Hasznos tudnivalók
Származás: a selyemakác, selyemfa vagy perzsa selyemakác Irántól Japánig, a szubtrópusi területeken - nyílt erdőkben, folyópartokon - őshonos, egy vagy több törzsű, lombhullató fa.
Az ’Ernest Wilson’ fajtát 1918-ban az angol botanikus és növénygyűjtő Ernest Henry Wilson (1876-1930) fedezte fel Koreában, a szöuli Chosen Hotel kertjében. Különlegessége, hogy zordabb klímájú területen élő fáról gyűjtötték be magját, ezért később Európa és az USA hidegebb éghajlatú területein is tesztelték fagytűrés szempontjából.
Habitus: az alapfajtól alacsonyabb (4-5 m), de a magasságához viszonyítva szélesebb (5-6 m), a talajhoz közel elágazódó, terebélyes, laposan szétterülő, ernyő jellegű koronájú, egzotikus hatást keltő, légies megjelenésű. Ágai kissé szögletesek, ívesen lehajlók. Lombozatát nagy, kb. 30-40 cm hosszú, 40-60 levélkéből álló, kétszeresen szárnyasan összetett, világoszöld, páfrányszerű, puha levelek alkotják. Éjszakára vagy esős időben - a mimózához hasonlóan - összezáródnak, reggel újra kinyílnak.
Virág: júniustól szeptemberig több hullámban bontja, hajtáscsúcsi fürtökben álló, kis fejecskékbe tömörülő, édes illatú, fényes, alul fehér, fölül - az alapfajtól sötétebb - lilásrózsaszínű, a sok, 2-3 cm-es porzótól pamacsszerű, különleges virágait.
Termés: 12-18 cm hosszú, lapos, barna hüvelytermés, ami érés után még sokáig a fán marad.
Talajigény: nem válogatós, de a laza, jó vízelvezetésű, közepes tápanyag ellátottságú, mérsékelten száraz talajon fejlődik szépen.
Fényigény: nagy, napos helyet kedvel.
Vízigény: közepes. Fiatal korában bőséges vízellátást, rendszeres öntözést kíván, de a pangó víztől óvjuk. Megtelepedése után már jól tűri a szárazságot.
Gondozás: ültetésénél vegyük figyelembe, hogy koronája és gyökérzete is terebélyesre nő, ezért olyan helyet válasszunk számára, ahol elegendő tér áll rendelkezésére. Metszése az elszáradt hajtások eltávolításából áll. Tavasszal viszonylag későn hajt ki. Az 'Ernest Wilson' a legtélállóbb selyemakác, ami kb. -23 °C fokig fagytűrő.
Társítás és elhelyezés a kertben: a selyemakác a 18. század közepén került Európába, ahol - főként a mediterránumban - hamar népszerűvé vált. Itáliába az olasz természettudós, Filippo degli Albizzi - akiről a nemzetség a nevét kapta - 1749-ben Konstantinápolyból hozta magával.
Dekoratív, különleges megjelenése és rendkívül dinamikusan növő volta miatt, aminek köszönhetően alig pár év alatt használható árnyékot képes adni, hazánkban az utóbbi 20 évben terjedt el. Ültethetjük szoliterként kertünk egyik szegletébe, ahol lombkoronája alá leülhetünk és kellemesen eltölthetjük a nyári délutánokat, miközben virágainak és leveleinek látványában gyönyörködünk. De telepíthetjük csoportosan vagy más virágzó fákkal, cserjékkel együtt, sőt fókuszpontként társításban elhelyezve is, szűrt árnyékában sokféle összeállításokat kialakítva.
Ha az 'Ernest Wilson' felhasználásával egy természetközeli, finom, visszafogott színárnyalatokra, ugyanakkor változatos textúrákra épülő kertrészt szeretnénk létrehozni, akkor elsőként válasszuk ehhez az elterülő habitusú, örökzöld ’Red Tips’ vörösen hajtó mirtuszloncot, melynek színei kellemes összhangban állnak a selyemakácéval és a telt, hófehér - itt-ott bíborral csíkozott - virágú 'Festiva Maxima' illatos bazsarózsát.
A nagy, sárgászöld, sötétzölddel szegélyezett levelű, halványlila virágú ’Gucamole’ és a sötétzöld alapszínű, világoszöld szélű levelekből álló, dús bokrú, fehér virágú ’Yellow River’ árnyékliliomok, valamint az ezüstös, mutatós lombozatú, fehér ’Alba’ nagy szívvirág lehetnek a társítás következő elemei.
A bíbor kasvirágok közül a ’Feeling White’ és a 'Prairie Splendor Deep Rose' egymást is jól kiegészítik és az ’Ernest Wilson’ virágainak fehér, lilás rózsaszínjével is harmonizálnak.
A szegélyrégióba telepítsünk bordó erezetű leveleikkel igen tetszetős ’Green Spice’ és ’Electra’ tűzesőket.
Társításra javasolt növényfajták:
Lonicera nitida 'Red Tips' – Vörösen hajtó mirtuszlonc Fontos tudni!
Kifejlett magasság: 4-5 m Felhasználási terület: szoliter, sor- és parkfa, rovarbarát kert, mediterrán kert, vegyeságyás
Védett tartalom
Paeonia lactiflora 'Festiva Maxima' - Illatos bazsarózsa
Hosta plantaginea 'Guacamole' – Árnyékliliom
Hosta 'Yellow River' – Árnyékliliom
Dicentra spectabilis 'Alba' - Nagy szívvirág (fehér)
Echinacea purpurea 'Feeling White' – Bíbor kasvirág
Echinacea purpurea 'Prairie Splendor Deep Rose' – Bíbor kasvirág
Heuchera 'Green Spice' – Tűzeső
Heuchera 'Electra' - Tűzeső
Kifejlett szélesség: 5-6 m
Ültetési tőtáv: 6-7 m (vagy 1 négyzetméteren belül hármas csokrokba)
Virágzási idő: június - szeptember
Méhlegelő: igen
Fényigény: nagy
Vízigény: közepes
Lombhullató: igen
