A muskátli a dísznövények egyik örök slágere, talán csak a rózsa vetekedhet vele népszerűség tekintetében. Ennek megfelelően szinte nincs is olyan ablakpárkány, erkélykorlát, vagy teraszon lévő láda, melyben ne lakna pár tő muskátli. A muskátli szezonális növény, vagyis a hazai teleket a szabadban nem bírja ki, ezért az ősz derekától kezdve el lehet kezdeni a teleltetést.
A haladó muskátlis gazdák jól ismerik a fortélyokat, a kezdő virágkedvelők azonban nem biztos, hogy tisztában vannak a téli tartás mikéntjével, ráadásul az interneten és különféle cikkekben olykor egészen eltérő módszereket, tanácsokat lehet olvasni.
Itt olvashat bővebben a muskátli tartásról
Az alábbiakban megpróbálom rendbe tenni a kérdést, és bemutatni az összes gyakori teleltetési módszert, valamint olyan eljárásról is olvashatnak, ami nem annyira elterjedt, de mindenképp működőképes!
Angol muskátli
Mielőtt a teleltetés mikéntjére térnénk, ejtsünk szót arról, hogy feltétlen szükség van-e erre a műveletre? Sokan ugyanis úgy gondolkodnak, hogy a muskátlit egynyáriként kezelik, és a szezon végén egyszerűen szanálják, csúnyábban fogalmazva kidobják a töveket, aztán tavasszal vesznek újakat.
Ezt botanikailag akkor lehet indokoltnak tekinteni, ha kifejezetten idős, 7-8 éves, erősen elfásodott, kevés virágot produkáló tövekről van szó. A fiatalabb példányokat pazarlás ősszel kidobni, hiszen kevés munka árán könnyedén biztosítható a telelés, így tavasszal újra virágzásnak induló növényeink lehetnek.
A teleltetés pozitívuma, hogy ezt alkalmazva pontosan tudni fogjuk tavasszal, hogy milyen színű virágaink lesznek, míg a frissen vásárolt tövek esetében gyakran nem az az árnyalat bukkan elő, amit szerettünk volna.
A teleltetés mellett szól az is, hogy bár a muskátli nem drága növény, de mégis lehet spórolni a tövek teleltetésével, ráadásul ha több tucat példány díszíti a házat, akkor a megtakarított összeg is jelentősebb lehet.
Teleltetésre készülő muskátlik
Még mindig az elméletnél járva meg kell említeni, hogy a teleltetés hátrányokkal, kockázatokkal is jár, például a növény nem április végén-májusban virágzik majd, hanem csak később, június-július tájékán.
A folyamat több munkát igényel, mint a tavaszi új adag beszerzése, továbbá télen is figyelni kell a növényekre, ugyanis adott esetben el is pusztulhatnak a teleltetés alatt, legyengülhetnek, gombásodhatnak a nem megfelelő tartási technika miatt.
A teleltetés mellékhatásaként későn virágba boruló muskátlik jellemzően éppen az év két legszebb hónapjában, májusban és júniusban maradnak virág nélkül, vagyis pont a főszezonban szenved csorbát a dekorációs érték.
Áthidaló megoldás lehet, ha az átteleltetett töveket tavasszal kiültetjük a kertbe, egyfajta második pályára állítva őket. Így a kiültetett példányok nyugodtan késhetnek a virágzással, míg az ablakpárkányra új, friss növényeket vásárolhatunk és ültethetünk. Aki így cselekszik nem pazarolja el tavalyi virágait, az új szezonban pedig teljes pompájukban díszeleghetnek az új példányok!
A fajtákat tekintve főleg a futó muskátlit, az angol muskátlit szoktuk telelteni, de tulajdonképpen bármelyik fajta teleltethető. Fontos megemlíteni, hogy - ahogy az már feljebb szóba került - csak fiatalabb, legfeljebb 4-5 éves példányokat célszerű elpakolni a hideg hónapokra, az ennél idősebb virágok veszítenek a színintenzitásukból, kevesebbet virágoznak, satnyulnak, felkopaszodnak, vagyis dekorációs értékük csökken.
Végre térjünk rá a tényleges teendőkre. Az alapvető, általános lépések a következők:
- Októberben a növényeket metszőollóval metsszük vissza 10-20 centiméterig, az így megmaradt töveket kell átteleltetni.
- Téli időszakban a töveket tartsuk maximum 12°C-on, de az optimális hőmérséklet 8-10 °C. Mindenképp kerüljük a fagyveszélyes helyeket!
- Napos, világos helyet biztosítsunk a növényeknek és elég, ha havonta egyszer-kétszer öntözzünk.
- Tavasszal a növényeket rakjuk ki napos, meleg helyre, így szoktatva vissza őket a kikeleti körülményekhez.
