Az oldalon cookie-kat használunk a jobb felhasználói élmény biztosítása miatt, engedélyezéséhez kattintson az "Elfogadom" gombra.
Termékek Menü

Uborka károsítói és az ellenük való védekezés stratégiája

Az uborka vagy tudományos nevén Cucumis sativus a kabakosok Cucurbitaceae családba tartozó kedvelt zöldség növény. Hazánkban elég régóta termesztik. Erre abból lehet következtetni, hogy Lippay Posoni kert című 1664-es művében már említi, mint egy jól ismert növényt. Őshazája feltehetőleg India. A növény a kacsokat spirálisan fejleszti. Mind a kacsok, mind a levél, mind pedig a szár szőrös felületű.

Leveleik szintén spirális elhelyezkedésűek. Ezek a levelek hegyes karéjjal rendelkeznek és fogazott a szélük. Az enyhén lapított, elliptikus termésben pedig számtalan mag található. Botanikai és gazdasági értelemben véve is termése bogyó. Termesztés szempontjából 3 fő típust különítünk el. Ezek a kevert virágú (4-5 hímvirág után következik egy nőivarú); nővirágú (levélhónaljanként hoznak nőivarú virágokat) és a túlnyomórészt nőivarú virágok (4-10 nóduszig hím majd utána csak nőstény virágokat hoznak).

Alapvetően egy elég meleg igényes növény, ami nem csoda hiszen a Szubtrópusi trópusi területekről származik. A csírázáshoz 12°C-ra van szükség legalább. A legoptimálisabb hőmérséklet a fejlődésre 22-17°C. Közepes fényigénnyel rendelkezik, viszont rendkívül víz igényes növény. A nitrogén és foszfor mennyisége igen fontos főleg a termesztés kezdeti szakaszában. Kálium igénye szintén igen jelentős főleg a terméshozás idején.

Gyorsan melegedő, semleges kémhatású talajokban fejlődik a leggyorsabban. A hazai termés nagy részét a tartósító ipar hasznosítja, de másik része frissfogyasztás. Hagyományos termesztő körzetein Győr-Moson-Sopron és Szatmár környéke. Sajnos neki is rengeteg betegsége van, de szerencsére nincs túl sok kártevője. Írásomban igyekszem kiemelni a legfontosabbakat.

Az uborka kórokozói és az ellenük javasolható stratégia

Uborkamozaik - Cucumber mosaic virus

Az 1920-as években írták le először az USA-ban és azóta az uborkának egy gyakori és veszélyes kórokozója. Számos más gazdanövénnyel rendelkezik pl: paradicsom és egyéb kabakos növények. A leveleken termésen és hajtáson hoz tüneteket. A leveleken először sárga foltok fognak megjelenni, amik később tipikus mozaikfoltokba fordulnak át apró nekrózisokkal rajta. A levelek hullámossá válnak és az inda, valamint a levélnyél is rövidebbé válik.

A termés márványossá válik rajta apró dudorokkal. A növekedésben a növény nagyon visszamarad vagy akár teljesen meg is áll. A fertőzési források a szabadban áttelelt különböző fertőzött növények, vagy szövetnedvvel. Mivel képes ezen a módon is terjedni, a levéltetűkkel szembeni védekezés nagyon fontos a termesztés során. Rengeteg faj képes terjeszteni, de csak kis távolságra hurcolják őket. A kártevő továbbá egyetlen szívás alkalmával el is veszíti a fertőző képességét.

Ennek a vírusnak a maradványai csupán a levéltetű szipókáján maradnak rajta és nem kerülnek be a kártevő szervezetébe.

Védekezés: A levéltetvek elleni védekezés elengedhetetlen a fertőzés csökkentése érdekében. Mivel számos gazdanövénye van, az izolációs távolság tartásának itt kisebb a jelentősége, viszont arra érdemes figyelni, hogy kabakosokat ne termesszünk egymáshoz túl közel. Szerencsére számos rezisztens fajta a rendelkezésünkre áll pl: Mohikán;

Uborka sárgamozaikja - Zucchini Yellow mosaic virus

Ez kisebb jelentőségű vírusos betegség, szórványosan előfordulhat. Az uborkamozaikkal kísérteties hasonlóságot mutat ez a betegség, főleg, ami a termés tüneteket illeti. Viszont a levéltünetekben észrevehető különbség van. Ez pedig, hogy a növényen a fő és mellékerek mentén a levél hólyagosodik és sötétzöld színt vesz fel. Ez a hólyagosodás és zöldülés később sárgára vált. Egy másik különbség a, hogy ez képes pollennel és vetőmaggal is terjedni.

Védekezés: Nagyrészt megegyezik a korábbi vírus elleni védekezéssel, de itt érdemes a fertőzött töveket eltávolítani az egészségesek közeléből, valamint a fémzárolt egészséges vetőmag is nagyon fontos.

Uborka pszeudomonaszos betegsége - Pseudomonas syringae pv, lachrymans

Ez a betegség az uborka és a kabakosok legfontosabb baktériumos betegsége. Először az Egyesült Államokban írták le 1915-ben, míg az öreg kontinensen először Dániában fedezték 1924-ben. A növény minden földfeletti részén okoz tüneteket. A levélnyélen és a száron megnyúlt ovális foltok jelentkeznek, amit baktérium nyálka fed. A levélen körülbelül 3mm átmérőjű erek által határolt szögletes foltokat lehet találni. Ezeket a foltokat csapadékos időben baktériumnyálka fedi be, míg száraz időben pedig beszáradnak.

A legfontosabb fertőzési forrás a fertőzött növényi maradványok a területen és a fertőzött vetőmag. A vetőmagból rögtön beteg növény fog kikelni, ezért ügyelni kell rá, hogy az egészséges legyen. A baktériumnyálka főleg vízzel terjed, de kimutatták már, hogy rovarok is lehetnek átvivők. A növényi szövetbe a légzőnyílásokon és sebeken keresztül jut be. Sebeket egyaránt okozhat rovar kártevő, homok verés, de a leggyakoribb a termés szőrök letörésével keletkező sebek. Optimális hőigénye 25-28°C, a minimuma 0°C, míg maximuma 35°C. A sokáig tartó levélfelület nedvesség nagyban kedvez a kórokozónak.

Védekezés: egymásutáni években kerüljük a kabakosok termesztését ugyanazon a területen. Egészséges fémzárolt és csávázott vetőmag használata. Némi megelőző jelleggel pedig Réztartalmú szerekkel való permetezés, vagy pedig Dithane-nal való permetezés. Most lehet, hogy a kedves olvasó meglepődik rajta, hogy a Dithane egy gombaölőszer és hogy azt baktérium ellen lehet használni, de utóbbi készítménynek még jobb baktériumölő hatása van a réznek. A védekezést már 2-3 lombleveles állapotban el kell kezdeni és utána 10 naponta újra permetezni.

Uborkaperonoszpóra - Pseudoperonospora cubensis

Ezt a betegséget már az 1900-as évek elején detektálták Európában, azonban hazánkban az 1985-ig csak szórványosan fordult elő. Onnantól kezdve az uborkának az egyik legkomolyabb betegsége lett, és ma is komoly gondokat képes okozni, ha az ember nem figyel rá. Nem csak uborkán, hanem sárgadinnyén is megjelenik ez a betegség.

Rendszertanilag az Oospórás gombák közé tartozik A levélen először kicsi sárgászöld foltok jelennek meg, amelyek később összeolvadnak. A fonákon lilásbarna penészréteg, vagyis sporangiumtartó gyep jelenik meg. Ez viszont szabadszemmel nagyon sokszor nehezen érzékelhető. A fertőzés hatására később a levéllemez elpusztul, de a nyél és az inda még életképes marad. A fertőzési forrás a lehullott levelek, ahol a gomba szaporító képletei sokáig életképesek maradnak és széllel nagyon messzire jutnak.

