Az oldalon cookie-kat használunk a jobb felhasználói élmény biztosítása miatt, engedélyezéséhez kattintson az "Elfogadom" gombra.
Termékek Menü

Dió ültetése és gondozása

A dió azon gyümölcsök közé tartozik, melyek egyaránt kedveltek külalakjuk és gyümölcsük miatt is. Sok gyümölcstermő ugyanis nem kimondottan szép, és hát valljuk be, nem is ez a fő feladatuk, az viszont roppant szerencsés együttállás, ha a finom termés mellé szemet gyönyörködtető alak is társul.

A dió vitán felül ilyen faféle, hiszen hatalmas, méltóságteljes koronája alatt akár az egész család elfér, hangsúlyos megjelenésével a kert egész arculatát képes meghatározni, és mivel roppant hosszú életű, igazi családi örökséggé is válhat! Ha Önnél még nincs ilyen fa a kertben, akkor éppen itt az ideje közelebbről megismerkednie vele!

A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó dió (Juglans) nemzetség nem egyetlen fajt jelöl, hanem egész pontosan huszonegyet. Amit általánosságban diónak (diófának) nevezünk, az a Juglans regia, vagyis a közönséges dió. Érdekesség, hogy a latin név eredetileg királyi diót jelent, utalva a fajta kiváló tulajdonságaira. A Juglans regia nem ritka növény, Közép-Európától Kína délnyugati vidékéig megtalálható.

A dió lombhullató, egylaki fa, termete átlagosan húsz méter, de előfordulnak nagyobb példányok is, élettartama pedig akár 150 év is lehet, ám nem növekedik folyamatosan ezen idő alatt, cseperedése a várható élettartam fele környékén megáll. A dió talajigénye nem összetett, kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, különösen jól érzi magát déli fekvésű lankákon, de az átlagos kerti földben jó eséllyel remekül érzi majd magát.

A szélsőséges talajtípusokat nem tolerálja jól, így a nagyon laza homokos, vagy éppen a túl kötött agyagos talaj nem a legmegfelelőbb számára. Ugyanakkor a dió szempontjából kedvezőtlenebb közegtípusok is feljavíthatóak, vagyis senkinek nem kell lemondania róla. Lombkoronája magas és széles, így gyakorlati haszna mellett nagyobb alapterületű kertek dekoratív szoliternövénye is lehet, és ahogy azt országszerte tapasztalni lehet, közterületre is előszeretettel ültetik, például parkfaként.

Utcafronti fakánt személy szerint nem ajánlom, felnőttkori mérete miatt zavaró lehet, túlságosan nagy árnyékot vethet az épületekre, és a légvezetékekbe is beleérhet. Utcai ültetése akkor jöhet szóba, ha a ház, épület előtti szabad terület legalább 10x10 méter.

A frissen ültetett diócsemete nem ígér gyors szüretet, a magról ültetett fák 10-12 év múlva hozzák első termésüket. A folyamat gyorsítható oltott csemetével, ezek már 3-4 év után fogyasztható nassolnivalót adnak. Az oltott csemeték ára bár jellemzően magasabb, ezt az árkülönbséget azonban gyors növekedéssel és kiemelkedő ellenállóképességgel ellensúlyozzák.

A dió ültetése előtt fontos a körültekintő mérlegelés, ez a fa nem csupán terebélyes gyökérzetet fog növeszteni, de lombkoronája is hatalmas lesz, ezért a kert egyéb fáitól legalább 10 méter távolságra kell elhelyezni. Házfal és kerítés esetében is erősen ajánlott a szokásosnál nagyobb ültetési távolság alkalmazása, a rosszul elhelyezett diófa szó szerint a fejére nőhet, továbbá azzal is számolni kell, hogy a dió terebélyes lombja alatt más növény alig él meg.

Mivel tényleg nagyméretű fáról van szó, a kerítéshez közeli ültetést azért is indokolt kerülni, mert ugyan most még nem jelentkezik probléma, de pár év múlva már bőven átnyúlhat a területhatáron, így akár szomszédi konfliktusokat is okozhat.

