Az európai cseresznyelégy vagy tudományos nevén Rhagoletis cerasi rendszertanilag az ízeltlábúak (Athropoda) törzsébe, a rovarok (Insecta) osztályába tartozik. Ezeken belül a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjébe és a fúrólegyek (Tephritidae) családjába tartozik.
Ez az a cseresznyelégy faj, amely hazánkban őshonos, azonban egy közeli rokona már 2012 óta megtalálható hazánkban, az amerikai keleti cseresznyelégy a Rhagoletis cingulata. Kettőjük között nagyon markáns különbséget nem lehet felfedezni azonban mind a kettő a meggy és a cseresznye legjelentősebb kártevője.
Az állat 3-4 mm nagyságú, a feje sárgásbarna színű, míg a potroh fekete. A tori részen látható egy jellegzetes sárga folt, ami minden más légyfajtól megkülönbözteti. A két fajt csakis mikroszkóp segítségével lehet elkülöníteni, a szárnyuk mintázata alapján. A tojásuk 0,3 mm átmérőjű, fehérszínű és szabad szemmel nem is látható.
A cseresznyelégy biológiája
A kártevő egy nemzedékes és báb formájában képes áttelelni a talajban. Egyes bábok képesek akár két alkalommal is áttelelni, amennyiben nem kaptak elegendő nedvességet, vagy túl hideg volt a tavasz számukra. Ez történt a 2019-es esztendőben, mivel szerencsére nem volt az állatnak komoly rajzása.
A hím imágók a cseresznyefa lombkoronájában tartózkodnak, annak is a napos keleti oldalán. Napközben általában a levelek fonákján figyelhetjük meg a kártevőt. A hímek feromont bocsátanak ki, amivel a 4 naposnál idősebb nőstényeket képesek magukhoz vonzani.
A párzás 15 °C felett indul meg majd ezután megtörténik a tojásrakás. A tojásokat a még zöld vagy épphogy sárguló gyümölcsökbe helyezik. Ezek a tojások mindig a gyümölcs még kezdetleges héja alatt találhatók közvetlenül. Miután megtörtént a tojásrakás a nőstény körbejárja a fiatal gyümölcskezdeményt és egy általa kibocsátott feromonnal bekeni. Ennek a feromonnak riasztó hatása van, amivel sikerül elérnie azt, hogy egy gyümölcsben csak egy lárva legyen.
Viszont fontos kiemelni, hogy ez csak az európai cseresznyelégyre igaz. Az amerikai keleti változat ezzel szemben akár 2-3 tojást is képes a gyümölcskezdeménybe helyezni.
A kelés után a lárva berág a gyümölcsbe, ahol összesen 2 hétre van szüksége, hogy kifejlett lárva legyen. Ha a lárva elérte a kifejlett állapotot akkor kirágja magát a gyümölcsből és a talajra veti magát. Itt körülbelül 5-10 cm mélyre beássa magát és bábozódik.
Ahhoz, hogy elinduljon a báb továbbfejlődése, mindenképpen szükséges egy hideghatás, amit télen kap meg. Ha tavasszal a talaj hőmérséklete elérte az 5°C-os hőmérsékletet, akkor fog elkezdeni fejlődni a báb. A bábnak átlagosan 180 napra van szüksége, hogy elérje a kifejlett állapotot.
Ha a tisztelt olvasó esetleg fel szeretné mérni, hogy van-e cseresznyelégy a kertjében akkor mindenképpen apró, körülbelül 4-5 mm-es sárgás színű kicsit redőzött bábokat keressen a talajban mert azok biztos, hogy a cseresznyelégynek a bábjai.
Az imágók általában április végén rajzanak, de ez nagyrészt az időjárástól függ. A rajzás igen elhúzódó ugyanis akár augusztus végéig is elhúzódhat, mivel a legyek átlagos élettartama 7-11 hétig tart és ezalatt rengeteg meggyet és cseresznyét sikerül megfertőzniük. A honos fajnak általában május közepén van a rajzáscsúcsa, utána ez folyamatosan csökken. Viszont ahogy említettem, mára hazánkban is honos az amerikai-keleti változata is, annak a rajzása és tetőzése pedig akkor van, amikor az őshonos változatnak már alábbhagyott.
