Az ebek és a zöldek kapcsolata, nem mindig felhőtlen, gondoljuk a négylábú kertészek munkájára, azonban egészen plátói is lehet a találkozásuk, abban az esetben, ha csak a nyelvtanban találkoznak. Nem másra gondolok, mint a furcsa etimológiájú növénynevekre, természetesen most éppen a kutyás fajokra és fajtákra, bár rengeteg izgalmasnál izgalmasabb növénynév létezik, melyeket érdekes felemlegetni.
Nekem most a kutyákkal kapcsolatos elnevezések jutottak eszembe, így minden különösebb tanulság nélkül következzenek a legfurcsábbak, a sort aztán lehet folytatni, ha tudnak jobbakat!
A kutya és a kert összhangja nem mindig ilyen békés!
A kertben és séta közben is veszélyt jelent a toklász. Olvassa el cikkem a témában!
Ebfingottafa (Sorbus aucuparia)
Ha van idősebb őrségi rokon a családban, akkor tőle már hallhattunk az ebfingottafáról, ami valójában a berkenye hétköznapinak nem mondható tájnyelvi neve. A veres berkenye vagy madárberkenye (Sorbus aucuparia) egyébként gyógynövényként is ismert, vizelethajtó hatású, és kiváló C-vitamin forrás, de lekvár és pálinka is készül bogyóiból, tehát igazi vidéki mindenes növény.
Termését és levelét szárítva fogyasztják, túladagolva azonban hasmenést okoz, ez pedig nagyjából meg is magyarázza a furcsa elnevezést. Termései piros vagy narancsos árnyalatú bogyók, melyeket a madarak – ismertebb nevéhez hűen – szívesen fogyasztanak.
A madárberkenye is „kutyás” népi névvel rendelkezik!
Kutyabenge vagy kutyafa (Rhamnus frangula)
A kutyabenge nem az idősebb rokonok elbeszéléseiből, lehet ismerős, hanem gyermekkorunk olvasmányából, mégpedig innen: „Kutyabenge vakarék, mindegyikből tíz marék!” Az nyert, aki a Ludas Matyira tippelt! A kutyabenge duplán illik a sorba, hiszen kutyafa néven is ismert, hivatalos neve pedig közönséges kutyabenge (Rhamnus frangula).
A kutyabenge is gyógynövény, bár nem olyan sokoldalú, a madárberkenye, azonban kérge jól kiszárítva hashajtó hatású, azonban tudománya ebben ki is merül, inkább dísznövényként is szokták telepíteni, mégpedig dekoratív bogyói miatt. A bogyók, a kéreg és a levelek festékek készítésére is használatosak voltak.
A kutyabenge kerekded leveleivel és bogyóival egyaránt díszít!
Kutyaherélősás (Stratiotes aloides)
A kolokánt (Stratiotes aloides) népi nevén a kutyaherélősásnak nevezik, így első hallásra, ismeretlenül sem kell nagyon bemutatni, mivel neve igen beszédes. A kolokán egy érdekes évelő, a nádasok környékén találhatjuk meg, fejlődésének korai szakaszában az iszapban gyökeredzik, később aztán elengedi a talajt, és a víz felszínén úszik.
Tekintse meg kertészetem cserje kínálatát!
A növény levelei a virágzási időszakban a vízből kinyúlnak, peremei tüskések, fogasok, melyek a névnek megfelelően könnyen kárt tehetnek kutyában, emberben egyaránt. A levelei levélrózsát alkotnak, melyek a virágzás során ananászlevélre emlékeztetnek. Nem csak szúrós levelei, hanem virága miatt is érdekes, ugyanis legyek porozzák be, így annak romlott hús szaga van.
A kolokán fűrészes leveleivel senki sem találkozna szívesen!
A kutyabarát kertkialakításról olvassa el ezt a cikkemet!
Kutyadöglesztőfű (Colchicum)
A kutyadöglesztőfű nem más, mint a különböző hagymás kikerics fajták. A név nem túl hízelgő, de utal a növény mérgező voltára is, ám a kutyák jellemzően nem fogyasztanak kikericset, így érdekes az elnevezés háttere, még az is lehet, hogy valami véletlen folytán lett hírbe hozva a kikerics, mint a kutyák ritkítója.
A kikerics egy igen szemrevaló dísznövény, melynek három faja is honos Magyarországon, és hogy még egy névvel kapcsolatos érdekesség terítékre kerüljön, az egyik kikerics faj, a magyar kikerics, tudományos elnevezésében is hazánkra utal, mivel latin neve Colchicum hungaricum.
A kikericsfélék kedvelt hagymások, melyek sokszor a gyepből is kinőnek!
Kutyaorrgomba
A kutyaorrgomba közismertebb neve könnyen kilogikázható, hiszen arról az értékes, föld alatt található gombáról van szó, amit jellemzően kutyával keresnek meg (régebben disznóval, de a malac már nem divatos). Ez persze a szarvasgomba, amit idomított ebekkel roppant hatékonyan lehet fellelni, az állat kiváló szaglásának köszönhetően. A szarvasgombák nem csak névben, hanem életmódban is érdekesek, hiszen a gazdanövénnyel szimbiózisban élnek.
A szarvasgomba és így a kutyaorrgomba elnevezés is egy gyűjtőfogalom, mely több, föld alatt élő gombát foglal magába. Azonban nem csak „kutyás” nevei vannak, hiszen nevezik trifla-nak, disznógombának, földi kenyérnek, malacgombának, drága pöfetegnek is.
A szarvasgomba keresés nem a legegyszerűbb feladat!
Ebnyelvfű (Cynoglossum officinale) és farkasszem (Anchusa sp.)
A közönséges ebnyelfű hazánkban is honos, de ritka növény, mely elsősorban az Alföld területén lelhető fel. Az ebnyelvfű egy kétnyári növény, tehát egyik évben vegetatív részeket fejleszt, míg következő évben hoz virágot. Virága lila és kék színekben díszít, színében hasonlít a kutyanyelvre. Fontos, hogy ez egy mérgező növény, mely májkárosító, növény maga a borágófélék közé tartozik, így rokona a farkasszemként is ismert atracélnak, melynek virágai kékes-lila színűek, középen fehér folttal, így valóban kissé szemre emlékeztetők.
A farkasszem virágai messziről felhívják magukra a figyelmet!
Ha kutyánk van, aki hajlamos rágcsálni, mindenképpen tájékozódjunk a növényálasztás előtt, hordoz-e valamiféle veszélyt kedvencünkre nézve az adott növény vagy sem. A kutyákra nézve mérgező – a teljesség igénye nélkül - például az angyaltrombita, csillagfürt, tiszafa, sisakvirág, ricinus, rebarbara és a gyöngyvirág is.
Tekintse meg kertészetem évelő dísznövény kínálatát!
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
