Az oldalon cookie-kat használunk a jobb felhasználói élmény biztosítása miatt, engedélyezéséhez kattintson az "Elfogadom" gombra.
Termékek Menü

A cseresznye és a meggy károsítói

Általánosságban a meggyről, cseresznyéről

A cím ne tévessze meg a Kedves Olvasót! Eszem ágában sincs egy kalap alá venni a 2 növényt, melyek akár fájukat, akár ízüket tekintve teljesen egyedi növénynek számítanak. Botanikai értelemben egymással nagyon közeli rokonsági kapcsolatban áll a két csonthéjas gyümölcsfaj, melyek egyébként a Prunus nemzetség tagjai. Egyes kutatások szerint az első cseresznye- és meggy fajok Közép-Ázsiában alakultak ki, de ezen kívül létezik európai géncentrumuk is.

Míg a cseresznyét főképp az édességéért és ropogós állagáért szeretjük, addig a meggynél a savanyú, már-már fanyar ízhatás az elvárás. Ez nem véletlen, ugyanis édességüket a magas gyümölcscukor, míg savasságukat – kifejezetten a meggynél - a kiemelkedő savtartalmuknak köszönhetik. Táplálkozásbiológiai értékük emellett azért is jelentős, mert nagy mennyiségben tartalmaznak ásványi anyagokat (vas, kálium, magnézium), illetve antioxidánsokat.

A frissen, piacon történő értékesítésük a legjövedelmezőbb, ám legtöbbször mégis a boltok polcain találkozhatunk velük. Ez annak köszönhető, hogy mindkét gyümölcsöt befőtt, lé és természetes színezőanyag előállítására használják fel a legnagyobb mennyiségben.

A cseresznyét- és meggyet megtámadó kórokozókról és kártevőkről

Hiába a szemmel látható és kóstolással tapasztalható különbségek a két gyümölcs között, növényvédelmi szempontból mégis együttesen kell beszélnünk a két növényről. Nagyon kevés kivételtől eltekintve a cseresznyét is és a meggyet is ugyanazok a betegségek fertőzik és ugyanazok a rovarok támadják meg. Lássuk hát, mik is pontosan ezek a károsítók, melyek ellen fel kell vennünk a harcot kertünkben!

A cseresznye – és meggy legfontosabb kórokozói

1. A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága – Prunus necrotic ringspot virus

Tipikus vírusos tünet meggy levélen.

Betegség, tünetek: A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága a két csonthéjas gyümölcs legelterjedtebb vírusos betegsége. A tünetek nem csak a termő cseresznye és meggy ültetvényeken, de a parkokban, köztereken található dísz változatokon is jelentkezhetnek. Mással össze nem téveszthető tünete, hogy a levélen halvány, sárguló, gyűrű-szerű foltok jelennek meg. A vírussal fertőzött fák termésvolumene csökken, növekedésük gyengül és idejekorán elpusztulnak.

Védekezés: Vírus fertőzési forrás lehet a fertőzött termés magja, illetve a szemzőhajtás, mellyel a növényt tovább szaporítják. Az egyetlen védekezési lehetőség a bizonyítottan vírusmentes szaporítóanyag megvásárlása, melyet a faiskolákban, árudákban Ön is könnyen leellenőrizhet.

2. Meggy és cseresznye mikoszferellás levélfoltossága – Mycosphaerella cerasella

Viszonylag nagy, világosbarna közepű foltok utalnak a mikoszferellás betegségre.

Betegség, tünetek: A mikoszferellás betegség egy alkalmanként előforduló gombás betegség meggynél és cseresznyénél. A tünetek kizárólag a leveken jelentkeznek. Kezdetben 2-4 mm átmérőjű, lilás foltok figyelhetőek meg a leveken, mely foltok később kihullanak! Érdemes ezt az utóbbi információt megjegyezni a soron következő betegségtől – blumeriellás betegségtől - való sikeres elkülönítés érdekében.

Védekezés: A blumeriellás betegségnél leírtaknak megfelelően.

3. A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége – Blumeriella jaapii

A blumeriellás betegség esetében a foltok kisebbek, és sűrűn helyezkednek el.

