Az oldalon cookie-kat használunk a jobb felhasználói élmény biztosítása miatt, engedélyezéséhez kattintson az "Elfogadom" gombra.
Termékek Menü

Az áfonya kártevői és a védekezési lehetőségek

Ahogy a kórokozókról szóló cikkben említettem, legalább annyi (ha nem több) kártevő állata van az áfonyának mint amennyi kórokozója. Az alábbiakban szeretném bemutatni a legfontosabb hazánkban előforduló kártevőket. 

Amennyiben nem olvasta az áfonya kórokozóiról szóló másik cikkemet, akkor itt tudja pótolni - az áfonya kórokozói

Ezt a cikket se hagyja ki - az áfonya ültetéséről minden fontos információ egy helyen

Terrikol kártevők (cserebogár pajorok) - Melolonthidae

A bogarak (Coleoptera) rendjébe azon belül is a cserebogarak (Melolonthidae) családjába tartozik. A pajor az nem más, mint a cserebogárnak a lárvája. Az imágó, vagyis a kifejlett állat, 20-30 mm-es vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti borda található. A lárvák egy kicsit nagyobbak, 40-50 mm-esek viszont ez a fejlettségi állapotuktól nagyban függ. Faji szinten a potrohuk farfedője alapján lehet meghatározni őket. Tojásai mindössze 3mm-esek ovális alakúak, sárgásfehér színűek. A pajorok több éves fejlődési menetűek, ez 2-4 évig változhat.

A fejlődési menetétől függően, az utolsó telet már imágó alakban tölti a föld alatt. A rajzásuk akkor indul meg, ha a talaj hőmérséklete elérte a 11°C-ot. Ez a jelenlegi klimatikus viszonyok között áprilisban következik be. Az állatok repülésére a szürkületi órákban kell számítani. Hazánkban a 3 éves fejlődési ciklusú fajnak 3 törzse van és a rajzásuk területenként eltolt minden évben. Vagyis az egyik törzs mindenképpen rajzani fog az országban valahol. Az összes cserebogarat egy kategóriába sorolom, ugyanis a kártételük ránézésre nem elkülöníthető. Az imágók által okozott levélrágás elhanyagolható.

A komoly gondot a lárvák okozzák a gyökérrágásukkal. A második stádiumú lárvára kell a legjobban odafigyelni, ugyanis ez az alakja a legfalánkabb a kértevőnek. A terület pajorfertőzöttségét kvadrát módszerrel szokás felmérni. Ez az eljárás azt takarja, hogy ásunk egy 1X1X1-es gödröt és megnézzük, hogy abban van-e pajor. 1-1,5/m2 állat már komoly fertőzöttségre utal.

Ezt az eljárást a terület több pontján érdemes megismételni. Ha a komoly fertőzöttséget észlelünk akkor lehetőleg oda ne telepítsünk semmit, mert nem válogat a növények között. Bár ennek a módszernek nagyüzemi körülmények között nagyobb jelentősége van.

Védekezés: Ha a talajban már benne van, akkor szinte lehetetlen a védekezés ellene főleg, ha későn vesszük észre a kártételt. A talajfertőtlenítők általában csak az első fejlődési stádiumú lárvákat pusztítják el és ezeket mindig az ültetéskor kell kijuttatni. Továbbá magas a humán toxicitása is

Azt kell megakadályozni, hogy az állat tojást rakjon, erre pedig egy egyszerű piretroidos kezelés tökéletesen alkalmas.

Ilyen készítmény pl: Deltametrin-Decis Mega; Tau-fluvalinát-Mavrik 24 EW.

Ha későn vesszük észre a kártételt, és a növényünk már el van ültetve, de szeretnénk megmenteni, akkor egy jó módszer lehet, ha krumplit ültetünk a fa gyökeréhez. A gumók magas tápanyag tartalma miatt az állat előbb fogja azt elfogyasztani, mint a gyökereket. Csak érdekességként szeretném megemlíteni, hogy van egy cserebogár faj, amit rengetegszer megfigyeltek áfonyán. Ez a japán cserebogár (Popillia japonica). Viszont ez hazánkban még nem honosodott meg.

Zöld őszibarack levéltetű - Myzus persicae

A kártevő rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül, a növénytetvek (Auchennorhynchy) alrendjébe és a levéltetvek (Aphididae) családjába sorolható. Ne tévesszen meg senkit az elnevezés, nagyon sok tápnövény fajjal rendelkezik.

A nevét azért kapta, mert először őszibarackon írták le és ez a téli tápnövénye. Az állat nagysága 2-3 mm között mozog. A testük enyhén szőrös, általában halványzöld vagy sárgászöld színűek és szabadszemmel jólláthatók. Fejlődésükből adódó sajátosság, hogy nem rendelkezik minden nemzedék szárnyakkal. A tenyészidőszak alatt sok generációjuk alakul ki. Tojás alakban képesek az áttelelésre a különböző fásszárú növényeken, általában őszibarackon.