Érdekes tény, hogy a szomszédba átnyúló faágról lehulló termés jog szerint a szomszédot illeti meg, ugyanakkor a szomszéd nem szüretelhet magáról a fáról, még ha az átnyúlik az ő területére, akkor sem. A dió metszési feladatai nem túlságosan összetettek, elöljáróban annyit fontos tudni, hogy tavasszal tilos metszeni, a magas gyökérnyomás ilyenkor rothadást indíthat el, a metszés helyes ideje szeptember környékén van.

A dió a közkeletű híresztelésekkel ellentétben sajnos nem mentes a betegségektől és kártevőktől. A legáltalánosabb dióbetegségek a gnomóniás levél és gyümölcsfoltosság, sok helyen pedig a Xanthomonas-os baktériumos rothadás pusztít, jellemzően nedvesebb nyár idején. A diót gyakran csúfítja el a nemezes gubacsatka, ez az élősködő nem okoz kárt a növényben, csak esztétikai problémát jelent. Mindezek miatt fontos a hullott lomb eltávolítása, és permetezés, az őszi lemosás (réztartalmú gombaölővel), következő évben pedig a vegetáció, virágzás alatt újabb lemosó permetezések.

A dió termésének burka zöld, mikor megrepedezik és leválik, akkor érett meg, ez jellemzően szeptember-október környékén következik be. A csonthéjon belül ráncos, magas olajtartalmú bél található, melyet talán nincs is, aki ne kóstolt volna, különösebb méltatást nem is igényel. Az érett termés begyűjtése elsőre nehézkesnek tűnik a fa mérete miatt, de valójában nem nehéz a begyűjtés. A legkönnyebben egy hosszú bottal verhetők le a szemek, amiket érdemes azonnal összeszedni, és a zöld burkot mielőbb leválasztani, ezzel kitolhatjuk az eltarthatóságot.

Dió csemete ültetése

A dió telepítésének első lépése a már említett megfelelő hely megtalálása. Ez azonban nem csupán a majdani méret figyelembevételét jelenti, hanem egyéb körülmények is akadnak. A telepítési hely kiválasztásánál a leginkább a fagy kialakulásának kockázata a meghatározó, a dió fiatalon ugyanis fagyérzékeny, egy kemény tél pedig könnyen pontot tehet a diótermesztés végére.

Régi, bevált fortély az úgynevezett akácpróba. Ez azon alapszik, hogy a dió és az akác fagyérzékenysége közel azonos, így ha a termőhely közelében van akác, és az a tavaszi mínuszok után fagykárt szenvedett korábban, akkor jó eséllyel a diófa is veszélyben forog majd. Érdemes tehát a környék akácfáit megtekinteni, persze olyan példányokat keresve, melyek elhelyezkedése nagyon hasonló ahhoz, mint ahogy az Ön kertjében lenne.

Az ideális ültetési idő a dió esetében elég tág, a művelet elvégezhető ősszel, a szokásos gyümölcsfa telepítés idején, tavasszal, a jó idő beköszöntekor, és van még egy érdekes lehetőség, a téli ültetés. Utóbbi eljárás előnye, hogy így a diófa korán, már következő év elején elkezdi termelni nedveit, és szerencsés, ha ezt ha már a végleges helyén tudja megkezdeni. A téli telepítésű fa nedvkeringése már január végén beindulhat, és minél enyhébb a tél annál aktívabb lesz a csemete. Természetesen kockázatok is vannak ebben az esetben, hiszen a fiatal diócsemete könnyen elfagyhat, ha kedvezőtlenül alakul az időjárás.

Én a magam részéről azt javaslom, hogy maradjon a klasszikus ültetési időknél, vagyis válassza elsősorban az őszi, vagy éppen a tavaszi heteket, így a legjobbak az esélyek a fa tartós megmaradására. Az ültetési hely és idő megtalálása után a gyakorlati teendők következnek, elsőként az ültetőgödör kiásása. Az ültetőgödör nagyságát a csemete méretei határozzák meg, de általában elmondható, hogy a mélyedésnek akkorának kell lennie, hogy a diófacsemete gyökerei kényelmesen elférjenek benne.