Az optimális hőmérséklet számára a 15-20 °C, de összeségében a 8- 30°C közötti hőmérsékletet elég jól elviseli. A levélfelület nedvesség segíti a kórokozó fertőzését. A betegség elég gyors lefolyású. ha kedvezőek számára a körülmények akkor akár 2 hét alatt teljes levélpusztulást okoz.

Védekezés: Légátjárható állomány kialakítása, hogy csökkenjen a levélfelület nedvesség ideje. A lehullott és fertőzött levelek összegyűjtése és megsemmisítése. Ellenálló fajták termesztése pl: Mohikán. Igyekezni kell kerülni, hogy közvetlenül a levelet öntözzük. Növényvédő szerek: kontakt: Mankoceb- Dithane; Réz-oxiklorid- Rézoxiklorid 50 WP; Szisztemikus: Azoxistrobin- Amistar; Fluopikolid Propomokarb- Infinito.

Uborkalisztharmat - Golovinomyces orontii; Podosphaera fuliginea

Ez a betegség mind hajtatásban mind pedig szabadföldön komoly gondot okoz. Nem csak az uborkát, hanem az összes kabakos növényt fertőzi. Rendszertanilag a lisztharmat/kazmotéciumos gombákhoz tartozik. A levélen okoz tünetet. Először elszórtan, majd később a teljes levélfelületen megjelenik a jellegzetes lisztes bevonat. Mind a színen mind a fonákon előfordul. Végül ebben a lisztes bevonatban megjelennek a gombának az áttelelő képletei.

Termésen ritkán okoz tünetet. Tavasszal a fertőzést a konídiumok indítják el, Légmozgás útján képes terjedni és elég nagy távolságokat képes megtenni. A többi lisztharmatgombával ellentéteben alacsonyabb, mindössze 15-25 °C-os hőigénnyel és alacsony páratartalom igénnyel rendelkezik. Minél idősebb a levél, annál fogékonyabbá válik a betegségre. 10 lombleveles állapotig nem is jellemző, hogy megbetegedne.

Védekezés: A beteg maradványok megsemmisítése. Rezisztens fajták alkalmazása, de ezekkel együtt jár az, hogy fényérzékenyek is A kezelést az első tünetek megjelenésekor el kell kezdeni. Növényvédőszerek: kontakt: Kén- Thiovit Jet szisztemikus: Ciflufenamid Difenokonazol- Cidely Top; Fenpirazamin- Prolectus

Uborka kolletotrihumos betegsége - Colletotrichum orbiculare

Hazánkban 1910-ben vált ismertté ez a betegség, és csapadékos időjárás esetén hatalmas károkat képes okozni az állományban. Népies neve az uborka fenésedése.

Azonban tám rendszer mellett nevelve vagy hajtatásban kisebb jelentőséggel bír. A kabakosok között megjelenik, de csak a dinnyéken és az uborkán okoz komolyabb gondot. Rendszertanilag az acervuluszos gombák közé tartozik A gomba minden földfeletti részen tüneteket okoz, de még palántanevelés során is oda kell rá figyelni. Palántanevelés alkalmával a növény befűződik és rostossá válik. A leveleken először kicsi sárgás-fehér foltok, később egyre nagyobbodó, szegélynélküli, vörös foltokká válnak.

A levélnyélen és a száron ezek a foltok besüppednek és oválisok. A foltok feletti rész lankad, végül pedig hervad. A termésen vöröses kráterszerű foltokat lehet megfigyelni, amik alatt a hús barnul. A fertőzési forrás a növényi a területen maradt növényi maradványok és a vetőmag. A maradványokban akár 1 évig is életképes tud maradni a gomba. A magra vagy magkinyeréskor mosódik rá, vagy pedig a szállítószöveten keresztül jut bele. Magról a csíranövényekre jut és onnan bemosódik a növény szövetébe.

A kórokozó számára a meleg 22-27 °C-os hőmérséklet és a csapadékos idő kedvez.

