A kerítésen átlógó fa, a határt átlépő futónövény, vagy a túlburjánzó sövény gyakorta oka birtokvitáknak. A helyzetet nem segíti, hogy egységes törvényi szabályozás nincsen, csupán egy, már hatályon kívülre helyezett rendelet adhat iránymutatást (ez a 40/1977. (XI. 29.) MÉM rendelet 5. sz. melléklete). Természetesen a helyi önkormányzatok saját hatáskörben intézkedhetnek az ültetési távolságokról, de ezt nem minden településen teszik meg. Ahol mégis, ott a fent említett rendeletet tekintik kiindulópontnak. Ennek alapján a telekhatártól mért legkisebb távolság a növény méretétől függően fél és két méter között van.
Jobb a békesség: a telekhatárra és ahhoz közel ne ültessünk nagy növényeket
Mivel a rendelet mellékletében a cserjék (bokrok) végleges magassága alapján határozza meg az ültetési távolságot a jogalkotó, így ezesetben, ha szabálykövetően szeretnénk telepíteni, akkor tudnunk kell a kifejlett növény végleges méretét. Ehhez javaslom Schmidt Gábor szerkesztésében készült Növények a kertépítészetben című könyv 344. oldalától kezdődő 1.1.2-es táblázatot.
Ebben a fontosabb lomblevelű cserjefajok végleges mérete mellett a szerzők hozzávetőleges ültetési tőtávolságot is megadnak, amennyiben sövényként kívánjuk az adott növényt telepíteni. (Nagyon jó táblázat, bár előtte a kiválasztott növény latin nevét ki kell keresni!)
A kifejlett növény teljes magasságát és szélességét mindenképpen tudjuk meg, mielőtt elültetjük!
Ennél a táblázatnál az utolsó két oszlopban külön tőtávolságokat találunk az intenzív és a hagyományos ültetési mód esetében. Miről is van szó? Az intenzív telepítés során általában kétszer (esetleg háromszor) több növényt ültetünk el. Ezzel a cél az, hogy a cserjefolt vagy a sövénysáv minél hamarabb (1-2 év alatt) összezáródjon és betöltse funkcióját. Általában közterületi zöldítések esetén alkalmazzák ezt a módszert.
Hátránya főleg a magasabb cserjéknél jelentkezik: itt ugyanis a sűrű tőtávolság miatt könnyen felkopaszodhatnak és megnyúlhatnak növényeink. Kiskerti környezetben – ahol van lehetőségünk a fenntartásra, növényápolásra is – ezért én a normál (hagyományos) telepítési mennyiséget javaslom. Cserjék esetében legfeljebb 1-2 évet vesztünk vele, viszont a telepítendő növényekből feleannyi is elegendő (és természetesen kevesebbet, és később kell metszeni, valamint az egyéb ápolási munkálatok is minimálisak).
Egy minta oldal az említett táblázatból
Schmidt G. szerk. (2003): Növények a kertépítészetben. Mezőgazda Kiadó, Budapest
De mitől is függ az ültetési sűrűség/távolság
- az oldalirányban kialakuló maximális mérettől (a faj/fajta habitusától),
- a megvásárolt növény aktuális méretétől (még növekvő/teljesen fejlett),
- attól, hogy hová kerül a növény (lásd az előző bekezdésben, közterület/magánkert),
- a telepítést végző anyagi lehetőségeitől,
- a terület fenntartási intenzitásától (lásd az intenzív és hagyományos ültetési módot),
- az időtényezőtől (vagyis hogy mennyire ’érünk rá’ hogy a szomszédos növények összeérjenek egymással), valamint
- az ültetési időponttól (egy várhatóan aszályos, vagy fagyos időszak előtti telepítésnél célszerű lehet sűríteni a tőszámot, hogy a szomszéd növények egymásra hatása mielőbb érvényesüljön).
Általános szabályként a cserjéknél megjegyzendő, hogy az ültetéskor javasolt tőtávolság nagyjából fele-kétharmada a cserje végleges magasságának.
A különböző cserjefajok társítása során emellett még néhány szabályra érdemes odafigyelni:
1. Jó, ha a végleges magasság mellett ismerjük a növény habitusát (alakját) is. Ez meghatározó az ültetési távolság tekintetében is: ha ugyanis egy felfelé törő ágakkal rendelkező, fordított kúp alakú példányunk van (amely a növény tövi részén hajlamos a felkopaszodásra), akkor a szomszédos egyedeket közelebb lehet ültetni, mint egy gömb koronájú, földre érő oldalágakkal rendelkező cserje szomszédjait.
A növények alakja is meghatározó az ültetési távolságoknál
2. Külön kell említést tennem a gyökértarackokat fejlesztő cserjékről. Ezeket általában nem társítjuk más növényekkel, mert agresszív terjedőképességük miatt biztosan ’belenőnének’ a szomszédjaikba.
3. Egy másik speciális cserjecsoport a kúszó fajok és fajták kategóriája. Ezeknél – ha nem támrendszerre futtatjuk növényünket – két lehetőségünk kínálkozik:
a). a kúszócserje szomszédjába sokkal magasabb társat válasszunk, amelyre nem (vagy csak nehezen) tud felmászni, vagy
b). a kúszócserje és a szomszédos növényfolt találkozásánál minél kisebb legyen az ’érintkezési felület’, megelőzve ezzel azt, hogy az erős növekedésű kúszó hajtások rátelepedjenek a szomszédos növényre és elzárják előle a fényt.
A tartós béke érdekében akkor cselekszünk a legkörültekintőbben, ha telekhatárhoz közeli ültetés előtt konzultálunk és megegyezünk a szomszéddal, aki így később nem emelhet panaszt.
A kerítéshez, házfalhoz közeli növénytelepítést azonban nem csak ezért szükséges alaposan átgondolni. Sokan nem számolnak azzal, hogy a vékony facsemete, az ültetéskor arasznyi cserje, kis tő futónövény később magasra, szélesre, dúsra nőhet, és nem csak a szomszédot, hanem minket is zavarhat idővel. Ezért kerítések mellett tartsuk be az ajánlott ültetési távolságot, ha szükséges, akkor kérjük kertész szakember tanácsát, aki fel tudja mérni, hogy a telepítendő növény a későbbiekben mekkora helyet fog elfoglalni, át fog-e lógni a kerítésen, vagy gyökérzete veszélyeztetheti-e majd a lakóépületet.
Az is lényeges, hogy a házfalhoz, különösen az ablakhoz ne ültessünk túl közel semmit. Egyrészt a kilátást, és a napfény bejutását akadályozhatják a méretes növények, de egy esetleges renoválás alkalmával is akadályt jelenthetnek. Általános szabály, hogy a falak mellett hagyjunk legalább bő két méter közlekedősávot, így a fák, tuják kényszerű kivágását előzhetjük meg például egy későbbi házfelújításkor.
Ne felejtsünk el elég nagy helyet hagyni a házfal mellett is!
A körültekintő ültetéssel nem a szomszédnak teszünk engedményt, hanem magunkat óvjuk meg a felesleges bosszúságoktól! Emellett fontos az előrelátás és a jó kommunikáció is. Ezáltal a szomszéddal nemcsak jóban lehetünk, hanem nagyon jóban!
