A borsó (Pisum sativum), az egyik legrégebben ültetett növények közé tartozik és bár a rendszertanában még vannak vizsgálatra szoruló területek, azonban kertészeti szempontból a csoportosítása egyszerűbb, hiszen a felhasználás és a megjelenés az alapja. Így csoportosíthatjuk a termesztett változatokat, melyek a következők: kifejtőborsó, velőborsó, takarmányborsó, cukorborsó.
A borsó kedvelt zöldség, mely kiváló vitaminforrás!
A talajjavításról és annak módjairól ebben a cikkemben olvashat!
A kifejtőborsónak sima, gömbölyű magja van, melyet könnyű a héjától is megfosztani. A velőborsóban a cukor lassan alakul keményítővé, így sokáig zsenge marad. A takarmányborsó tekinthető a kifejtőborsó egyik alkategóriájának, megjelenésük hasonló, viszont igénytelenebbek. A cukorborsó (Pisum sativum convar. Saccharatum), bár neve alapján úgy tűnhet, csak ízében tér el az előző két kategóriától, mégis a hüvely is eltérő, hiszen az szélesebb és laposabb.
A borsó jellegzetes leveleiről könnyen felismerhető!
A vetés előtt felmerül a kérdés ásni vagy nem ásni? Ebben a cikkemben erre a kérdésre válaszolok!
A borsó környezeti igényeit figyelembe véve válasszuk ki helyét a kertben. Fényigénye nagy, így világos, árnyékolástól mentes területen végezzük a vetését. Az ideális talaj a borsó számára enyhén meszes (bázikus), mélyrétegű vályogos talaj, de ennek ellenére a legtöbb talajtípuson kielégítően fejlődik.
A hüvelyesek - így a borsó is - a levegőből nitrogént képesek megkötni, ehhez pedig segítségül hívják a nitrogénkötő gümőbaktériumokat, melyek a gyökérszőrökön keresztül jutnak be a növénybe ahol, a gyökereken úgynevezett gyökér gümők kialakulását ösztönzik, innentől szimbiotikus kapcsolatban élnek a növénnyel.
A pillangósvirágúak közé a borsón túl számtalan más zöldség- és dísznövény tartozik!
Tekintse meg kertészetem zöldség- és fűszernövény kínálatát és bővítse kertjét!
A borsó vízigénye közepesnek tekinthető, azonban az egyenletes csírázáshoz megfelelő vízellátottság szükséges, így az utóbbi évek száraz tavaszai miatt az addig öntözés nélkül is sikerrel csírázó borsót is öntözni kell.
A kikelt növények a szárazabb körülményeket jobban tolerálják, ilyenkor gyökérzetük mélyebbre hatol, így a mélyebb rétegekben elérhető vizet hasznosítják, azonban ezzel egy időben a talajt száríthatják. A jellegzetes, pillangós virágok megjelenésekor, ha száraz a talaj, akkor mindenképp öntözzük, ezzel segíthetjük a terméskötést és így biztosan gazdag borsótermést takaríthatunk be.
A borsóhüvelyekben napról napra növekednek a magok
A borsó hidegtűrő növény hírében áll, ami igaz is, így csírázása alacsony hőmérsékleten már megindul, ezért sokszor már február végén (ha a talaj nincs átfagyva) vetik az igényteleneb takarmányborsót és kifejtőborsót, de a márciusi vetés a legideálisabb.
A borsó vetésmélysége 6-8 cm, ez egyrészt némi védelmet jelent a kertben portyázó madarak ellen, másrészt a talajnedvességet jobban tudja hasznosítani. A tőtávolság fajtától függ, de 4-6 cm a javasolt, a sortáv házikertben lehet 15-25 cm.
Az érett borsószemeket tartalmazó hüvelyt könnyű felismerni!
A kifejtő és a velőborsó, akkor takarítható be, amikor a szemek már megduzzadtak, a hüvely meghízott. Házikertben ehhez érdemes mindennap az érés kezdetétől átnézni a növényeket, hiszen lesznek érett magok. A szedést követően gyorsan használjuk fel. A cukorborsót, melynek hüvelye is fogyasztható folyamatosan szedhetjük. A szedést követően a letermett bokrokat komposztálhatjuk, de akár takarásként zöldségnövényeink mellett is felhasználhatjuk.
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