Védekezés: megfelelő vetésforgó betartása, vagyis a területen 4-5 évig ne termesszünk kabakos növényt. A vetőmagot kaptán vagy tiram hatóanyagokkal kell csávázni. A beteg növényi maradványokat meg kell semmisíteni, vagy a talajba forgatni. A kezeléseket egymenetben lehet végezni a pszeudomonasz elleni kezelésekkel. Növényvédő szerek: Kontakt: Mankoceb- Dithane; Rézoxiklorid- Rézoxiklorid 50 WP; Szisztemikus szerek: Ciflufenamid Difenokonazol- Cidely Top.

Uborka botrítiszes betegsége - Botrytis cinerea

Komoly termésbetegség és számos gazdanövénnyel rendelkezik a gomba. Ez a kórokozó felel a Tokaji aszúhoz használt szőlőszemek töppedéséhez, így feltételezem nem ismeretlen ez a gombafaj a tisztelt olvasó előtt. A fertőzési forrás a bibepont körül indul és onnan a kocsány felé haladva egy nedves rothadás indul el. Ezeken a rothadó foltokon megjelenik a szürke penészgyep, amiről a betegség a közismert nevét, vagyis a szürkerothadást kapta.

Ezt a szürke penészgyepet hívjuk konídiumtartó gyepnek. A fertőzési források elsősorban a bibepontnál megmaradó virágok, amik nedvesek maradnak. A gomba a gombafonalak segítségével a termésbe jut, valamint konídiumtartó gyepet hoz létre, amiből a konídiumok kirepülnek és tovább fertőznek. A magas relatív páratartalom, a meleg 22-24 °C-os hőmérséklet kedvez neki.

Mivel szabadföldön ilyen körülmények csak nagyon ritkán fordulnak elő ezért ez a betegség főleg hajtatásban vagy fólia alatti termesztésnél fordul elő. Szabadföldi körülmények között áttelelő képleteket képez, amit szkleróciumnak nevezünk.

Védekezés: A páratartalmat csökkenteni kell szellőztetéssel. Ügyelni rá, hogy ne kerüljön víz a termésekre, vagy levelekre. Növényvédőszerek: kontakt: Klórtalonil- Bravo 500 Szisztemikus: Boszkalid, Krezoxim-metil- Collis SC; Fenhexamid- Teldor 500 SC.

Természetesen számos más betegsége is van az uborkának. Viszont azok csak szórványosan fordulnak elő rajta.pl: A didimellás betegség, a kladospóriumos betegség. Ezeknek a betegségeknek elég speciális időjárási körülmények kellenek és tényleg csak nagyon szórványosan fordulnak elő.

Akad továbbá még a palántadőlés betegsége, ami csak a fóliasátorban fordul elő, viszont az ellen nagyon könnyű védekezni, ha nem saját talajon végezzük utána a termesztést. Végül pedig a fuzáriumról is említenék pár gondolatot, mivel alapvetően nagyon komoly betegség és mivel talajból fertőz nem is lehet ellen megfelelően védekezni. ha megfertőzte a növényt nem igazán lehet vele kezdeni semmit.

Azonban egy ügyes technológiai módszerrel kiküszöbölhető ez a probléma, mégpedig, hogy tök alanyra oltott palántákat használunk. Ezzel jó védelmet fogunk tudni nyújtani a növénynek. Kártevők és az ellenük javasolható védekezés

Az uborka terrikol (talajlakó) kártevői

Ezek azok a szervezetek, amelyek a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni. Számos bogár faj tartozik ebbe a csoportba, és jó néhány fonálféreg faj is.

Cserebogár pajorok - Melolnthoidae pajorok

A kártevő, a bogarak (Coleoptera) rendbe azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartozik. A pajor kifejezés magyarázatra szolgálhat. Ez nem más, mint a cserebogár lárvája. A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti bordával. Lárvái valamivel nagyobbak 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ.

A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. Tojása apró körülbelül 3 mm nagyságú, ovális sárgásfehér színnel rendelkezik. A család faji több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet.

