Az almáról általánosságban
Rendszertanilag az alma a rózsafélék családjába tartozó növényfaj. A ma köztermesztésben lévő házi alma (Malus x domestica) valójában egy több almafaj által, kereszteződéssel létrejött, összetett hibrid. Ez azt jelenti, hogy több száz évnek kellett eltelnie és megannyi természetes fajkombinációnak kellett létrejönnie ahhoz, hogy megszülessen a boltok polcain található, jó ízű, színes, nagyméretű alma. Az alma a legjelentősebb mérsékelt égövi árugyümölcs. A 65 millió tonnát is meghaladó évi világtermelés fele Ázsiából származik, ahol Kína a legnagyobb árutermelő.
A világon megtermelt összes almatermés negyede Európában terem. Az európai kontinensen Lengyelország, Olaszország és Franciaország számít a legnagyobb almatermelőnek. Az alma, a kiváló ízén kívül, a táplálkozásbiológiában betöltött meghatározó szerepe miatt is nagyon népszerű. Magas pektin és élelmi rosttartalma mellett az ásványi anyagok – mint például a kálium, kalcium, magnézium és a foszfor - mennyisége is igen kedvező, éppen ezért az egészségre gyakorolt hatása igen pozitív. Nemhiába van létjogosultsága a népszerű mondásnak: „Minden nap egy alma, az orvost távolt tartja!”.
Az alma károsítói
A bevezető szövegrészletből kiderülhetett a kedves olvasó számára, hogy micsoda gazdasági értéke van ennek a gyümölcsfajnak. Révén, hogy óriási mennyiségben, világszerte több ezer gazdálkodó által történik a gyümölcs előállítása, az almatermesztés rengeteg ember megélhetését biztosítja. Az almatermesztéssel foglalkozóknak azonban nincs könnyű dolga, hiszen rengeteg környezeti kihívással kell szembe nézniük ahhoz, hogy gazdaságosan tudják működtetni gyümölcsösüket.
Az almafák jó egészségi kondícióinak fenntartásához, valamint a kiváló minőségű, zamatos termések előállításához elengedhetetlen az alma kórokozóival és kártevőivel szembeni rendszeres növényvédelem.
Természetesen egy több ezer fából álló, intenzíven termő almaültetvény sokkal nagyobb kihívást jelent növényvédelmi szempontból, hiszen sokkal több károsító megjelenésével kell számolni, mint egy házi kertben. Éppen ezért a soron következő fejezetekben szeretném külön választani a házi kertben történő almafa növényvédelmét az intenzív árutermelő gyümölcsösben végzett növényvédelemtől.
Az alma legfontosabb betegségei
1. Az almatermésűek tűzelhalásos betegsége – Erwinia amylovora
A tűzelhalás tünetei hajtáson (felül) és termésen (alul).
Betegség, tünetek: A tűzelhalás egy bakteriális eredetű betegség. Tavasszal, a virágzás kezdetétől, az idő felmelegedésével fokozatosan fertőz. Csapadékos időben kiválóan terjednek a baktériumok, melyek a növény természetes nyílásain bejutva komoly fertőzést okoznak. A kórokozó sérült ágrészeken, nyílt sebeken, de akár a virágokon keresztül is képes fertőzni.
Tünetei igen jellegzetesek és változatosak attól függően, hogy hajtás, termés vagy virágfertőzésről beszélünk. A legszembetűnőbb tünet maga a hajtásfertőzés: a betegség nevéhez hasonlóan, a hajtás úgy néz ki, mintha tűzben égették volna.
A fertőzés mértékétől függően a hajtás elfeketedik, a hajtásvég pedig pásztorbot szerűen csavarodik. A virágok barnán elhalnak, nem fog termés kötődni. Ritka tünet, de súlyos esetben a termés is fertőződhet, melyen ebben az esetben a betegség fő tünetét vehetjük észre: a sárgás-barnás baktériumcseppeket.
Védekezés: A rügypattanás előtt végzett rezes lemosó permetezéssel, jó eséllyel megelőzhetjük a baktériumos betegség későbbi kialakulását. A tűzelhalástól feketedő vesszőket minden esetben távolítsuk el, de úgy, hogy a fertőzött ágrészhez képest még egy 20-30 centit vágjunk vissza. A metszések után mindenképpen kezeljük le sebkezelővel a metszési felületet, illetve fertőtlenítsük a vágó eszközt, nehogy átvigyük a baktériumot más növényekre is.
