Az oldalon cookie-kat használunk a jobb felhasználói élmény biztosítása miatt, engedélyezéséhez kattintson az "Elfogadom" gombra.
Termékek Menü

A selyemfényű puszpángmoly elleni védekezés

A hazánkban is megtelepedő selyemfényű puszpángmoly miről ismerhető fel és hogyan védekezzünk ellene? A cikkben megmutatom, hogy a néhány évvel ezelőtt megjelent, hatalmas pusztításra képes kártevő ellen hogyan veheti fel a harcot.

Általános jellemzői

A selyemfényű puszpángmoly vagy tudományos nevén Cydalima perspectalis rendszertanilag az ízeltlábúak (Athropoda) törzsbe, a rovarok (Insecta) osztályába tartozik. Ezeken belül a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a fűgyökérrágó molyok (Crambidae) családba tartozik. Őshazája Kelet-Ázsia és 2007-ben írták le először Európában.

Az öreg kontinensre potyautasként érkezett Kínából, mára már általánosan elterjedt kártevő egész Európában. Az Egyesült Államokban egyelőre Oregon államban említették, hogy megjelent, valamint Kanadában figyelték meg a jelenlétét. Hazánkban először 2011-ben találták meg Sopronban és onnantól kezdve rohamosan terjedt az országban.

Az állat teste apró, azonban a szárnyfesztávolsága figyelemre méltó, mert az elérheti a 4 cm-es nagyságot is. A szárny színe alapvetően fehér egy jól elkülönülő barna sávval a szélén. Gyakran előfordulhat a barna szárnyú változat is, amelyet hívjuk melanisztikus változatnak. Azonban mindkét változatnál jellegzetes határozó bélyeg az elülső szárnyon levő fehér félhold alakú rajzolat.

Tojásai 1 mm átmérőjűek és a levél fonáki részére helyezi őket csomókban. Ezekből kikelő lárvák kifejlett állapotukban körülbelül 4 cm nagyságúak, zöldessárga színűek. A báb fele akkora, és a színéből lehet következtetni, hogy melyik színváltozat fog kikelni belőle. A hím és a nőstény lepke között nincsen markáns különbség így megállapítani, hogy melyik-melyik az szinte lehetetlen.

A puszpángmoly biológiája

A kártevőnek több nemzedéke is lehet egy vegetációban. Hazai körülmények között 2 nemzedék szokott kifejlődni, de ha kedvező az időjárás akkor egy 3. csonka nemzedék is kifejlődhet. A telet lárva stádiumban vészeli át, az összeszőtt levelek között elkészített lárvagubóban. A kártevőnek több lárvastádiuma van.

Ez azt jelenti, hogy a lárva többször vedlik mire eléri a teljesen kifejlett lárva állapotot és ezek után bábozódik. A hűvös időjárást jól elviseli, ugyanis a lárvák fejlődése már 11°C-on megindul. Természetesen vannak olyan változatai is, amelyek ennél magasabb hőmérsékleten maradnak életben csak, de a hazánkban leírt változat is az előbbi kategóriába sorolható. Ez arra engedi következtetni a kutatókat, hogy egy hidegebb területről származik az a változat, amelyet Európában leírtak.

Igen tágtűrésű faj, ugyanis a 15-30°C közötti hőmérsékleten gyorsan képes fejlődni, valamint ilyenkor a legintenzívebb a tojásrakás is. Azonban a legoptimálisabb hőmérséklet a számára a 25°C. Az áttelelt hernyók kora tavasszal, már március közepén aktivizálódnak. Azonban a kifejlődéshez viszonylag hosszabb időre van szükség, így az első nemzedék rajzása május, júniusra tehető. A párosodás után újra tojást raknak és a második nemzedék egyedei pedig július vége, augusztus eleje környékén jelennek meg.

Az ekkor rakott tojásokból kikelő lárvák már az áttelelő nemzedék lesz. Általában este vagy a szürkületi órákban a legaktívabbak és fényre nagyon jól repülnek. Éppen ezért fénycsapdával nagyon jól nyomon lehet követni őket.

