Capsicum annuum 'Mohay' F1 - Étkezési paprika (kaliforniai típusú, sárga) palánta

Általános: a paprika a burgonyafélék családjába (Solanaceae) tartozó, egyéves, lágy szárú növény, a legjelentősebb és legkedveltebb zöldségfélék egyike, a magyar konyha fontos alapanyaga. Hazánkban szabadföldön is biztonsággal termeszthető. Két fő típusa az étkezési és a fűszerpaprika. Sokféle felhasználása miatt az idők folyamán számos fajtát nemesítettek.

Hajtásrendszere alapján folytonos növekedésű vagy csokros (determinált) lehet.

Bogyójának alakja, színe változatos. Az étkezési paprikák esetében megkülönböztetik a tölteni való, paradicsom alakú (pritamin), hegyes és alma, a fűszerpaprikáknál a hegyes és cseresznye alakúakat.

Az étkezési paprikát a biológiai érettség előtt, a fűszerpaprikát teljesen éretten takarítják be.

Származás: őshazája Közép- és Dél-Amerika, Mexikóban az aztékok nagyon korán termesztésbe vonták. Európába Kolumbusz révén került, fogyasztása először Portugáliában terjedt el. Hazánkban 1560 táján jelent meg, Széchy Mária (Wesselényi Ferenc nádor felesége) 1570-től már kertjében is nevelte a „vörös törökborsot”, ahogy akkoriban a paprikát nevezték.

Nagyobb arányú termesztése és fogyasztása azonban csak a 19. sz.-tól vált általánossá, Széchenyi Hitel című 1830-ban megjelent művében már arról ír, hogy „sokan azt tartják igazán mesterszakácsnak, ki mindent rendkívül paprikáz, és csak azt ugyancsak magyar embernek, ki azt szereti is.” A század 2. felétől a bolgárkertészek a termesztés további elterjesztésében és modernizálásában, új fajták meghonosításában játszottak nagy szerepet.

A fűszerpaprika nemesítése Európában elsőként Kalocsán indult el 1917-ben.

A ’Mohay’ fajtát az olaszországi - főként vetőmag nemesítésével és forgalmazásával foglalkozó - Esasem SpA hozta létre.

Hajtásrendszer: folytonnövő, felfelé törő, erős növekedésű, erős szár és ágrendszerű, nyitott habitusú, terebélyes bokrú, kifejlett magassága kb. 60-90 cm. Dús lombozatát csúcsos, erősen erezett, ép szélű, sötétzöld levelek alkotják.  

Termés: július 2. felétől szeptember végéig szedhető, igen nagy méretű (kb. 400-450 g), blocky típusú, szabályos, megnyúlt (kb. 16-18 cm hosszú), széles vállú (kb. 9 cm), csüngő. Alakját és méretét a tenyészidő alatt megőrzi. Héja sima, fényes, fogyasztásra éretten sötétzöld, teljes érettségében aranysárga. Húsa meglehetősen vastag (kb. 8-10 mm), 5-6 rekeszes, ropogós, lédús, édes, nagyon ízletes. Bokrán akár 30 termést is hozhat a szezon alatt.

Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra (párolás, sütés, savanyítás stb.) egyaránt alkalmas. Jól szállítható és sokáig tárolható, melynek során minőségét megőrzi.

Talajigény: mélyrétegű, laza vagy középkötött, jó vízáteresztő, könnyen melegedő, humuszban és tápanyagban gazdag talajt kedvel. Hideg, kötött talaj nem alkalmas a nevelésére.

Fény- és hőigény: nagy, napos, erős szelektől védett, meleg helyre ültessük. Fejlődéséhez 25°C fok a legmegfelelőbb. Az alacsony hőmérsékletre és a szélsőséges időjárásra érzékeny. Hűvös nyarakon csökken a termés mennyisége és mérete is.

Vízigény: nagy, rendszeresen öntözzük, talaját ne hagyjuk kiszáradni, de a pangó víztől óvjuk. A levegő páratartalmára is figyeljünk.

Tápanyagigény: nagy, legfontosabb a foszfor, a kálium és a nitrogén, utóbbit fejtrágyázással juttassuk ki a tenyészidő alatt. Nitrogén hiánya esetén a növekedés lelassul, kedvezőtlenebb lesz a virágok kötődése, a termésérés is meghosszabbodik, túladagolása viszont a virágok és termések ledobásával jár.

Konténerben, cserépben neveléskor különösen fontos a folyamatos tápoldatozás.

Gondozás: kiültetés előtt legfontosabb teendők a talaj lazítása, gyommentesítése és szervestrágyázása, későbbiekben a rendszeres kapálás, gyomtalanítás, de a gyomirtó szerek használatát kerüljük. 3-4 évig ne telepítsük ugyanoda, de azokra a helyekre se, ahol előtte paradicsomot, padlizsánt, burgonyát neveltünk.

A palántát május közepe, június eleje között, fagyok elmúltával ültessük ki.

Emelt ágyás, magaságyás és komposztdomb szintén alkalmas lehet a termesztéséhez. Üvegházi nevelésre is kiváló.

Mulcsozással (ami lehet szalma, faapríték, fűkaszálék stb.) csökkenthetjük a talaj kiszáradását, gyomosodását, a hőingadozást - mindezzel a növény fejlődését segítve elő - továbbá a termések földdel való szennyeződését is.

A bokros növekedéshez kicsíphetjük a hajtáscsúcsot, a magasabb, bogyókkal gazdagon berakott fajtákat karózhatjuk.

A termést folyamatosan szedjük, de ne tépjük - sérülés esetén növeljük a betegség kockázatát -, metszőollóval, késsel válasszuk le.

Dohánymozaik vírussal szemben ellenálló, gyökérzete erős, betegségekre nem hajlamos. A környezeti stresszt jól tűri.

Fontos tudni!

Növekedés: folytonnövő
Kifejlett magasság: 60-90 cm
Ajánlott sortáv: 50-60 cm
Ajánlott tőtáv: 40-50 cm
Kiültetés ideje: május közepe - június eleje
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: nagy
Tápanyagigény: nagy
Érési idő: július 2. fele – szeptember vége
Bogyó: igen nagy méretű, blocky típusú, szabályos, megnyúlt, széles vállú, csüngő, alakját és méretét az egész szezon alatt megtartja, fogyasztásra éretten sötétzöld, teljes érettségében aranysárga, nem csípős

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás, tárolás

Védett tartalom