Ez a tény pedig nagyban megnehezíti az ellenük való védekezést.
A cseresznyelégy kárképe és tápnövényei
A lárvája a magkörüli húsállományt fogyasztja el, aminek hatására a mag érezhetően elmozdítható és a magkörüli húsállomány megbarnul. Ha jó az ember szeme, akár még észre is tudja venni azt a pontot, ahol a kártevő befúrt a növénybe. Ez általában a kocsány magasságában van. Ez az állat felel a cseresznyének a népiesen csak kukacosodásnak nevezett tünetéért.
Ez viszont, ha szigorúan nézzük, egy hibás elnevezés, mert a kártevőnek valójában nyű típusú lárvája van. Ahogy a nevéből is adódik a fő tápnövénye a meggy és a cseresznye, azonban nem csak ezeken képes kifejlődni. Tápnövényei közé tartozik például még a sajmeggy, a csepleszmeggy és nagyon érdekes módon a különböző lonc fajok is. Az egyik legkedveltebb ilyen lonc faja, a tatárlonc.
A növény piros bogyóiba petézik bele a kártevő és ugyanúgy képes ezen is kifejlődni, mint meggyen vagy cseresznyén. Érdekességként megemlíteném, hogy egy Svájcban végzett igen bonyolult és hosszú kutatás feltételezi, hogy az eredeti tápnövénye a kártevőnek a lonc volt és nem pedig meggy és a cseresznye.
Előrejelzés és védekezés
Most, hogy megismertük a kártevő biológiáját és a kártételét nézzük, hogyan lehet előrejelezni és hogyan lehet hatékony védekezést folytatni ellene. Az előrejelzésére és a rajzásának a megfigyelésére a leghatékonyabb módszer a sárga ragacslapos módszer. Ha ezt a módszert választja az ember, akkor be kell szerezni egy sárga ragacslapot, és meggy vagy cseresznye fájára kell feltennie a lombkorona szélére. érdemes legalább kettő ilyen ragacslapot felhelyezni egy fára, és ha lehetőség van rá, akkor a déli és a keleti oldalakra.
Ez a rajzás megfigyelés mellett a kártevő tömegcsapdázására is alkalmas. Azonban ez sajnos a teljes védelemre nem alkalmas. Illetve erre a sárga színre nem csak a cseresznyelegyek repülnek, hanem más rovarok is. Sárga ragacslapok közül személy szerint a Csalomon által forgalmazottat ajánlom mert azok kellően nagy felületűek és nagyon jól is gyűjtenek. A fára való feltétel néha egy kicsit kellemetlen lehet, mert ezek nem száradó ragasztókkal vannak bevonva.
További előrejelzési módszer lehet a hőösszeg számítás, azonban gyakorlatban ezt még nem láttam senkit alkalmazni, valamint nagyban függ az időjárási körülményektől.
Hazánkban egy régi módszer volt, hogy cserépedényekbe helyezték a begyűjtött bábokat, majd ezek fölé helyeztek egy sátor izolátort. A sátorizolátor lényegében egy fára és drótokra kifeszített kislyukú háló és ennek van egy fogóüvege. Ha ebben a fogóüvegben megjelentek az első imágók akkor már elkezdődött a rajzás. Viszont ez nagyon körülményes volt ezért elvetették ezt az előrejelzési módot.
Szerencsére számos hatékony módszer létezik a kártevő elleni védekezésre. Egy remek agrotechnikai módszer, ha a cseresznyefa alatti területet felássuk és jól bedöngöljük a földet. Ezzel amellett, hogy gátoljuk a lárvák kikelését nagy számban pusztítjuk is őket.
