: könnyen nevelhető, szívós, betegségekkel, kártevőkkel nem igazán kell számolni, a városi klímát jól tűri. Olyan helyet válasszunk számára, ahol kellő tér van növekedéséhez, terjeszkedéséhez, ugyanakkor metszéssel - amennyire szükséges - kordában tarthatjuk.

Társítás és elhelyezés a kertben: a tapadó vadszőlő a feljegyzések szerint 1622-ben került Európába és terjedt el sokfelé, befutva kastélyok, udvarházak, lakóházak falát karaktert adva azoknak, díszítve pergolákat, erkélyeket, teraszokat, kerítéseket, fákat vagy a földön kúszva sziklahalmokat, rézsűket, korhadt fákat befedve, különleges hatást keltve. Hazánkban máig nem kellően megbecsült, noha a természetközeli-, rovar- és madárbarát kertek elengedhetetlen növénye, melynek az esztétikai funkción kívül a térhatárolásban, árnyékolásban is fontos szerepe van.

Kiváló háttérnövénye lehet számtalan társításnak, hiszen előterébe szinte bármit telepíthetünk fáktól a cserjéken át az évelőkig.

Ha lomb- és virágszínekben gazdag, izgalmas, de harmonikus, egységes kompozíciót szeretnénk, válasszuk elé a sűrű ágrendszerű, piros, sötétbordó, naranccsal árnyalt lombú, bájos virágú ’André’ bangitalevelű hólyagvesszőt, az oszlopos vagy kúpos habitusú, sötétzöld levelű ’Arnold’ közönséges borókát és a termetes bokrú, igen nagy, rózsaszín virágú ’Pink Annabelle’ cserjés hortenziát.

Az összeállítás következő elemei a sötét kékeslila virágait gazdagon hozó 'Veilchenkönigin' csillagőszirózsa, a sötét rózsaszín 'Prairie Splendor Deep Rose' bíbor kasvirág, az erősen fodros, aranysárga - narancssárgával mosott - szirmú 'Smuggler's Gold' sásliliom és a szürkészöld levelű, előbb rózsaszínes, majd krémfehér bugájú ’Adagio’ molnárpántlika legyenek.

Társításra javasolt növényfajták:

Physocarpus opulifolius 'André' – Bangitalevelű hólyagvessző
Juniperus communis 'Arnold' – Közönséges boróka
Hydrangea arborescens 'Pink Annabelle' – Cserjés hortenzia
Aster amellus 'Veilchenkönigin' (syn.: 'Violet Queen') - Csillagőszirózsa (kékeslila)
Echinacea purpurea 'Prairie Splendor Deep Rose' – Bíbor kasvirág
Hemerocallis 'Smuggler's Gold' – Sásliliom
Miscanthus sinensis 'Adagio' – Molnárpántlika

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 10-15 m
Ültetési tőtáv: 0,5-1,0 m
Virágzási idő: június - július
Méhlegelő: igen
Fényigény: közepes 
Vízigény: közepes 
Lombhullató: igen

Felhasználási terület: házfalak, fák, kerítések, pergolák, lugasok, erkély, terasz, rézsűk befuttatása, talajtakarás

Védett tartalom