2. Almalisztharmat - Podosphaera leucotricha
Tipikus primer lisztharmat fertőzés a fejlődő hajtáson és a virágrügyeken felül, alatta pedig egy lisztharmat- fertőzött termést láthatunk.
Betegség, tünetek: Az almalisztharmat az alma legjelentősebb, gombás eredetű betegsége. A lisztharmat betegségek tipikusan meleg –és szárazságkedvelő betegségek, megjelenésükre nyáron számíthatunk. A tüneteket két részre kell csoportosítanunk: elsődleges és másodlagos tünetekre.
Az elsődleges fertőződés hatására a fertőzött rügyből fertőzött hajtás képződik, éppen ezért ez a típus okozza a nagyobb kárt. A fertőzött rügyből növekvő új hajtáson az ízközök rövidebben, a levelek hullámosak és az egész hajtást egyöntetűen beborítja a fehér, liszt szerű gomba képlet.
A másodlagos tünetek a már egészségesen kihajtott hajtásokon jelennek meg. A levélen sárgászöld, elmosódott szélű foltok vehetőek észre. Főként a levél fonáki részén szürkésfehér gyep látható. A hajtásokon kívül a kórokozó a virágokat és a termést sem kíméli.
A virágokon a már említett szürkés- fehér gyep jelenik meg, emellett a sziromlevelek hullámosodnak, deformálódnak. A fertőzött virágok sterilek lesznek, belőlük nem fog gyümölcs fejlődni. A termésen leginkább esztétikai kárt okoz: hálózatosan parásodik a gyümölcs.
Védekezés: Házikertekben fontos védekezési megoldás a mechanikai növényvédelem. Az előzőekben említett, elsődlegesen fertőződött hajtás- és virágrügyek eltávolításával megelőzhetünk egy nagyobb lisztharmat-fertőzést. Nem mehetünk el azonban a kémiai védekezési módszerek mellett, melyek a sikeres betegség megelőzés alapját képezik. Az elemi kén egy kiváló kontakt hatású készítmény, melyet a sziromhullási időszak után célszerű használni. A felszívódó gombaölőszerek közül a bupirimát hatóanyagú szerek használhatóak fel házi kertekben. A szisztemikus szerek kijuttatását a fő fertőzési időszakokra, azaz közvetlenül a virágzás előttre és a sziromhullás utánra időzítsük.
3. Az alma ventúriás varasodása – Venturia inaequalis
Felül a levélen, alul pedig a termésen láthatjuk a tipikus varasodás okozta barna foltokat.
Betegség, tünetek: Az alma ventúriás varasodásának tünetei az alma levelén, virágán és termésén is megmutatkoznak. A levélen 5-10mm nagyságú, kezdetben halványzöld, később barna foltok jelennek meg. A virágokon, a kórokozó gomba képletei miatt a virág nem képes kötődni, s ezáltal termés sem képződik.
A varasodás már a fiatal gyümölcskezdeményt is megtámadhatja. Ekkor még apró, barna gyepek formájában mutatkozik a termésen. A gyümölcs növekedésével ezek a foltok azonban egyre nagyobbá válnak, és kirepedeznek.
A kirepedt terméshús más egyéb kórokozók bejutását segíti, melyek így ehetetlenné, eladhatatlanná teszik a gyümölcsöt.
Védekezés: A fertőzési forrás minden esetben a lehullott terméseken, leveleken fennmaradó gomba szaporítóképletek. Ezek összegyűjtése és megsemmisítése egy jó megoldás a betegség terjedésének meggátlására. Ennél a betegségnél is van lehetőségünk a kémiai védekezésre, kontakt és szisztémikus szerek által. A réz hatóanyagú (pl.: rézszulfát) kontakt szerek megfelelő védelmet nyújtanak közvetlenül rügyfakadást követően (az úgynevezett ”egérfül” állapotban). Bimbós állapottól egészen a sziromhullásig használhatunk felszívódó szereket, mint például a difenokonazol hatóanyagú Score 250 EC-t.
4. Az alma monilíniás betegsége – Monilinia fructigena, Monilinia fructicola
Az alma monilíniás betegsége során a termés nem felreped, hanem rothad.
Betegség, tünetek: A 2 kórokozó faj az alma termésrothadását okozó gombás betegségek. Az alma monilíniás betegsége egy sebparazita, mely a nyílt, terméseken képződött sérüléseken képes a gyümölcsbe hatolni és onnan a fertőzést elindítani.
A seb környékén egy fokozatosan szélesedő, rothadó barna folt keletkezik. A folton belül később létrejönnek a kórokozó szaporító képletei, melyek sárgás-szürkés, kiemelkedő pontok formájában lepik el a barnuló sebet. A fertőzött termések idő előtt lehullanak.
