Hasznos tudnivalók
Az erdei iszalag (Clematis vitalba) Közép-Európától, délen Olaszországig, illetve a Balkánon keresztül Anatóliáig őshonos, elfásodott szárú évelő kúszónövény, ami akár 12 m magasra is képes felfutni. Hazánk lombhullató erdeiben is előfordul, főként a nyirkos erdőket, erdőszéleket, cserjéseket, ligeteket kedveli.
Ágai szögletesek vagy barázdáltak, levelei fényesek, tojásdadok, durván fűrészesek vagy ép szélűek, 3–10 cm hosszúak, dús lombozatot alkotnak. Csavarodó szárán kívül kacsszerűen behajló levélnyelével is kapaszkodik, aminek köszönhetően stabilan rögzül a támasztékához.
Júniustól szeptemberig gazdag bogernyőkben hozza krémszínű, 2–3 cm széles, gyengén illatos, 4–5 sziromlevelű, feltűnő porzójú virágait, melyek a növény teljes magasságában nyílnak, csodálatos megjelenést adva ezzel az erdei iszalagnak.
A virágzást követően alakulnak ki a gömb formájú, fehér, bolyhos, selymes magfejek, melyek ősszel és télen is az indákon maradva nemcsak dekoratívak, de hasznosak is, némely állatok fészkük bélelésére használják.
Gondozási igényeit tekintve fontos alapul vennünk, hogy eredetileg erdőben nő, ahol gyökerei és töve árnyékos, nedves területen van, míg a hajtások és virágok felfelé törekednek a melegítő és ragyogó Nap felé. Ezért ültessünk tövébe talajtakaró növényeket vagy mulcsozzuk. Szereti a tápanyagban gazdag, közepesen nedves, jó vízelvezetésű talajt, de bármilyen talajban jól érzi magát, és még az átmeneti szárazságot is tolerálja. A pangó víztől viszont óvjuk! Kártevők vagy betegségek ritkán károsítják. Kora tavasszal vágjuk vissza 30-50 cm-re, ez megakadályozza a növény felkopaszodását, ill. az új bimbózás és virágzás erősebb, dúsabb lesz.
Felhasználását tekintve ideális választás idős fák, homlokzatok, falak vagy magas kerítések befuttatására.
A növény minden része mérgező!
