Az oldalon cookie-kat használunk a jobb felhasználói élmény biztosítása miatt, engedélyezéséhez kattintson az "Elfogadom" gombra.

A selyemakác gondozása

A selyemakác őshazája Ázsia keleti része, a Közel-Kelet. Irántól egészen Kína keleti oldaláig tart a géncentruma. A 18. század óta ismert Amerikában és Európában. Utcasorfaként kedvelt és elterjedt a mediterrán országokban, nálunk leginkább szoliterként alkalmazzák kertekben és parkokban, arborétumokban.

A selyemakác egy kis –közepes termetű díszfa, magassága 6-10 méter lehet, koronája ernyős. Levelei aprók, virágai fényes rózsaszínűek, pamacsszerű fejecskékben ülnek a hajtásokon. Júniustól szeptemberig több hullámban nyílnak lilásrózsaszín porzószálaktól borzas, vidám hatást keltő virágai. Méh- és lepkecsalogató.

Termése 12–18 cm hosszú, lapos babhüvelyhez hasonló, a magok érése után barnás színűvé válik. Télen sokáig a fán marad. Levelei éjjel felhajlanak (összecsukódnak). A selyemakác levelek ősszel sárga színűek. Védett, napos, meleg helyet kedvel, mérsékelten száraz talajt igényel.

Az Albizia julibrissin, a selyemakác – ahogy fentebb is írtam- ültethető szoliternek, de hármas csoportban is mutatós díszfa. Leginkább a kertek növénye, gondoskodást igényel. Fagyérzékeny és melegigényes, napos, meleg fekvésbe ültethető, fagyzugos helyeken elfagy. Fiatal korában vízigényes, ezért rendszeres öntözést kíván. A még fiatal fát nevelhetjük dézsás növényként is, a benti teleltetéssel a téli fagyoktól megmenthetjük a fiatal növényünket.

Nyáron kiültethetjük a kertbe, és egészen a fagyok beálltáig kint hagyhatjuk. A selyemakác az első években nem virágzik, csak kb. 4 éves korától, de legyünk türelmesek, várjuk ki az időt, mert csodás élményben lesz később részünk kora nyártól szeptember végéig. Ültessük olyan helyre, ahol gyakran láthatjuk őket, pl. egy déli fekvésű zugba, ahova mi is leülhetünk, és élvezhetjük a különleges, mediterrán hangulatot.

Szeretne Ön is a kertjébe selyemakácot? Nézze meg itt kertészetem választékát!

A selyemakác gondozása

A selyemakácon régebben nem fordult elő betegség, kártevő, ám 2005 óta megjelent a selyemakác levélbolha, amely jellemzője, hogy kifejezetten erre a fajra specializálódott. A levélbolha a növény leveleit szívogatja, amelynek következtében a levelek megsárgulnak, és lehullanak.

A levélbolha jellegzetessége, hogy ezüstös színű váladékot választ ki, amely fehér fonálszerű látványáról felismerhető. Ezen kívül mézharmatot is választ ki magából, amelyre egy gombaféle telepedhet rá. A betegségtől megóvható növényünk rovarirtó permetezéssel (Actara, Mospilan), és ha még időben felfedezzük a kártevőket, eredményesen pusztíthatjuk el őket.

Szeretne bővebben olvasna a selyemakác növényvédelméről? Akkor olvassa el a cikkemet erről a témáról!

A selyemakác szaporítása

Az Albizia julibrissin tavasszal, április-májusban szaporítható magról, az első két éves csemetéket gondoznunk kell, elég vízzel ellátni, és védeni a hidegtől, fagytól.

A csemete átültetés után gyorsan nő, de még mindig figyeljünk arra, hogy meleg helyre telepítsük, és természetesen a téli védelme továbbra is fontos lesz. A selyemakác természetesen termeszthető otthon, de ajánljuk a faiskolai növényeinket, amelyek már megerősödtek, és nem kell félnünk attól, hogy kipusztulnak. Gyors növekedésük folytán 7-8 év alatt elérik teljes magasságukat, és fantasztikus díszítőértékű virágaikkal együtt kertünk egyik ékévé válnak.

Szeretne Ön is a kertjébe selyemakácot? Nézze meg itt kertészetem választékát!

Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!

Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!

Tartalomhoz tartozó címkék: díszfák selyemakác