Túlságosan nagy gödröt felesleges ásni, hiszen így a behelyezés, a közeg visszaszórása is nagyobb munka lesz. Ugyanakkor, ha kert talaja kissé kötöttebb az átlagosnál, mégis indokolt lehet a nagyobb (például 1x1x1 méteres) mélyedés kialakítása. Ez azért praktikus, mert így nagyobb térfogatú földet lazítunk meg, a fejlődő gyökerek pedig így könnyebben terjeszkedhetnek majd, mint ha a kemény közegben kellene haladniuk.

A gödör mélységéhez érdemes hozzászámolni egy szűk araszt mégpedig a tápanyag kihelyezése miatt. Alulra ugyanis erősen ajánlott egy vastag réteg szervestrágyát vagy komposztot kihelyezni, ez nagyban segíteni fogja a csemete növekedését. A lerakott tápanyag réteget minden esetben vékony földréteggel borítsunk be, hogy a gyökerek közvetlenül ne érintkezzenek azzal, ez ugyanis káros a növényre nézve.

Az alábbi videómban bemutatom Önnek a 'Milotai 10' diófajtát:

Szabadgyökerű csemete esetén a fa kihelyezése előtti gyökérmetszés nem szükséges, de a sérült, elszáradt gyökérdarabokat ajánlott lemetszeni. Az ültetést megelőző 24 órában érdemes a csemetét egy vödör vízben áztatni, így a az fel tudja szívni a számára szükséges mennyiségű nedvességet, és közvetlen az ültetést követően el tudja kezdeni a hajszálgyökerek nevelését. Az ültetési mélységet a szabadgyökerű diófa esetében az oltás helye megbízhatóan megmutatja.

A gyökerek elhelyezkedése kulcsfontosságú, így a föld visszatermelésekor ügyeljen azok egyenletes eloszlására. A gödör betemetésekor a fa tövének felkupacolásával megelőzheti a csemete hajszálgyökereinek eltépődését! A konténeres és földlabdás csemetéket még könnyebben lehet ültetni! A konténeres kiszerelésű növényt óvatos ütögetéssel, rázással emelje ki edényéből, majd úgy helyezze a gödörbe, hogy földjének felszíne egy síkban legyen a környező talajjal.

A csemete forgatásával még időben állítson a pozíción, később már nem lesz lehetősége a fát mozdítani a tengelye körül. A földlabdás diófák gyökérzete ún. jutazsákba van csomagolva, ez egy biológiailag lebomló, természetes anyag, melyet le sem kell venni a földlabdáról, ezzel együtt kerülhet a helyére. A földgombóc (és a zsák) kerüljenek teljesen a talajszint alá, de nem kell mélyre süllyeszteni a növényt.

A dió valóban több generáció fája? Olvassa el cikkemet erről!

Az ültetést - legyen szó bármilyen kiszerelésről - mindig kövesse alapos beöntözés, melyet az első hetekben többször ismételjen meg. Az őszi ültetésű csemeték esetében további feladatot jelent a fagyvédelem. A kritikusan hideg napokban felkupacolással kell óvni a fácskát, a törzset pedig nádszövettel vonhatjuk körbe a fagykárok elkerülése miatt.

A diófa metszése

A diót, mint általában a gyümölcsfákat, metszeni is kell, hogy formájuk szép legyen, és hogy a termés bőséges lehessen. A szakszerű metszés nem bonyolult feladat, kezdő kertbarátok is elboldogulnak vele, aki azonban tapasztatlanabb ezen a téren, mindenképpen tájékozódjon, mielőtt a metszőollót, fűrészt kézbe veszi. A következő pár bekezdésben a metszéshez adok gyakorlati tanácsokat, érdemes elolvasni!