Kártétele és tápnövényei

Először a levélszínen hámozgatás figyelhető meg. Ez jól észrevehető, mert a hámozgatás után a levélnek ez a része elkezd beszáradni. Később ahogy fejlődik a lárva úgy jelentkeznek a leveleken a nagyobb rágás nyomok. A megrágott részeknél szövedéket lehet megfigyelni, amiben ürüléket is találunk. Ennek a szövedéknek a védelmében alakul bábbá is. A szövedék alatt észrevehetővé válik a teljesen levéltelen hajtás és gyakran még a kérget is megrágják.

A kártételt azért nehéz sokszor észrevenni, mert belülről kifelé halad, és sokszor mikor szabadszemmel is észlelhető, akkor már késő. Megfelelő védekezés hiányában teljes tarrágást képesek okozni. Ugyan növény képes még ráhajtani, de friss zsenge hajtások ugyanúgy ki vannak téve az új nemzedék károsításának. Végül a növény teljesen elpusztul. Olyan súlyos kártétet képes csinálni, hogy 2010-ben Németország Délkeleti részén egy közel 100 hektáros puszpángerdő semmisült meg. (Bár a teljesség kedvéért ez nem csak a kártevő „érdeme” volt, hanem egy akkor frissen felfedezett gombás betegség is nagyban hozzájárult a kártételhez.)

Hazánkban egyelőre csak a puszpáng fajokról írták le. Bár ennek ellenére, Európában számos más növényfajon megjelent, azonban nem bizonyítható, hogy ezek is a tápnövénykörébe tartoznak. Japán adatok szerint a japán kecskerágón (Eunymus japonicus) és annak különböző fajtáin szintén károsít. továbbá megfigyelték, hogy az Ilex purpurea magyal fajon is képes károsítani.

Védekezés és előrejelzés

A puszpáng mind a kertépítők, mind pedig a hobbi kertészek között kedvelt dísznövény. Nagyon jól alakítható és gyorsan nő, ezért sövénynövénynek elsőrangú. Továbbá a kastélykertekben megcsodálható, szebbnél-szebb formára nyírt bokrok gyakorlatilag 100 százaléka puszpáng. Ezért egy hatalmas érvágás az európai kertészet számára, hogy ez kártevő megtelepedett a kontinensen.

Így nem csoda, hogy mint minden külföldről betelepült kártevőnél úgy nála is kardinális kérdés a jelenlétének a megállapítása és az ellene való védekezés.

Az előrejelzés legegyszerűbb módja, ha sikerül megtalálni az összeszőtt levelek közötti lárva gubót. Bár ez elsőre nem egyszerű feladat, azonban, ha tudatosan ezt keresi az ember egy idő után hozzá szokik a szeme és könnyedén megtalálja. A lepkék rajzása fénycsapdával nagyon jól nyomon követhető, de szexferomoncsapdával is megfigyelhetők.

Szerencsére a növényvédelem nem tehetetlen ez ügyben és számos lehetőség akad a kártevő megállítására. Amennyiben házikertben egy viszonylag kis méretű bokorral rendelkezünk, akkor az egyik legbiztosabb módszer a fertőzött részek eltávolítása. Ha a növényünk már nagy akkor ez értelemszerűen nem kivitelezhető. De ez esetben is több lehetőségünk van a védekezésre.

Szerencsére a kártevő több növényvédőszerrel szemben érzékeny. Viszont bármilyen készítményt is alkalmazunk tapadásfokozót mindenképpen adnunk kell a permetléhez. Ez azért fontos, hogy a viaszos levélen megtapadjon a növényvédőszer és ne folyjon le róla. A szélesspektrumú idegmérgek, például a piretroidok, hatékonyak ellene. A piretroidok közül kiemelendő a deltametrin hatóanyag, mert ez mutatta az összes közül a legjobb eredményt. Deltametrint tartalmaz pl: Decis mega, Scatto.