Védekezés: A fertőződött, lehullott termések, az úgynevezett gyümölcsmúmiák jelentik a fák közelében a legnagyobb veszélyt. Ezeket távolítsuk el és semmisítsük meg! Emellett fontos a fák rendszeres agrotechnikai kezelése: rendszeres metszéssel egy szellős koronaformát alakítunk ki, ahol így kevésbé tud elszaporodni a kórokozó.
Az alma legfontosabb kártevői
1. Vértetű – Eriosoma lanigerum
A vértetű az alma fás részein helyezkedik el és végzi kártételét.
Rovar biológiája, kártétele: Az Amerikából származó, soknemzedékes - azaz egy évben sok utódnemzedéket létrehozni képes - vértetű, az alma legfontosabb törzskártevője. A rovarok teste fehér viasz szálakkal borított, így könnyű felismerni őt a fatörzsön vagy a lombkoronában.
A rovarok tömeges szívogatása során sejtburjánzások jöhetnek létre, emellett a fa kondíciója egyre csak romlik. Ezen kívül a felhalmozódó, vattapamacs kinézetű rovarok nem nyújtanak túl bizalomgerjesztő látványt. A téli hideg erősségétől függően az állatok a gyökereken, vagy a koronában telelnek át.
Védekezés: A növényvédőszerekkel nem túlkezelt almafákon kiváló munkát végez az Aphelinus mali, azaz a vértetű fürkész. A vértetű ezen természetes ellensége a kártevőbe helyezett tojásával parazitálást folytat, mellyel eredményesen gyéríti a fán lévő vértetű populációt. Sokat tehetünk a vértetű fertőzés megelőzése érdekében, ha vértetűnek ellenálló, gyenge növekedésű alanyra oltott almafajtát vásárolunk.
2. Almamoly – Cydia pomonella
Felül egy kifejlett almamoly imágó, alatta pedig az almamoly lárva által okozott kártétel látható.
Rovar biológiája, kártétele: A sodrómolyok családjába tartozó almamoly az alma legfontosabb terméskártevője. A kifejlett egyed rajzását április végétől követhetjük, ezen kívül még egyszer rajzik a nyár folyamán. Az imágó lepke szárnyfesztávolsága 15-22 mm, színe hamvasszürke.
A károsítást a lárva okozza, mely a tojásból kikelve egyből felkeresi az érésben lévő gyümölcsöt. Egészen a termés magházáig rágják be magukat. A károsított almán kívülről csak egy apró lyukat és a körülötte lévő ürülékszemcséket vesszük észre, de ekkor már elkéstünk a védekezéssel. Az almán kívül a birsnek és a diónak is fontos terméskártevője.
Védekezés: Házi kerti körülmények között hatékony megoldást nyújt a feromoncsapda. Ez a csapdázó eszköz nagy mennyiségben tartalmazza a nőstény almamoly egyed feromonját, mely így odavonzza a párosodni vágyó hímeket egy ragacsos felületre, ahonnan nem fognak tudni kiszabadulni. A feromoncsapdát általánosságban intenzív ültetvényekben használják a lárvakelés előrejelzésére, illetve a kémiai védekezés időpontjának meghatározására. Otthoni körülmények között, ahol jóval kisebb kártételre kell számítanunk, a csapdák nagy számban alkalmasak a hím almamoly egyedek befogására, és ez által az elpusztításukra. A fánként legalább 2 db, 2-2,5 méter magasan, rendszeresen elhelyezett feromoncsapdával már elfogadható szintre lehet csökkenteni az almamoly kártételének mértékét.
3. Levéltetvek – Zöld alma levéltetű - Aphis pomi, Levélpirosító alma-levéltetű - Disaphis devecta, Szürke alma-levéltetű - Disaphis plantaginea
A képen egy levélpirosító alma – levéltetű kolónia kártétele látható.
Rovarok biológiája, kártételük: Az apró levéltetvek a leveleken történő szívogatásukkal és a táplálkozásuk során képződő mézharmatürítésükkel károsítják a növényeket. A fentebb említett fajok közül a zöld alma és a levélpirosító alma- levéltetű található meg egész évben az almafákon, ugyanis nekik kizárólag az alma a tápnövényük.
A szürke alma – levéltetű nyáron tápnövényt vált, tavasszal azonban a már említett két fajtársával együtt az almaleveleken csemegéznek.