A diófa metszése három fő szakaszra bontható a növény életszakaszai alapján:

Ültetéskori metszés

Bár sokan, úgy gondolják, hogy a diófa a kezdetekben nem igényel metszést, ez nincs így. Már az ültetés során érdemes elkezdeni a korona kialakítását. Kezdő lépésként válasszon ki 3-4 olyan vázágat, ami egyenletes távolságra van egymástól, majd ezeket vágja vissza, körülbelül 20–30 cm-re. Az úgynevezett sudárhajtást vágja vissza úgy, hogy az körülbelül 20 cm-rel nyúljon túl a vázágakon. A diófa növekedési erélye az első években igen gyenge, csak a harmadik évtől kezdődően kezd igazán nőni.

Koronaalakító metszés

A dió esetében is kiemelt szerepe van a jól kialakított, szellős koronaformának. Ezért célszerű rendszeres metszéssel minden évben karbantartani a diófa lombkoronáját. A diófa vázágai maguktól is viszonylag elágazóan nőnek, így az ültetést követő 7-8 évben szükségtelen a vázágak visszametszése. A koronaalakító metszés során, akárcsak a többi metszésnél, nagyon fontos, hogy távolítsa el a sérült és beteg ágakat. Praktikus kivágni továbbá a keresztbe és a lombkorona belseje felé növő ágakat is.

Fenntartó metszés

A fenntartó metszés során a legfontosabb a termőrészek megújítása. Fontos szempont a diófa kellő fényellátása a korona belső részein, valamint az ágrendszer kiegyensúlyozottságának megléte. Minél kevésbé metszi a fa egyes részeit, annál rosszabb lesz a termőképessége, tehát ne hagyja besűrűsödni a diófa lombjának közepét. Az időt tekintve a február közepi–végi időzítés a legoptimálisabb.

Vegye figyelembe, hogy minél közelebb jár a rügyfakadáshoz, annál intenzívebb lesz a diófa nedvedzése. A nyár folyamán szintén elvégezhető a metszés, ez annyiból szerencsésebb, hogy bár a fa nedvedzik, de ennek mértéke sokkal mérsékeltebb, mint a rügyfakadás előtt. Fontos előnye még a nyári metszésnek, hogy a metszés során keletkezett sebfelületek jóval hamarabb gyógyulnak, mint a téli időszakban!

Tekintse meg kertészetem dióválasztékát!

Dió betegségek

A dió, mint annyi más gyümölcstermő, hajlamos különféle növénybetegségekre, és természetesen kártevői is akadnak. Jó hír, hogy a legtöbb kórral vagy rovarkártevővel szemben hatásosan felvehető a harc, a gazdaboltokban, szaküzletekben minden problémára többféle ellenszert kínálnak. Nagyon fontos azonban tudni, hogy a kockázatok igencsak nagymértékben csökkenthetők a helyes, szakszerű tartással.

Ahogy egy helyesen táplálkozó, kiegyensúlyozott ember is nehezebben betegszik meg, úgy egy jól gondozott, megfelelő körülmények között lévő fa is ellenállóbb, kevésbé fogékony a betegségekre, illetve könnyebbel legyűri azokat. Ezért (illetve ezért is) kiemelten fontos a megfelelő talajtípus megléte, a jól megválasztott telepítési hely, a szakszerűen elvégzett ültetés, és folyamatos figyelmes ápolás. Mikor tehát a dió betegségeiről van szó, első lépésben a helyes tartásra figyeljen, mert hiába kúrálja ki beteg növényét, ha a nem megfelelő körülmények megmaradnak, a probléma vissza fog térni!

A dió leggyakoribb betegségei és kártevői a következők:

• Gnomóniás betegség: Tünetei közé tartozik a barna és fekete foltok a levélzeten, valamint a termés zöld héján. Okozója egy gomba, mely képes a lehullott lombban áttelelni, így tavasszal rendszerint visszatér és újra tüneteket okoz. Ez a betegség először csak a lombozat valamint a termés mennyiségét csökkenti, később egész ágak elhalásához, végső esetben pedig a növény teljes pusztulásához vezethet. Kezelése permetezéssel történhet, valamint fontos az őszi lehullott levelek megsemmisítése (elégetése).

Ha bővebben is szeretne olvasni a dió növényvédelméről, akkor olvassa el ezt a cikkemet is!

