Diospyros kaki x virginiana 'Rosseyanka' (syn.: 'Russian Beauty') – Datolyaszilva

Általános: a datolyaszilva (Diospyros kaki) a Távol-Keleten többfelé már ősidők óta termesztett és tisztelt, 6-15 m-re növő, lombhullató fa vagy magas cserje. Számos néven ismert, hívják kakinak, kákónak, kakiszilvának, hurmának, persimonnak, sharon gyümölcsének is. Érdekesek az elnevezései, hiszen a hurma, a perzsa eredetű „chorma” szóra vezethető vissza, ami datolyát jelent, ám a növénynek semmi köze a datolyához, de éppúgy a szilvához sincs, még küllemében sem hasonlít egyikre sem. A sharon gyümölcse is megtévesztő kissé, hiszen ez valójában az egyik - Izraelben nemesített - fajtája.

A kaki megnevezésben a kínai „ka” (lélek) és „ki” (energia) szóösszetétel rejtőzhet, ami nem meglepő, hiszen a tradicionális keleti gyógyításban a datolyaszilva előkelő helyen állt, számos pozitív hatást tulajdonítottak neki.

Ami a nemzetségnevét illeti, a görög „diospyros” kifejezés jelentése „az istenek gyümölcse”, ami jelzi, milyen nagyra értékelték terméseit, egyenesen az istenek eledelének tartva.

Európába csak a 18. sz. végén került, s vált egy évszázad alatt igen népszerűvé és elterjedtté a Földközi-tenger térségében. Ma már kb. 1000 fajtája ismert a világon.

Több száz évet élhet, díszfaként is mutatós, különösen ősszel előbb lombszíne, majd levelei hulltával a kopár fán, már-már mesebeli látványt nyújtó paradicsomszerű, sárga-narancssárga gyümölcsei miatt.

Az éretlen datolyaszilva több-kevesebb csersavat tartalmaz, ezért csak éretten szedjük le, a rajta levő nagy csészelevelekkel együtt - metszőollóval vagy késsel vágva le a termést - , hogy kissé utóérlelve kellemes ízű és állagú gyümölcsöt kapjunk.

Származás: Délkelet-Ázsia - pl. India, Burma, Kína, Japán, Dél-Korea - nedves, szubtrópusi, trópusi hegységeiben őshonos.

A virginiai vagy amerikai datolyaszilva (Diospyros virginiana) az USA középső és keleti részén honos, kicsi (cseresznye vagy apróbb alma méretű), kerek vagy ovális, lédús, édes, éretten narancssárga vagy vöröseslila bogyójú fa. Kiváló fagytűrő.

Utóbbi tulajdonsága miatt - hogy hidegebb területeken is termeszthető legyen a datolyaszilva - folytattak nemesítési munkálatokat a Diospyros kaki-val keresztezve, a jaltai Nikita Botanikus Kertben. Ennek eredményeként jött létre 1959-ben Arkagyij Konsztantinovics Paszenkovnak köszönhetően a ’Rosseyanka’, ami kiemelkedő fagytűrésével hamar népszerűvé vált. A szülőfajok legjobb tulajdonságai ötvöződnek benne: az ázsiai datolyaszilva mérete és édessége, a virginiai datolyaszilva aromájával, extrém hidegnek való ellenállóságával.

Hajtásrendszer: kb. 4-6 m magas, fája közepes növekedési erélyű, gazdagon elágazó, széles, kissé szétterülő, sűrű koronát nevel. Idősebb korában kérge barnásszürke, mélyen barázdált. Lombozatát váltakozó állású, bőrnemű, vastag, nagy - kb. 5-25 cm hosszú és 2,5-15 cm széles -, elliptikus vagy tojásdad, rövid, tompa csúcsú, fényes, sötétzöld - ősszel sárga, vörös, bronz és lila árnyalatot öltő - levelek alkotják.

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny. Virágzása május végén - június elején van, ezért a tavaszi fagyok nem károsítják. Egy kifejlett fa hozama kb. 60-100 kg.

Gyümölcs: október – novemberben érik, kis- vagy közepes méretű (kb. 50-100 g), enyhén lapított gömb alakú. Héja vastag, sima, aranysárga-narancssárga. Húsa a héjhoz hasonló színű, puha, lekvárszerű állagú, közepesen lédús, édes, igen ízletes, némileg a sárgabarack és körte keverékére emlékeztető aromájú.

Friss fogyasztásra, konyhai feldolgozásra (pl.: befőtt, dzsem, szörp, aszalvány, fagylaltkrém, zselé stb.) egyaránt kiválóan alkalmas. Jól eltartható, hűtőben akár 2 hónapig is eláll.

Talajigény: laza szerkezetű, jó vízgazdálkodású, humuszban és tápanyagban gazdag, semleges vagy enyhén savanyú talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, napos, lehetőleg déli, délkeleti fekvésű, meleg, szélvédett helyre telepítsük, árnyékolását kerüljük.

Vízigény: közepes, a fiatal növényeket rendszeresen öntözzük, hosszú, száraz időszakokban az idősebb példányok esetében is gondoskodjunk a megfelelő vízutánpótlásról. A pangó víztől viszont óvjuk.

Gondozás: fontos az ültetési hely jó megválasztása, ami lehetőleg ne fagyzugos, huzatos legyen. Telepítés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk. 

A fajta kb. -23°-28°C-ig fagytűrő, de a fiatal csemete tövét télre takarjuk.

Metszését illetően elsődlegesen a korona alakítására, formázására kell gondot fordítani, hogy az szellős, jó megvilágítottságú legyen. Ennek érdekében 2-3 éves korban ajánlott a központi sudárhajtást eltávolítani. A későbbiekben a metszés a rossz irányba növő, elöregedett, száraz ágak levágásából áll.

A datolyaszilvák hajlamosak sarjképzésre, ezeket megjelenésükkor vágjuk ki.

A termésekkel gazdagon berakott ágakat ajánlott alátámasztani, nehogy letörjenek a gyümölcsök súlya alatt.

Betegségekkel, kártevőkkel nem igazán kell számolni hazánkban.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 4-6 m
Sor- és tőtávolság: 5x6 m
Termésérés: október - november
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom