Az iszalag (Clematis) fajták elbűvölő változatossága az, ami miatt szívesen választjuk őket a kertbe, ráadásul kúszó habitusukból adódóan tökéletesen alkalmasak arra, hogy kihasználatlannak tűnő, függőleges felületek elé telepítsük őket.
Azonban, hogy valódi virágpompával ajándékozzanak meg bennünket ahhoz már az ültetés során is kellő odafigyelést igényelnek. A következőkben összegyűjtöttem Önnek, melyek azok a dolgok, melyekre kell figyelni a klemátisz telepítése során.
Az iszalag számtalan színben teheti színesebbé kertünket!
Nulladik lépés – A tökéletes hely kiválasztása és a növény megismerése
Ez nem csak az iszalag, hanem bármilyen kertünkbe kerülő növény kiválasztása előtt egy fontos lépés. Mérjük fel kertünk fényviszonyait, talaját és az öntözés lehetőségeit, ezek befolyásolják azt, hogy a választott növényünk hosszú ideig díszíteni fog vagy rövid idő alatt elpusztul.
Nézze meg itt kertészetem klematisz választékát!
Az iszalag közepes fényigényű növényként van számon tartva, de minél több fény éri, annál gazdagabb a virágzása. Talajigénye sem teljesíthetetlen, ugyanis laza szerkezetű, humuszus, jó tápanyagellátottságú talajt igényel, ezt pedig az ültetés előtt elő tudjuk készíteni a számára.
A klemátisz egy kúszó habitusú növény, ezért támrendszerre van szüksége!
Vízigénye közepes, az idősebb töveket elég a hosszan tartó száraz napokon öntözni, azonban a friss telepítést rendszeresen kell öntözni heti 2-3 alkalommal, időjárás függvényében.
Első lépés – Ideális talaj és tápanyag biztosítása
A megfelelő talajelőkészítéssel nem csak a szerkezetet, állagot javítjuk, hanem megfelelő mennyiségű tápanyagot is kijuttatunk. Ezt legkönnyebben úgy tehetjük meg, hogy az ültetés előtt legalább 2-3 héttel felássuk a területet és érett komposztot vagy istállótrágyát, marhatrágyát dolgozunk bele.
Ezt a néhány hetet érdemes kivárni, ugyanis frissen trágyázott talajba rögtön nem ültethetünk, hiszen növényünk kiéghet. Ha erre nincs lehetőségünk vagy gyorsan kell elültetni a növényt, hogy az ültetés előtt a cserép méretéhez képest kétszer akkora ültetőgödröt készítünk, ennek az aljába pedig érett marhatrágyát szórunk, arra pedig legalább 5 cm vastagon földet és ezután kerül bele a növény.
Második lépés – Támrendszer készítése
Az iszalag fajták köztudottan kúszó növények, azonban ellentétben mondjuk a tapadó vadszőlővel vagy a borostyánnal maguktól nem képesek felkapaszkodni sima vagy simának tűnő felületekre, ezért ehhez támrendszerre van szükségük.
A tám kialakítása során több szempontot is figyelembe kell venni, de az egyik legfontosabb, hogy legyünk tisztában növényünk kifejlett méreteivel, ugyanis a klemátisz fajták akár 3-4 méter magasságig is felkúszhatnak, így a támot is ehhez mérten kell kialakítani.
A másik legalább ilyen fontos szempont, hogy a növényünk az évek alatt egyre vastagodó szára plusz súlyt jelent a támasztékra, így erre felkészülve már a telepítéskor érdemes erősebbre tervezni. A támrendszert készíthetjük falak, kerítések elé, de akár acélhuzalt is használhatunk erre a célra, de a hagyományos támasztékok is megfelelőek, mint a pergola, apácarács, kerítés vagy akár kerti szaletli is.
Ebből is kitűnik, hogy számtalan lehetőségünk van a kerti felhasználására, azonban vegyük figyelembe, hogy lombhullató cserjéről van szó, így a támaszték lombhullástól lombfakadásig a kertünk meghatározó eleme lesz, így érdemes az elhelyezését és megjelenését is ehhez igazítani. A másik, amit még a telepítés előtt megfontolhatunk az az, hogy társítjuk a klemátiszt vagy sem.
A klemátisz támrendszerét több évre tervezzük!
Ha a válasz igen, akkor a talajelőkészítés során nagyobb területet ássunk fel, így az előteret kisebb-nagyobb évelőkkel, akár örökzöld vagy télizöld fajtákkal is feltölthetjük, így négyévszakossá téve kertünk egy-egy részletét.
Harmadik lépés – A várva várt ültetés
Az ideális hely kiválasztása, a támrendszer elkészítése és természetesen a tökéletes növény(ek) kiválasztása után már nincs más dolgunk, mint elültetni növényeinket. A klemátisz fajtákat szinte kizárólag konténeres, tehát cserepes formában lehet beszerezni, mely garanciát jelent arra, hogy teljesen begyökeresedett növényeket kapunk.
Az alábbi videómban bemutatom Önnek a Clematis armandii fajt:
A konténeres növények előnye, hogy nem csupán tavaszi és őszi „fő” ültetési szezonban elérhetők és ültethetők, hanem fagymentes időben szinte egész évben lehetőségünk van a telepítésre. Az ültetés során az előkészített ágyásba a cserép (konténer) méretét vegyük figyelembe, amikor az ültetőgödröt kiássuk.
Szívesen megpróbálná kertjében az iszalag nevelését? Nézze meg itt kertészetem választékát!