Betegség, tüneteket: A cseresznye és meggy esetében a lombfelületen leggyakrabban előforduló gombás betegség a blumeriellás betegség. A levél színén, a mikoszferellás levélfoltossághoz képest valamivel kisebb, 1-3 mm-es, vöröses, lilás foltokban jelentkezik a betegség legfőbb tünete. Az idő előrehaladtával a foltok összeolvadnak, s körülöttük a levél elsárgul, majd lehull. A foltok viszont itt nem hullanak ki!

Védekezés: A lehullott, fertőző leveleken fennmaradt képletek már tavasszal elkezdik termelni a továbbszaporodásukhoz, illetve fertőzésükhöz szükséges spórákat. Ezeket a beteg leveleket mindenképp gyűjtsük össze az őszi kertmunkák során. A III. forgalmi kategóriás, gazdaboltban is megvásárolható, mankoceb hatóanyagú, kontakt szerek jól kontrollálják a betegséget.

4. A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége – Monilinia laxa, Monilinia fructigena, Monilinia fructicola

Fent (monilinialaxa) a virág-és hajtáshervadásért, lent (moniliniafructicola) a termésfertőződésért felelős monilínia faj látható.

Betegség, tünetek: A cseresznyét és meggyet fertőző monilíniás betegségeket az alapján különítjük el, hogy az adott monilínia faj a növény mely részét fertőzi. A hajtások és virágok elhalásáért legfőképpen a Monilinia laxa de egyébként a Monilinia fructicola is felel. Virágpusztulásra leginkább akkor kell számítani, amikor a virágzás során hűvös, csapadékos idő van, ugyanis ez az időjárás kedvez a legjobban a kórokozónak.

A virágokat érő fertőzés során mind a csésze, mind a sziromlevelek hervadásnak indulnak és megbarnulnak. A fertőzött hajtások száradni kezdenek, emellett mézga csepp-kiválás is megfigyelhető a beteg részeken. Általánosságban a Monilinia fructigena az a faj, amely a cseresznye és meggy súlyos gyümölcsfertőzéséhez vezet. Ennek a kórokozónak elsődlegesen egy termésen található sebfelületre van szüksége ahhoz, hogy fertőzni tudja a gyümölcsöt.

A beteg gyümölcsön először barnás, majd szürkés gombatelepeket figyelhetünk meg, melyek a fán maradva várják, hogy a következő évben újra fertőzhessenek.

Védekezés: Több mindent tehetünk annak érdekében, hogy csökkentsük a monilíniás betegség mértékét a cseresznye és meggy fáinkon. A legfontosabb a rendszeres, időszakos metszés. Ebbe bele tartozik a mézgásodó, rákos sebekkel teli ágrészek eltávolítása. Egy szellős, átlátható lombkoronában sokkal kevésbé tud elszaporodni a kórokozó. A metszési sebeket minden esetben kezeljük speciális sebkezelőkkel, ezzel is útját álljuk a fertőzések kialakulásának.

A fertőzött gyümölcsök – úgynevezett gyümölcsmúmiák - sokszor a fán maradnak. Ezeket is próbáljuk meg minél nagyobb mennyiségben eltávolítani! A kémiai növényvédőszeres kezelések fontos részét képezi a téli lemosó permetezés. Bármely gyümölcsfa gombás betegségeinek a kialakulását megelőzhetjük, ha nyugalmi időszakban rezes lemosó jellegű permetezést végzünk. Ezt rézoxiklorid vagy rézszulfát hatóanyagú szerekkel tehetjük meg. Fontos, hogy bő lémennyiséggel dolgozzunk, hogy a fa minden részére eljusson a szer.

A virágfertőzés megelőzésének érdekében már a virágzás kezdetekor is érdemes növényvédőszeres kezeléseket végezni. Ekkor kizárólag méhekre nem jelölésköteles (azaz méhekre nem veszélyes) szerek állnak a rendelkezésünkre. A fenhexamid , penkonazol hatóanyagú szerek a virágzás kezdetekor a virágfertőzés megelőzésére, termésérés kezdetekor pedig a termésfertőzés megakadályozására nyújthatnak megoldást.