Védekezés: A nyugalmi időszakban elvégzett olajos lemosó permetezés eredményesen pusztítja az áttelelő levéltetű tojásokat. Erre a célra paraffinolajos készítményeket vehetünk igénybe. Ha elmaradt a lemosózás, akkor tavasszal kell közbe avatkoznunk, speciális levéltetű-ölő szerekkel. A flonikamid, pirimikarb hatóanyagú speciális aficidek megbízhatónak bizonyulnak a levéltetvek ellen. A leveleken fokozatosan megjelenő populációk szemrevételezésével kísérjük figyelemmel a kártevőket, s még a tömeges elszaporodás előtt végezzük el a kezelést.
4. Atkák – Közönséges takácsatka - Tetranychus urticae, Piros gyümölcsfa takácsatka – Panonychus ulmi
Súlyos atkakártétel során a lombozat halványul, idő előtt lehullik.
Atka biológiája, kártétele: A szabad szemmel alig látható, 1 mm alatti pókszabású élőlények az alma eseti kártevői. Tömegszaporodásuk legfőképpen a kémiai növényvédőszerekkel túlkezelt ültetvényekben, illetve aszályos, száraz körülmények között fordul elő.
A levélfonákon történő szívogatásuk során a levél fokozatosan veszít az asszimiláló felületéből. A levelek halványulnak, sárgulnak, végül idő előtt lehullnak.
Védekezés: A korábban említett, levéltetvek ellen nyugalmi időszakban elvégzett olajos lemosó permetezés az áttelelő atka populációkat is eredményesen ritkítja. Az almalisztharmat ellen kijuttatott kontakt elemi kénnek atkagyérítő hatása van. Mindezen felül léteznek speciális atkaölőszerek, melyek kijuttatásával csak a meglévő atkapopuláció fog károsodni. Ilyen a házi kertben is felhasználható, hexitizox hatóanyagú Nissorun 10 WP nevű szer, mely házi kertben is alkalmazható.
5. Sodrómolyok - Pandemis spp., Adoxophyes spp.
A felső képen egy almailonca imágó, alul pedig a lárva kártétele figyelhető meg.
Rovarok biológiája, kártétele: Évente 2 nemzedékük fejlődik, az első általában májusban rajzik. Tavasszal a lárvák a rügyeket odvasítják, később a lombozat megjelenése után pedig a kifejlett egyedek a leveleket sodorják össze. Terméséréskor a levelet a gyümölcsre sodorhatják, amely alatt a lárva a gyümölcs felületén sekélyen táplálkozik.
Az így keletkezett sebfelületen különböző, másodlagos sebparaziták telepedhetnek meg, melyek tovább rontják a gyümölcs minőségét.
Védekezés: Sodrómolyok tömeges megjelenésére leginkább az erdőségekhez közeli területeken számíthatunk. Az almamolynál leírtakhoz hasonlóan itt is használhatunk speciálisan sodrómoly egyedeket csapdázó feromoncsapdákat, melyekkel eredményesen kordában tudjuk tartani a kártevő sodrómoly populációt.
6. Aknázómolyok – Lithocolletis spp., Leucoptera scitella
A képeken a lombosfa fehérmoly kifejlett egyedét és annak kártételét láthatjuk.
Rovarok biológiája, kártétele: Apró termetű molyok, melyek lárvái a levelek belső szöveteit fogyasztják. A hernyók a károsításuk során aknákat készítenek, melyben az állat nagy mennyiségű ürüléke található. A lehullott levelekben vagy a fa törzsén gubóban telelnek át.
Védekezés: Az aknázómolyok természetes ellenségeinek listája igen nagy, így elég, ha rájuk bízzuk az almafánk védelmét.
Ahogy az a fentiekből is látható, elég sokféle kártevő tudja megtámadni kedvenc almafáját, ezért nem árt, ha résen van és ha pontosan tudja, hogy mely tünetet milyen kártevő okozhat. Természetesen a lehetséges veszélyek megnevezésével még nem szeretném elengedni a kezét. Kérem olvassa el az ehhez kapcsolódó cikket, amiben az egyes problémákra igyekszem néhány megoldási javaslatot is adni. Remélem Ön is hasznosnak vélte az alma legfontosabb betegségeit és kártevőit felsorakoztató és bemutató cikkemet!
Ha szeretné, hogy az almát kedvelő ismerősei is kellőképpen tájékozottak legyenek a károsítókat illetően, kérem ossza meg velük ezt a cikket!
További bejegyzéseimet a Blogomban olvashatja
Szeretne erős, egészséges almafa csemetéket tudni kertjében? Nézzen szét kínálatomban