A futó muskátli esetében októberben érkezik el az ideje növény visszametszésének, visszatördelésének, az említett nagyjából 10-20 centiméterig. Így csak a tövek maradnak meg, ezeket a csonkokat teleltetjük át, melyeket elég havonta egyszer-kétszer öntözni, tavasszal pedig majd mehetnek napos, meleg helyre.
Ha a szerencse is mellénk áll, a tél elmúltával új hajtások növekednek majd rajtuk, ezekből lesz csak virág, a tavalyiakat meghagyva nem igazán várható virágzás. A téli tárolás körülményei fontosak, betartandó a maximum 12 Celsius fokos hőmérséklet, (az optimális 8-10 Celsius között van), és fagymentes, nem túl párás helyre lesz szükség, különben gombásodás léphet fel.
Mindenképp világos telelőhelyen tároljuk növényünket, az ablaktalan pince, padlás, kerékpártároló stb., nem megfelelőek!
Papírba csomagolva
Sima, álló, vagy angol muskátli esetében már több érdekes lehetőség kínálkozik a teleltetésre. A legbiztosabb, leggyakrabban alkalmazott módszer szerint a növényeket virágládástól, mindenestől be kell vinni teleltető helyiségbe, amely legfeljebb 6-8 Celsius fokos lehet, nem lehet nyirkos, és valamennyi beszűrődő fénnyel is rendelkeznie kell.
A növényen két héttel a teleltetés megkezdése előtt kell hajtásritkítást végezni, így a sebfelületek még be tudnak száradni, a növény tud regenerálódni, ezáltal télen nehezebben gombásodik be. A gombásodást az összeérő levelek is előidézhetik, így ezt előzzük meg!
Amennyiben ez a megoldás valamiért nem kivitelezhető, vagy csak nem szimpatikus, akkor van más eljárás is. A töveket friss földbe rakva, egy ládába összeültetve, gyökeret-lombozatot erősen visszametszve, homokba vermelve is elhelyezhetjük a növényeket. Ebben az esetben kicsi lesz az esély a kiszáradásra és gombásodásra, öntözni pedig egyáltalán nem kell.
Megint egy másik lehetőség a föld teljes letakarítása a gyökerekről, majd a csupasz tövek újságpapírba csomagolása. Ha így járunk el, akkor a gyökérnyaknál megkötözve rakjuk el a növényeket, de a párás-nyirkos helyet ilyenkor is kerülni kell.
Az utolsó alternatíva kifejezetten ritkán alkalmazott, így inkább akkor érdemes próbát tenni vele, ha régebbi, az utolsó, vagy utolsó előtti teleltetésük előtt álló növényekről van szó.
Eszerint a muskátlikat a földtől meg kell szabadítani, és visszametszés nélkül, úgy, ahogy vannak, levelesen, virágosan szárítókötélre kell felkötözni, mégpedig gyökérrel felfele. A módszer ismert hátránya, hogy így könnyen kiszáradnak a növények, ezért tavasszal, az ültetés előtt 1-2 órára langyos vízbe kell majd áztatni azokat.
Lógatott tövek
A teleltetéssel kapcsolatban akad még pár lényegi tudnivaló. Fontos, hogy beteg növényt sose rakjunk el, ugyanis egy ilyen példány könnyen megfertőzheti a többit, így éppen a teleltetés lehet az, ami az állomány vesztét okozza. Ezért még mielőtt megkezdenénk a teleltetést, alaposan nézzük át a növényeket, megfigyelve a levelek fonákját, a takarásban lévő szár részeket is. Ha betegségek jeleit vagy kártevőket fedezünk fel, valamelyik tövön, azt permetszerrel kezeljük, de még inkább szabaduljunk meg tőle, mert tönkreteheti a hosszadalmas procedúra eredményét. Tudni kell azt is, hogy sajnos nincsen garancia arra, hogy minden növény túl fogja élni a teleltetést, főleg hogy a folyamat végeztével, tavasszal még vissza kell szoktatni majd őket régi-új közegükhöz.
A muskátli betegségeiről és növényvédelméről ITT írtam
Számoljunk azzal, hogy össze kell szedjék magukat, ami legalább 1-2 hét késést jelent majd a frissen beszerezhető muskátlikhoz képest, ráadásul a virágzás is legalább 2 héttel később fog beindulni.
Megoldást jelenthet, ha tavasszal a teleltetés befejezésével egy időben pár új tövet is beszerzünk, így a télen elhullott darabokat is azonnal pótolhatjuk, és a virágzási időt is - részben legalábbis - előbbre hozhatjuk.
Képek: innen, innen, innen, innen, és innen.
Hasznosnak találta a bejegyzést? Kérem nyomjon egy Tetsziket, küldje el ismerőseinek!