A minimum méret legyen a konténer szélességének és magasságának a kétszerese. A formát tekintve pedig inkább válasszuk a négyzetes alapot, mert a „lavórszerű” ültetőgödör kedvezőtlenebb a gyökerek számára. Az ültetőgödörbe helyezéskor vizsgáljuk meg a növényünket, ugyanis ha gyökerei sűrűn behálózzák a cserepet, tehát úgynevezett gyökérdugó alakult ki akkor az érdemes megbontani, széthúzni ezzel is segítve a begyökeresedés folyamatát.
Ha ezt elvégeztük, akkor a növény kerüljön az ültetőgödörbe és mellette töltsük fel földdel, ezt követően pedig öntözzük be alaposan, ha pedig föld kissé megsüllyedt a növény körül, akkor töltsük fel.
A megfelelő ültetés mellett a konténeres növények sokszor már a következő szezonban virágozzanak!
Nagyon fontos, hogy ültetés után a növény gyökere ne látszódjon ki! Ha nagyobb felületet futtatnánk be iszalaggal, akkor 0,8-1 méteres távolságba érdemes a növényeket telepíteni. Bár más futó-kúszó növényekkel ritkán van társítva a jól elkülöníthető rambler- és climber rózsák ideális társaik, így ezekkel vegyesen telepíthetők, de az eltérő ápolási igényeket figyelembe kell venni.
+1 lépés – Az ültetést követő gondozás
Az ültetést követő időszak az, amit a növényünk már jó esetben hosszú évekig a kertünkben tölt. Azonban érdemes közelebbről megismerni a klemátisz igényeit, így nem kell attól tartanunk, hogy elmarad a virágzás vagy rosszabb esetben elpusztul a különleges szépségű fajtánk.
A gondozás az ültetést követő évben a rendszeres öntözésből áll, ez az időjárástól függően heti 2-3 alkalom nyáron, tavasszal és ősszel pedig heti 1-2 alkalom. Az egyes öntözések között hagyjuk, hogy a föld felszíne kiszikkadjon. Ha az öntözéssel kevesebb időt töltenénk, akkor érdemes megfontolni a talajtakarást, hiszen így az hosszabb ideig őrzi meg nedvességtartalmát, ami egyet jelent a ritkább öntözéssel anélkül, hogy növényünk károsodna.
A frissen ültetett növényeket öntözzük rendszeresen!
A gondozás másik fontos eleme a tápanyagutánpótlás, mely elengedhetetlen a megfelelő lombozat fejlődéséhez és a virágzáshoz. Az ültetés előtt 1-2 évre elegendő tápanyagot juttatunk ki, így sokszor az ültetést követő 2. évben már szükséges az utánpótlás. Ez többféle módon is történhet, de az egyik legegyszerűbb, ha ősszel a növény gyökerét nem megsértve a talaj felső rétegébe érett komposztot, trágyát dolgozunk, mely fokozatosan látja el tápanyaggal növényünket.
Szívesen megpróbálná kertjében az iszalag nevelését? Nézze meg itt kertészetem választékát!
E helyett a módszer helyett használhatunk lassú felszívódású granulált trágyát vagy akár tápoldatozhatjuk is, de legegyszerűbb az őszi tápanyagkijuttatás. A gondozás egy mási sarkalatos pontja a metszés, mely leginkább a ritkításból áll, hiszen egy erősen besűrűsödött, csodás lombú állomány kevesebb virágot hoz.
A megfelelő tápanyagutánpótlás mellett gazdagabb virágzás várható!
A ritkítás ideje függ a fajtától, de három nagy metszési csoportot különíthetünk el:
- Április-májusban virágzó klemátiszok, melyek a tavalyi vesszőkön hoznak virágot, ezért ezeket ne vágjuk vissza csak a virágzást követően, május-júniusban. Ide tartozó fajok: Clematis alpina, C. macropetala C. chrysocoma, C. montana, C. armandii, C. cirrhosa, C. forsterii.
- A május-júniusban nyíló, nagyvirágú hibrid fajták, melyek az az évi vesszőkön hoznak virágot, így akár erőteljesebben is metszhetők.
- Az évi vesszőkön nevel virágot, viszont túl magasan bontja, ezért február-márciusban visszavághatók, kb. 40-60 cm-re a talajszinttől. Ide tartozik a Clematis jackmanji, a C. viticella, C. orientalis, C. diversifolia és C. texensis fajták.
A klemátisz egy alapvetően egészséges növény, azonban ritkán gomba betegség megtámadhatja, melyet a hajtások hervadásáról, kókadásáról ismerhetünk fel. Mielőtt azonban erre gyanakodnánk, ellenőrizzük, hogy nem-e kapott túl sok vizet vagy épp túl keveset a növényünk, mely miatt kissé megkókadt!
A metszés függ a klemátisz fajtától is!
A hervadásos betegség kezelése abból áll, hogy a hervadt részeket visszametsszük, majd ha az új hajtásokon is észleljük ezeket a tüneteket, akkor réztartalmú szerrel kezeljük a növényt. Ahogy más növények esetében, itt is kezeljük a nagyobb felületű vágásokat, így elkerülve a kórokozók bejutását a növénybe.
Mindenezeket tudva, játszi könnyedséggel megnevelhetőek a klemátiszok. Próbálja meg Ön is!
Szívesen megpróbálná kertjében az iszalag nevelését? Nézze meg itt kertészetem választékát!
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