A rajzási általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Sajnos azonban minden évben lehet számítani valamelyik faj rajzására az ország bármely területén. Az ok, amiért egy kategóriába sorolom őket, mert a kártételük megegyezik.

A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. A komoly kártétet a gyökérrágás okozza. A legveszélyesebb fejlettségi állapota, a második stádiumban lévő pajor, mert ez a legfalánkabb. A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált. Ha négyzetméterenként 1-1,5 pajort talál akkor erősen fertőzött a terület és ha lehetőség adódik rá oda ne telepítsen

Védekezés: Ha a talajban van már akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. A legjobb védekezés módszer a rendszeres talajművelés, mert ez az, ami a legjobban gyéríti őket.

Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani. (végezetül megjegyezném, hogy attól függően, hogy milyen területen vagyunk olyan cserebogárral lesz dolgunk pl: alföldön inkább a homoki és a zöld cserebogár gyakoribb, míg a nem homoki területeken a májusi, vagy az erdei és a kalló)

Gyökérgubacs fonálférgek - Meloidogyne hapla és incognita

Rendszertanilag puhatestűek törzsébe (Nemathelmintles) és a fonálférgek (Nemtaoida) osztályba tartoznak. Családjuk a gyökérgubacs fonálférgek (Meloidogynadeae) család. Szerencsére hazánkban szabadföldön csak a hapla- faj, amelyik gondokat okoz, ugyanis az incognita-nak egyelőre még túl hideg van, de már az is kezd megjelenni szabadföldön is.

Szabad szemmel de még fénymikroszkóppal is nehezen észrevehető átlátszó állatok. A hím és a nőstény egyed jól elkülöníthető. A nőstény zömök, citromra emlékeztető alakú 0,4-0,45 mm nagysággal, míg a hím fonálszerű 0,8-1,3 mm nagysággal.

A fejivég jól elkülöníthető, és jól látszik rajta a szájszurony, amivel a kártételt okozza. Szabadföldi körülmények között 2-3 nemzedéke fejlődik ki, de védett hajtató berendezésekben gyakorlatilag folyamatosan képes szaporodni. Tojás alakban képes áttelelni, ha szükséges. Ezeket a tojásokat csomókba rakja, amit egy kocsonyás massza, az úgynevezett bábbölcső vesz körül. átlagban 200- 500 tojást képes lerakni.

Légzése, hasonlóan más puhatestűekhez a bőrén keresztül történik és a vízben oldott oxigént képes felvenni. passzív mozgásra képes a talajban, ugyanis a talajban lévő kapilláris víz segítségével képes eljutni bárhova. Kártétele igen szembetűnő, ugyanis a szívogatás hatására gubacsok képződnek a növény felületén, ami megakadályozza a víz és tápanyag felvételt.

Védekezés: Ha nem figyelünk rá akkor komoly gondot tud okozni. Azonban van lehetőség a védekezésre, és nem is kell sokszor növényvédőszerhez nyúlni. Egyik ilyen módszer, ha hajtató berendezésünk vagy fóliasátrunk van, akkor hagyni kell átfagyni a talajt mert ez esetben az összes elpusztul.

A magas hőre és a talajkiszáradására ugyanígy reagál az állat. Jó termesztéstechnológiai módszer, ha nem saját talajon végezzük a termesztést, hanem izolált környezetben pl: kőzetgyapoton. Biológiai módszer a szolarizáció és a biofumgáció. Előbbi azt takarja, hogy a talajt fekete fóliával lefedjük és hagyjuk, hogy átmelegedjen, de hátránya, hogy ilyenkor a talajt folyton vizesen kell tartani.

Utóbbi esetében valamilyen káposztafélének a maradványait kell beleforgatni a talajba és a benne lévő anyag (izo-tio-cianát) elpusztítja kártevőt. Növényvédőszerek: Dazomet- Basamid G (csak hajtató házakban) Oxamil- Vydate 10 G (kockázatos mert magas a humán toxicitása).