• Baktériumos feketedés: Gombás eredetű betegség, mely érinti a leveleket, hajtásokat és magát a termést is. A termés héja megfeketedik, valamint mérete is csökken. Kezelésekor a permetezés mellett fontos a beteg termés összegyűjtése és megsemmisítése.

• Nemezes gubacsatka. Ez egy atkaféle kártevő, melynek ténykedésére a leveleken csúnya gubacsok, dudorok képződnek. A fa esztétikai értéke jelentősen csökken, a növény elgyengül. Tavaszi lemosó permetezéssel orvosolható a probléma.

• Sárga diólevéltetű: Tetűféle kártevő, mely a dió leveleit támadja meg. Az atkák támadása a növény gyengüléséhez vezet, és utat nyithat az egyéb fertőzéseknek, így kettős veszélyt jelent. A prevenció tavaszi lemosó permetezés, később célzott vegyszeres permetezés a megoldás.

• Almamoly: Ez a rovarkártevő a termést fenyegeti, a diószemek ehetetlenné válnak. Az érintett diók egy része idő előtt lehullik. A termésen apró lyukak vehetők észre, gyakran találni hernyóürüléket is. Rovarölő permetszerek bevetése szükséges az almamoly ellen.

Dió fajták

Gyakori kérdés az érdeklődők részéről, hogy milyen fajtát válasszanak, melyik a legjobb? Erre a kérdésre konkrét válasz nincsen, a kereskedelmi forgalomban kapható változatok mindegyike rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal is, a diót telepíteni kívánók eldönthetik, hogy melyiket választják.

Az egyes változatok kisebb-nagyobb mértékben eltérnek egymástól, ezek a különbségek többek között a növekedés ütemét, a fagytűrés mértékét, az érés idejét, a termés méretét, vagy éppen a bélszázalékot érinthetik. utóbbi fogalom talán nem mindenki előtt ismert, ezért érdemes megmagyarázni!

A feltöretlen makk és a belőle kinyert bél arányát bélszázaléknak nevezzük, ez mutatja meg, hogy egy kilónyi termésből mekkora mennyiségű ehető termést lehet kinyerni. A nálunk honos fajták bélszázaléka 30 és 55% között van.

Az általánosan kapható fajták közül az Alsószentiváni 117, a Fertődi 1, a Milotai 10 és a Tiszacsécsi 83 a legígéretesebbek.

Dió komposztálása

A dió komposztálása egy igencsak régi és gyakran heves vitatéma, ugyanis ennek a fának a lombozata egyesek szerint egyáltalán nem komposztálható, míg mások szerint - kompromisszumokkal ugyan, de igenis megfelelő a komposztáláshoz. A kérdés azért nem mellékes, mert egy felnőtt diófa hatalmas mennyiségű zöldhulladékot ad ősszel, melyet elszállíttatni nehézkes, elégetni pedig nem praktikus.

A komposztálhatóság mellett érvelők szerint a diólevélben megtalálható növekedésgátló anyagok miatt sokkal több időre van szükség az átlagosnál, a különböző vélemények szerint 1-3 év alatt bomlik a levél.

Érdemes elolvasni a diólevél komposztálásáról szóló cikkemet is.

A diólevél komposztálható, de érdemes szűk egy évig a komposztládában tartani, hogy az eredmény biztosan megfelelő legyen! Ha idáig eljutott az olvasásban, akkor biztosíthatom róla, hogy a dió nevelésének minimális alapjaival megismerkedett, így ha szívesen nevelne diót a kertjében, bátran belevághat! Természetesen a szakszerű nevelésről és ápolásról érdemes részletesebben is tájékozódni, hogy fája egészséges és bőven termő legyen!

Azt ajánlom Önnek, hogy mindig megbízható forrásból szerezze be az egészséges, ép csemetéket, különben a növekedés gyengébb, a hozam szűkebb lehet! Kertészeti webáruházamban természetesen csak a legjobb minőségű csemetéket találja, ráadásul sokféle népszerű dió változatot kínálok, többféle méretben és kiszerelésben!

Szeretne Ön is a kertjébe diót? Nézze meg itt kertészetem választékát!

Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!

Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!