A szisztemikus idegmérgek közül ma már csak az acetamiprid hatóanyagú Mospilan van piacon, de ez mutatta a legjobb hatékonyságot is a kártevő ellen. Ezeken kívül érdemes számításba venni a különböző fejlődésszabályozó készítményeket is. Ide tartozik például Diflubenzuron hatóanyaggal a Dimilin. Ez a készítmény a kitinszintézist gátolja, ugyanakkor, ha ezt a készítményt alkalmazzuk, akkor az időzítés rendkívül fontos. A szer csak a hernyókat képes elpusztítani így mindenképpen a hernyókelés idejére kell a permetezést időzíteni.

Viszont bármelyik szert is használjuk a pontos hatásával érdemes tisztában lenni. A pirteroidok és a fejlődésszabályozók nem mozognak a növényben csak azon az adott felületen képesek hatni, ahova permeteztük őket. Ezzel ellentétben szisztemikus acetamiprid azért lehet jó választás mert az mozog a növényen belül és ezzel képesek vagyunk elérni azokat a részeket is, ahol a hernyó telel és védve van a kontakt készítményektől

A kezelések időzítése szintén nagyon fontos. Ha szükségessé teszi a kártevő nyomás akkor akár 5-6 alkalommal is szükséges kezelést végezni. Azonban saját tapasztalataim alapján egy március közepére időzített kezelés szépen gyéríti a kártevő áttelelő állományát. Ha pedig még egy júniusi permetezést is beiktatunk, akkor azzal nagyon jól kordában tudjuk tartani az állatot egész szezonban. Mivel elég jól repül, a márciusi kezelést a kívülről berepült kártevők ellen kell elvégezni.

A kártevőnek számos természetes ellensége van őshazájában

Jelenleg folynak a kísérletek, hogy melyik az az ellenség, amelyiket felszaporítva sikeresen lehetne biológiai növényvédőszerként alkalmazni. Mind ragadozókat, mind pedig tojás parazitoidokat találunk a természetes ellenségek között. Bár az Ázsiában leírt fajok közül sajnálatos módon egyik sem fordul elő, azonban két tojás parazitoid darázs faj előfordul.

A tojás parazitoidokat úgy kell elképzelni, hogy a kártevőnek a tojásába rakja le a saját tojását és a tojásban kikelő lárva ezt fogja elfogyasztani. Azonban a két Európában honos fürkészdarázs közül sajnos hazánkban egyik sem őshonos.

Biológiai növényvédőszernek számít továbbá egy csak rovarokat megbetegítő baktériumfaj a Bacillus thuringiensis. A puszpángmoly ellen Kurstakii nevezetű törzse a leghatékonyabb. Ez baktérium található a Dipel nevezetű növényvédőszerben és nagyon jó hatékonyságot mutat kártevő ellen. Azonban a használatánál figyelni kell rá, hogy akkor juttassuk ki, mikor a kártevő táplálkozik mert a hatását a kártevő tápcsatornájában képes kifejteni.

Érdekesség, hogy Ázsiában a hernyóselyem előállítása során ezt a hernyók egy komoly betegségeként tartják számon.

Végezetül az utolsó védekezési lehetőség a növényfajok választásában rejlik. Bár a puszpáng nagyon nehézen helyettesíthető bármivel is, az örökzöld mirtuszlonc vagy tudományos nevén Lonicera nitida egy nagyon jó alternatív lehetőség. Hasonlóan gyorsan nő, mint a puszpáng és majdnem ugyanolyan jól alakítható is. Érdemes még végig gondolni, hogy további jó sövénynövény még a Tiszafa, a Leylandi ciprus és a babérmeggy is.

További hasznos tippeket itt talál

Legyőzte a puszpángmolyt, mégse elégedett növényeivel? Válogasson ide kattintva

Ha hasznosnak találta, kérem nyomjon egy Tetsziket.