Másik hasznos módszer lehet, ha valamilyen finom szövésű hálóval fedjük le a fát. Ezzel megakadályozzuk a kártevőt, hogy odajusson a gyümölcshöz, illetve valamilyen szinten védve van az esőzéstől is. Ezzel pedig sikerülhet megakadályozni a gyümölcsök repedését. Azonban nagy hátránya, hogy ezt csak törpenövésű fáknál lehet alkalmazni. Egyelőre ez nagyüzemi körülmények között még nem terjedt el, de egy elég ígéretes módszernek látszik.
Szintén hatásos módszer és ezt házikertben is érdemes lehet megpróbálni, hogy a lomb alatti területet igyekszünk lehálózni. Ezzel meg tudjuk akadályozni a lárvák az imágók kijutását a talajból. Viszont ezt a hálót egy kicsit le kell ásni a talajba, hogy a nyílt részen ne tudjanak kijönni a kártevők. Azonban ez elég drága sokszor, másrészt mivel elég jó repülnek, máshonnan nagyon könnyen és gyorsan be tudnak települni.
A legegyszerűbb módszer, ha leszedjük az összes cseresznyét a fáról, illetve, ha a fa alatti rész füvesítve van. Bár utóbbinak inkább nagyüzemben van jelentősége.
Ha mindenképpen kémiai védekezésre kerül a sor, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy a rendelkezésünkre álló hatóanyagok elég csekélyek, mivel csak két kontakt hatóanyag és egy felszívódó hatóanyag áll a rendelkezésünkre.
Ma már a felszívódók közül csak a Mospilan 20 SP, amit használhatunk acetamiprid hatóanyaggal.
A kontakt hatóanyagok közül csak a lambda-cihalotrin hatóanyagú Karate Zeon 5 CS/Kasio garden, valamint a deltametrin hatóanyagú Decis Mega, ami a rendelkezésünkre áll. Ez nagyban megnehezíti a védekezést.
A permetezéseket úgy kell kivitelezni, hogy először a felszívódó készítményekkel permetezünk és csak utána használjuk a kontaktokat. Ezt azért fontos, mert a kontaktmérgek gyorsabban lebomlanak.
Van úgynevezett biotechnológiai módszer is, de az egyelőre még nagyon gyerek cipőben jár. Az egyik ilyen technológia az úgynevezett hímsteril módszer, aminek a lényege, hogy a hím egyedeket mesterséges körülmények között terméketlenné teszik és ezeket a hímeket kieresztik a nőstények közé. Mivel a hím képtelen megtermékenyíteni a nőstényt ezért nem tudnak majd tojást rakni. Ennek a hátránya, hogy csak kis területen működik.
Másik ilyen módszer lehet, hogy mivel ismert mára a jelölő feromon összetétele, így azt kijuttatjuk a növényre és ezzel megakadályozzuk azt, hogy tojást rakjon a termésbe. Bár nem teljesen biotechnológiai módszer, de ma már alkalmaznak egy úgynevezett entomopatogén gombafajt is a védekezésre. Ez azt jelenti, hogy a gomba csakis a kártevő kitinrétegén képes életben maradni.
A gombafonalak behatolnak a kitinrétegbe majd gyakorlatilag szisztematikusan felemészti az állatot. A gomba a Beuveria bassiana, viszont magyar neve sajnos nincsen. Hazánkban ezt egy engedélyezett rovarölőszer és a Bora nevezetű készítmény tartalmazza. Viszont azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy viszonylag lassan hat.
Végezetül szeretném megemlíteni, hogy vannak természetes ellenségei is parazitoidok és ragadozók formájában. A parazitoidok nagyrészt a bábokat károsítják és szerencsére rengeteg faj van, ami ezt végzi. A ragadozói már nincsenek ilyen nagy számban jelen, és csak egy nagyon rövid időszakig fogyasztják az állatot. ez az az időszak, amikor az állat ledobja magát a talajra és felkészül a bábozódásra.
Bízom benne, hogy hasznosnak találta ezt a kis összefoglalót - amennyiben igen, hálás lennék, ha nyomna egy Like-ot, küldje el ismerőseinek is a bejegyzést
További anyagaimat a blogomban olvashatja
Szeretne életerős cseresznyefákat kertjébe? Nézzen szét kínálatomban is