5. Meggyantraknózis – Colletotrichum acutatum

A besüppedő, barna foltok utalhatnak meggyantraknózis fertőzésre.

Betegség, tünetek: A betegség az érésben lévő terméseken okoz apró, barnuló, besüppedő foltokat. A legtöbb gombás betegséghez hasonlóan, ez a kórokozó is a csapadékos időben tud jól elszaporodni. Szaporító képletei a fertőzött gyümölcsmúmiákon, de akár a rügyben is áttelelhetnek. A lomb kifejlődése során a kórokozó a leveleken is megtelepedhet, ám azokon nem fogunk tüneteket látni!

Védekezés: A megelőzés itt is hangsúlyos: fertőzött növényi részek eltávolítása, rendszeres metszés, levelek összegyűjtése és megsemmisítése. Mindemellett lehetőségünk van kémiai beavatkozásra is, melyeket időszakosan kell alkalmazni. A már korábban említett rezes lemosó permetezés itt is elengedhetetlen alapkezelésnek számít. Kontakt szerekkel (pl. mankoceb) a terméséréstől kezdődően érdemes védekezni.

A cseresznye és meggy legfontosabb kártevői

1. Cseresznyelégy – Rhagoletis cerasi

Fent a cseresznyelégy imágó, lent a lárvakártétel látható.

Rovar biológiája, kártétele: A cseresznyelégy a Prunus fajok (mint amilyen a cseresznye és a meggy is) egyik legfontosabb rovarkártevője. A kifejlett cseresznyelégy 3- 4mm hosszúságú, szárnyuk csúcsán pedig egy jellegzetes, fordított V alakú fekete sáv figyelhető meg. Főként a középkésői/késői gyümölcsfajtákat kedveli. A kártételt a cseresznyelégy lárvára, az úgynevezett nyű okozza.

Minden egyes termésbe egy tojást helyez el a nőstény, tehát minden gyümölcsben 1 nyű fog károsítani. Kívülről csak az látszik, hogy a lárva károsítása helyén a gyümölcs besüpped, puha tapintásúvá válik. Legtöbbször azonban ezt nem vesszük észre és sokszor evés közben döbbenünk rá, hogy az a cseresznye vagy meggy sajnos ”kukacos” volt.

Védekezés: Intenzív ültetvényeken óriási problémát jelentenek ezek az állatok, ezért a termesztők előrejelzésre alapozottan folyamatosan védekeznek ellene. Az előrejelzés azonban nem csak az ipari gyümölcsösökben, de házi kertekben is jó megoldást nyújthat. Termő ültetvényeken az előrejelzési módszerek (mint például a feromon csapdák, színcsapdák kihelyezése) a kártevők populációk nagyságának a meghatározására, illetve a szükséges növényvédelmi kezelések időpontjának kidolgozásában játszanak nagy szerepet.

Bio ültetvényeken, illetve kiskertekben viszont ez a cseresznyelégy elleni védekezés kiinduló pontja. Legjobb megoldás a sárga ragacslapok kihelyezése, melyek színcsapdaként funkcionálnak. A csapdán egy speciális, nem száradó ragasztó réteg van, melybe a rovar beleragad és onnan többé nem szabadul. A színcsapdákból magassági méterenként 1-2 db-ot kell elhelyezni, a legtöbbet a fa tetején, ugyanis abban a magasságban rajzanak a legintenzívebben. Az előrejelző eszközöket érdemes már az állat rajzásának kezdetekor kihelyezni, mely az időjárási körülményektől függően április vége- május eleje.

2. Takácsatka – Tetranichus urticae

Közönséges takácsatka kártétele meggy levélen.

Rovar biológiája, kártétele: A 4 pár lábbal rendelkező, pókszabásúak osztályába tartozó állat az időjárási körülményektől függően a két csonthéjas gyümölcs súlyos kártevője lehet. Aszályos, száraz időjárás kedvez a felszaporodásuknak, emellett nagy számban fordulhatnak elő olyan területeken, ahol nem végeznek rendszeresen gyomirtást. Károsításuk során a levelek fokozatosan elveszítik fotoszintetizáló képességüket, halványulnak, majd lehullnak.