Mezei poloskák - Lygus spp.

Ez a kártevő rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rend azon belül pedig a poloskák (Heteroptera) alrendjébe sorolható, egészen pontosan a mezei poloskák (Miridae) családjába. Nem egy komoly kártevő, de okozhat problémákat. 5-7 mm nagyságú zömök kártevő, szőrös felülettel. Számtalan színváltozata létezik, valamint háti pajzsán egy W alakú rajzolat látszik. Tojása 1 mm nagyságú, sárgásfehér a szövetbe mélyesztve. A lárva 1,2-3,9 mm hosszú, sárgászöld árnyalattal.

Évente két nemzedéke alakul ki, és a kifejlett egyed képes telelni az avarban. Mikor a léghőmérséklet elérte a 8-10 °C-ot kirepül a telelőhelyről és általában fászárú növényeken folytat érési táplálkozást. Innen repül majd át a lágyszárú növényekre és rakja le a tojásait. megközelítőleg 70 db-ot tesz le a növény különböző szöveteibe. A két nemzedék rajzása elhúzódó, mert az áttelelő az első június és július folyamán rajzik (azonban ez mára kicsit előrébb tolódott és inkább június közepe eleje), míg a második augusztus szeptember környékén.

Rengeteg tápnövénye van, és hazánkban a szabadföldi zöldség növényeken rendszeresen károsít. Kártétele nyomán a levelek fonáki oldalán szívás nyomokat találhatunk, a levelek torzulnak és kanalasodnak. A virágon ugyanúgy képes károsítani. A csúcshajtást is károsítja, de a növény ezt képes kompenzálni, de erősen késlelteti az érést. A tám rendszer mellett nevelt növények jobban ki vannak téve a veszélynek.

Védekezés: az első imágók megjelenése után már érdemes védekezést folytatni elsősorban kontakt idegmérgekkel pl: Deltametrin- Decis Mega, Gamma- cihalotrin- Rapid CS

Dohánytripsz - Thrips tabaci

Ez a kártevő rendszertanilag a tripszek (Thisanoptera) rend azon belül a Thripidae család tagja. Szabadföldi uborkában a meleg nyarak miatt egyre jobban nő a jelentősége. Igen apró, mindössze 0,8-1mm nagyságú az állat. Szárnya rengeteg kisebb sertéből áll össze és ezért kapta magyarul a rojtos szárnyú elnevezést. A lárva 0,8-0,9 mm nagyságú.

Szabadszemmel alig érzékelhető. Hajtatásban gyakorlatilag folyamatosan fejlődik és sok egymást átfedő nemzedéke alakul ki. Szabadföldön a talajban képes áttelelni, illetve növényi tárolókban. Például hagyma burok levelei között, káposztán, vagy sarjadék hagymán. Az első imágók áprilisban jelennek meg, majd májusra kialakul a lárva kolónia.

Egy nőstény 20-100 tojás lerakására képes és igen rövid mindössze 2-5 napos az embrionális fejlődésük. Ezért a rezisztencia nagyon gyorsan kialakul. Számos tápnövénnyel rendelkezik. Kártétele nyomán a levelek főere mentén majd a mellék erek mentén ezüstös szívásnyomok jelennek meg. Ez később kiterjed az egész levélre.

Ez az ezüstös elszíneződés annak köszönhető, hogy levegő kerül a szöveti szerkezetbe. Később ezek a foltok parásodnak. Sajnos termésen is okoz ilyen tüneteket, valamint a termés deformált lesz. Bár a közvetett kártétele sem elhanyagolható, de fontosnak tartom megemlíteni, hogy vírusvektor is. A paradicsom bronzfoltosság vírusának a sikeres terjesztője. Azonban szerencsére ebben a kultúrában ez a vírus nem jelenik meg.

