A dióbél ára évről évre változik. Ugyanakkor nem csak a dióbél ideje közeledik, hanem a diófa ültetésének ideális ideje is, így aki rajong ezért a csonthéjas termésért, akár a saját kertjében is belevághat a termelésbe. A dió azonban - hogy egy gyengébb szóviccel éljek - kemény dió, már ha saját nevelésről van szó, érdemes tájékozódni, ha kezdőként állnánk neki a diózásnak. Ebben próbálok segíteni most.
Elsőként tegyük tisztába magát a diót. A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó dió (Juglans) nemzetség nem egy fajt jelöl, hanem egész pontosan huszonegyet. Amit a köznyelv diónak (diófának) nevez, az a Juglans regia, magyarul a közönséges dió. Érdekesség, hogy a latin név eredetileg királyi diót jelent, utalva a fajta kiváló tulajdonságaira.
A Juglans regia nem épp ritka növény, Közép-Európától Kína délnyugati vidékéig honos, lombhullató, egylaki fa. Termete átlagosan húsz méter, de előfordulnak nagyobb példányok is, élettartama pedig akár 150 év is lehet, ám növekedése a várható teljes élettartam fele környékén megáll.
A dió talajigénye nem összetett, kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, különösen jól érzi magát déli fekvésű lankákon, de az átlagos kerti földben jó eséllyel sikert lehet elérni vele. A dió lombkoronája magas és széles, így gyakorlati haszna mellett nagyobb alapterületű kertek dekoratív szoliternövénye is lehet, és ahogy azt tapasztalni lehet, közterületre is előszeretettel ültetik, például parkfaként.
A frissen ültetett diócsemete nem kecsegtet gyors szürettel, a magról ültetett fák 10-12 év múlva hozzák első termésüket, a folyamat gyorsítható oltott csemetével, ezek már 3-4 év után csemegét adnak. Telepítésnél fontos szempont, hogy a diófa terebélyes gyökérzetet fog növeszteni, tehát a kert egyéb fáitól legalább 10 méter távolságra kell elhelyezni.
Házfal és kerítés esetében is erősen ajánlott a szokásosnál nagyobb ültetési távolság alkalmazása, a rosszul elhelyezett diófa szó szerint a fejünkre nőhet, továbbá azzal is számolni kell, hogy a dió terebélyes lombja alatt más növény alig él meg.
A diót tavasszal tilos metszeni, a magas gyökérnyomás ilyenkor rothadást indíthat el, a metszés helyes ideje szeptember környékén van (tehát akinek már van diófája, mostanában állhat neki).
Szívesen olvasna bővebben is a dió növényvédelméről? Akkor olvassa el ezt a cikkemet is!
A diót általában betegség és kártevőmentes faként említik, ami így azért nem igaz. A legáltalánosabb dióbetegségek a gnomóniás levél és gyümölcsfoltosság, sok helyen pedig a Xanthomonas-os baktériumos rothadás pusztít, jellemzően nedvesebb nyár idején, amilyen például a mostani is volt. A diót gyakran csúfítja el a nemezes gubacsatka, ez az élősködő nem okoz kárt a növényben, csak esztétikai problémát jelent. Mindezek miatt fontos a hullott lomb eltávolítása, és permetezés, az őszi lemosás (réztartalmú gombaölővel), következő évben pedig a vegetáció, virágzás alatt újabb lemosó permetezések.
Érdekesség, hogy a diólomb komposztálhatósága régi és szenvedélyes viták tárgya hobbikertész körökben. A többség szerint a diólevél nem komposztálható (komposztanyaga káros), azonban igazából megoldható a dolog, ha a dióleveleket legalább fél (mások szerint egy) évig külön ládában komposztáljuk, majd ezután keverjük a vegyes komposzthoz.
Szeretne Ön is a kertjébe diót? Nézze meg itt kertészetem választékát!
A diófa nem csak dísz-, vagy haszonnövény, hanem életérzés is! Sokan persze nem magáért a fáért, hanem a termésért rajonganak inkább, térjünk hát át erre. A dió termésének burka zöld, mikor megrepedezik és leválik, akkor érett meg. A csonthéjon belül ráncos, magas olajtartalmú belet találunk, ezt bővebben nem is kell bemutatni. Az érett termést a legkönnyebben egy hosszú bottal verhetjük le, érdemes azonnal összeszedni, és a zöld burkot mielőbb leválasztani.
A feltöretlen makk és a belőle kinyert bél arányát bélszázaléknak nevezzük, ez mutatja meg, hogy egy kilónyi termésből mekkora mennyiségű ehető termést tudunk kinyerni. A nálunk honos fajták bélszázaléka 30 és 50% között van. A hozzáférhető diófajták közül az Alsószentiváni 117, a Fertődi 1, a Milotai 10 és a Tiszacsécsi 83 a legígéretesebbek.
Burok és a makk
Érett termés
A dió összességében rendkívüli fa, hangulatos és szemet gyönyörködtető, honossága miatt nálunk régóta kedvelt kerti lakó, kiváló köztéri dísz, faanyaga elsőrangú, termése pedig jelentős élelmiszeripari alapanyag.
A dió ültetéséről és ápolási munkáiról ebben a cikkemben írtam.
Ültetése tervezést és körülekintést, nevelése pedig odafigyelést kíván, ráadásul lassú fejlődése miatt türelmet is követel gazdájától. Aki viszont már ült nyári melegben diófa árnyéka alatt, vagy sütött bejglit a saját termésből, az nyilván nem retten meg a nehézségektől. A diófa hosszú élettartama miatt gyakran családi örökségként kerül ültetésre, egy szép, ápolt diófa generációkon keresztül kísérheti a család életét.
Szeretne Ön is a kertjébe diót? Nézze meg itt kertészetem választékát!
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