Védekezés: A takácsatkák kártételének megelőzése azon is múlik, hogy gyommentesen tudjuk-e tartani a fa környékét. A környező gyomnövényeken ugyanis gyorsan fel tudnak szaporodni ezek az állatok, és ha későn végezzük el a gyomirtást, akkor a legközelebbi tápnövényre menekülnek: valamelyik gyümölcsfára. A paraffinolajat és mészkén levet tartalmazó Vektafid S egy olyan lemosó permetezésre használható növényvédőszer, melynek atkagyérítő, de gombaölő hatása is van.

3. Fekete cseresznye-levéltetű – Myzus cerasi ssp. pruniavium

Jellegzetes levélcsavarodás, benne pedig a szívogató levéltetvek.

Rovar biológiája, kártétele: A jellegzetesen fekete színű rovarok a cseresznye és meggyfák tipikus kártevői. Szívogatásukkal a hajtásvégek, illetve a levelek súlyos torzulását okozzák. A táplálkozásuk során ürített mézharmaton megtelepedik a korompenész, mely a termésre kerülve csökkenti annak eladhatóságát. A fekete cseresznye – levéltetű gyümölcsérésig károsít csak a lombkoronában, később a nyári tápnövényeire repül és ott táplálkozik.

Védekezés: A levéltetvek elleni védekezésben kiemelt szerepe van a metszésnek és a tudatos tápanyag utánpótlásnak. Előbbi egy levegős, átlátható koronát eredményez, melyben kisebb eséllyel telepednek meg a kártevők. Utóbbi főként a nitrogén utánpótlásra vonatkozik. A nagy mennyiségű nitrogén erős vegetatív fejlődést indukál, melyben a levéltetvek kiválóan érzik magukat. Ezen kívül lehetőség van speciális aficidek használatára, melyek olyan növényvédőszerek, melyek célzottan a levéltetveket gyérítik.

A flonikamid hatóanyagú Teppeki a házi kertekben is felhasználható szer. A készítmény hosszú hatástartammal rendelkezik, a rovar tömeges felszaporodása előtt célszerű kijuttatni a szer engedélyokiratában leírtaknak megfelelően.

4. Aranyos eszelény – Rynchites auratus

Tojásrakásra készülő aranyos eszelény imágó

Rovar biológiája, kártétele: Az eszelények családjába tartozó aranyos eszelény a meggyen alkalmanként súlyos károkat okozhat. A rovarölő szerekkel nem túlkezelt fákon (pl. házi kertben) a kifejlett eszelény a fejlődő termésbe helyezi tojását. A termésben fejlődő lárva táplálkozása során feléli a gyümölcs magját, ezzel visszafordíthatatlan mennyiségi és minőségi kárt okoz.

Védekezés: A rovar ellen még nincs kidolgozott növényvédelmi stratégia a házi kertekben. Azonban a faj populációjának felmérésre létezik megoldás. A megoldás nem más, mint az úgynevezett ”kopogtatás”. A módszer lényege, hogy az ember egy kifordított esernyőt helyez a fa alá, erősen megrázza a lombkoronát és megfigyeli, hogy hány eszelényt sikerült lekopogtatni a meggyfáról. Ez a módszer nem csak a rovar előrejelzésére alkalmas, de arra is jó, hogy egyéb rovarfajokat is meghatározhassunk. Izgalmas és érdekes szórakozás lehet a gyerekeknek!

Remélem Ön is hasznosnak vélte a cseresznye és a meggy legfontosabb betegségeit és kártevőit felsorakoztató és bemutató cikkemet!

Ha szeretné, hogy a cseresznyét és a meggyet kedvelő ismerősei is kellőképpen tájékozottak legyenek a károsítókat illetően, kérem ossza meg velük ezt a cikket!

További bejegyzéseimet a Blogomban olvashatja

Szeretne erős, egészséges gyümölcsfákat kertjébe?

Cseresznye csemetéimet itt találja, ide kattintva pedig meggyfa csemetét tud rendelni

Tartalomhoz tartozó címkék: cseresznyefa meggyfa növényvédelem