Védekezés: A rajzást nagyon eredményesen nyomon lehet követni fehér ragacslapokkal. Szerencsére nem kell azonnal peszticidhez nyúlni a védekezéshez mert számos ragadozója akad pl: Amblyseius swirskii, Orius laevigatus. De sajnálatos módon ezek a fajok szabadföldi körülmények között még nem alkalmasak biológiai védekezésre, mert nagyon érzékenyek a környezeti viszonyokra. Viszont hajtatásban nagyon is jelentősek.

Növényvédőszerek: kontakt: Deltametrin- Decis Mega, Cipermetrin- Cyperkill Max; felszívódó: Imidakloprid- Confidor 200 SL; Acetamiprid- Mospilan 20 SG.

Közönséges takácsatka - Tetranychus urticae

Rendszertanilag a pókszabásúak (Prostigmata) rendjébe és a takácsatkák (Tetranyhidae) családba tartozó az egész világon általánosan elterjedt kártevő. Az uborka mellett még több száz másik tápnövénye van, de az uborka az egyik kedvence. Jelenleg az uborka egyik legveszélyesebb kártevője. 3-4 mm nagyságú, általában sárga színű kártevő, a potrohán két jól látható vörösponttal, szabadszemmel is látható.

Az idős nőstények sötét narancsszínűek lehetnek. Tojása gömb alakú, enyhén krémessárga színnel. Több nemzedéke van egy vegetációban, de a pontos számuk az időjárástól függ. Nőstény egyed képes az áttelelésre, aminek színe sötét narancssárga. Általában a fásszárú növények kéregrepedéseiben képes áttelelni. Viszonylag korán már 10-15 °C-os hőmérséklet esetén aktivizálódik.

A nyári nemzedékek nagyrészt átfedik egymást. Számára is a nagyon száraz meleg nyarak igencsak kedvezők. Kárképe szívogatás. A levél fonáki részén szívogat, amit a módosult csáprágójával az úgynevezett chelicera-val végez.

Pókhálóra emlékeztető szövedéket készít a fonáki részen, aminek védelmében szívogat. Ez nem csak egy jól látható tünet, de a védekezést is nagyban nehezíti, ezen felül ebbe a szövedékbe vannak benne a tojásai is. A szívogatás hatására a levél színi részén először elszórt, majd folyamatosan egybeolvadó sárga elszíneződést lehet megfigyelni. Azonban, ha ezt a tünetet már érzékeljük akkor nagyon komoly gond van. Ez az elszíneződés később átterjed a virágokra is.

Védekezés: Mivel a fonákon károsít a szövedékének a védelmében, ezért a növényvédőszert nagyon nehéz eljuttatni oda. Viszont számos agrotechnikai módszer létezik a védekezésre. Az egyik legfontosabb az időben elvégzett gyomírtás, hogy a kártevő ne vándoroljon át a kultúrnövényünkre. Másik ilyen lehetőség az esetleges párásítás, mert a páratartalmat annyira nem szereti. Biológiai védekezés szempontjából számos ragadozó atka van hazánkban is, ami kordában tartja pl: Typhlodromus pyri, Amblyseius andersonii.

Ha mindenképpen növényvédőszerhez kell nyúlni, akkor is először valami olajos lemosó szerhez, vagy káliszappanos lemosóhoz érdemes nyúlni. Mert az mindamellett, hogy puhítja a lágy szövetet és gyakorlatilag kifolynak a belső szervei, de a légző nyílásait is eltömíti és ennek hatására megfullad. Ha mindenképpen szintetikus atkaölőhöz kell nyúlni, akkor érdemes olyat választani, ami minden fejlődési alakot elpusztít.

Növényvédőszerek: parafinolaj- Vektafid-A, Káliszappan- Biosol káliszappan; szintetikus atkaölők: Etoxazol- Zoom 11 SC, Hexitazox- Nissorun 10 WP, Fenpiroximát- Ortus 5CS

Levéltetvek - Aphididae

Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendbe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családba. AZ uborkán három levéltetű faj is károsít és jelenleg a legkomolyabb kártevői az uborkának. Ezek a Zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae); a fekete répa levéltetű (Aphis fabae) és az uborka levéltetű (Aphis gossypii).

Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek. Fejlődésükből adód sajátosságuk, hogy nem mindegyik nemzedék rendelkezik szárnyakkal. Rengeteg nemzedékük van egy vegetáció alatt, és tojás vagy imágó alakban képesek is áttelelni. Ahogy említettem fejlődési sajátosságukból adódóan nem mindegyik alaknak van szárnya. Ez a sajátosság nagy vonalakban annyit takar, hogy petéből kikel az ősanya, aki utána csak szűznemzéssel szaporodik.

Tavasszal kialakul egy szárnyas nemzedék is amelyik elvándorol a nyári tápnövényre és itt elveszíti a szárnyait. Utána ő is szűznemzéssel fog szaporodni. Majd a vegetáció vége felé megjelenik egy hím nemzedék is, aki párosodni fog egy nősténnyel. Majd a nőstény már megtermékenyítve visszamegy a téli tápnövényére és lerakja a petéit. Következő évben pedig ebből fog kikelni az ősanya.

A rajzása általában tavasszal az intenzív hajtásnövekedéskor indul meg, ez nyáron némileg lassul majd ősszel a hűvösebb idő beálltakor újra felélénkül. Nyári és téli tápnövény kifejezés némi magyarázatra szorulhat. Ez azt jelenti, hogy előbbin vészeli át a telet és tavasszal ezen folytat érési táplálkozást, míg utóbbin csak nyáron károsít elvándorlás után. Előbbi általában fásszárú, míg utóbbi lágyszárú. Sok száz tápnövénnyel rendelkeznek.

Közvetlen kártétük, az erek melletti szívogatás, nem annyira jelentős. A levél fonáki részén szívogatnak és mézharmatot bocsájtanak ki a levélre. A mézharmat a cukorban gazdag ürülékük. Ennek hatására veszít a levél az életképességéből, deformálódik, fonák felé kanalasodik, esetleg sárgul. A mézharmaton megtelepszik egy penészgomba, amit korompenésznek nevezünk. Azonban a közvetett kártételük, miszerint mind a három faj az uborkamozaik vírust terjeszti, már nagyon komoly kártevővé teszi. éppen ezért a védekezés gerincének a levéltetű elleni védelemnek kell lennie

Védekezés: Elsősorban az intenzív hajtásnövekedés időszakában, ami április közepe vége és a nyárvági időszakban lehet rajzásukra számítani. Hasonlóan a takácsatkához az olajos, illetve káliszappanos lemosó szépen tudja gyéríteni őket. A vegetáció elején mikor nem nő még gyorsan a növény akkor kontakt növényvédőszereket érdemes használni, míg az intenzív hajtásnövekedés időszakában pedig szükségesek a felszívódó készítmények.

Kontakt szerek: Deltametrin- Decis Mega; Cipermetrin- Cyperkill Max.

Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG (speciális levéltetű írtó).

Végezetül megemlíteném, hogy itt is akad olyan kártevő, amit nem említettem például a fésűslábú viráglégy de az gyakorlatilag elhanyagolható ennél a kultúránál. Mivel magvetéssel uborkát már ritkán termesztenek, és az pedig kimondottan a csíranövényt károsítja, így annak ennél a kultúránál nincs relevanciája. Valamint hajtatásban előfordul még az üvegházi molytetű, vagy ismertebb nevén a liszteske, illetve a Nyugati virágtripsz. Azonban jelen összefoglalóban igyekeztem a szabadföldi termesztésre szorítkozni így ezeket nem említettem meg.

Bízom benne, hogy hasznosnak találta a cikket. Amennyiben igen, kérem nyomjon egy Tetsziket, küldje el ismerőseinek.
Hiányol valamit a listáról? Írja meg levélben és amint van rá lehetőség igyekszünk bővíteni a bejegyzést.

További szakmai anyagaimat a blogomban olvashatja ide kattintva

Tartalomhoz tartozó címkék: növényvédelem