Tápnövényváltós faj, vagyis van téli és nyári tápnövénye. Említettem, hogy elég különleges a fejlődésmenete. Ez nagyvonalakban azt takarja, hogy van egy ősanya, amely szűznemzéssel hozza létre az első néhány utódot. Majd egy idő után megjelennek a szárnyas alakok, amelyek el vándorolnak a nyári tápnövény fajokra. Ilyenkor indul meg a rajzásuk, ami az intenzív hajtásnövekedés időszakára tehető (évjárattól függ, de általában április elő harmada).

Itt újra átállnak a szűznemzésre, majd a tél közeledtével megjelennek az első hím alakok, megtermékenyítik a nőstényeket, amelyek visszaszállnak a téli tápnövényre és onnantól azok fogják betölteni az ősanya szerepet. Általában 5-6 tojást raknak le csomókban. Kértételük az erek menti szívogatás. Ilyenkor a levelek fonnyadnak és kanalasodnak a fonák felé. Ennek nyomán mézharmatot (cukorban gazdag ürülék) ürítenek a levél felületére.

Ezen később megtelepszik a korompenész, ami ahhoz vezet, hogy veszítenek a fotoszintetizáló felületből. Bár a közvetlen kártételük, a szívogatás is okoz gondot, de az igazi probléma, hogy vírus vektorok is. Ez jelenleg az áfonya esetében nem áll fenn, de más kultúráknál ez nagyon komoly probléma.

Védekezés: Szerencsére sok mód létezik a védekezésre, viszont ezek nagyrésze kémiai védekezés. Ha a vegetéció legelején, a rezes lemosó permetezés mellé valamilyen olajos készítményt teszünk, akkor az a tojásokat nagy mértékben gyéríti.

Erre használható pl: napraforgó olaj- Vegarep EC; paraffinolaj- Vektafid A; Vektafid E.

A vegetáció elején elég egy kontakt növényvédőszeres kezelés egy piretroiddal. Pl: Deltametrin-Decis mega; Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS.

Az intenzív hajtásnövekedés időszakában pedig szisztemikus rovarölőszereket kell használni, pl: Acetamiprid-Mospilan 20 SG, vagy lehet alkalmazni speciálisan levéltetvek ellen használatos szereket pl: pirimikarb- Pirimor 50 WG/Piricarb 50. (Zöld őszibarack levéltetű kértétel és imágó)

Áfonya-gubacsszúnyog- Dasineura oxycoccana

Ez az első kártevő, ami hazánkban nincsen jelen. De ahogy a kórokozóknál, úgy itt is kiemelném, hogy csak idő kérdése, és megjelenik. Horvátországban és Szlovéniában már jelen van a kártevő.

Rendszertanilag a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe és a gubacsszúnyogok (Cecidomyiidae) családjába tartozik. Mivel nem honos ezért nálunk nem okoz semmilyen gondot viszont, ha meghonosodik, akkor nagyon komoly kártevővé fog válni. A kifejlett állat meglehetősen apró, 2-3 mm-es nagyságú. A színük nagyon változatos, mert a sárgától a vöröses színig előfordulnak.

A lárvái lábatlanok és mindössze 1 mm hosszóak és 0,3 mm szélesek. A kártevőnek meglehetősen sok, akár 5-6 nemzedéke is lehet.

Mivel hazánkban nincsen jelen, ezért sajnos pontos adat nem áll rendelkezésre, hogy itthon hány nemzedéke lehetne. Az 5-6 nemzedék egy Litvániában rögzített érték, míg az Egyesült államokban ez 2-6 nemzed környékén mozog. Annyi biztos, hogy a kifejlett lárva képes áttelelni a talajban. Sajnos a rajzás idejéről sincsenek pontos információink. Egyes amerikai szakirodalmak szerint már február végén-március elején megindulhat a rajzás, de ez évjáratfüggő.

A nőstények 5-10 tojást raknak a virágrügyekhez közeli részre.

Érdekesség, hogy nem egységes a fajta preferenciája. Vannak bizonyos fajták, amiket nagyobb eséllyel támad meg. Ilyen például az Aurora vagy a Blue crop. A tojásokat a rügyhöz közeli szövetállományba helyezi, majd a kikelő lárvák itt elkezdik kirágni a rügy belső állományát. A táplálkozásuk nyomán a rügyek nekrotizálódnak, majd elhalnak. A rügy pedig a rengeteg lárva miatt megduzzad, ezzel okozva a gubacsszúnyogok jellegzetes tüneteit. Illetve a vegetatív hajtásokon is képes tüneteket okozni.

Védekezés: Mivel Magyarországon még nincs jelen, így a védekezés ellene nem szükséges. De az itthon honos többi gubacsszúnyog elleni védekezésből kiindulva, a repülő alakok ellen egy kontakt piretroidos kezelés, míg a lárvák ellen egy felszívódó rovarölőszeres kezelés hatékony lehet. (Áfonya-gubacsszszúnyog kártétel és imágó)

Közönséges teknős pajzstetű- Parthenolecanium corni

Egy elég gyakori kártevő, ami az áfonyán kívül még számos más fásszzárú növényen képes megélni. Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendjébe és a teknős pajzstetvek (Coccidae) családjába sorolható.

A nőstény állatok pajzsa ovális, barna színű, 3-7 mm-es nagyságban kicsúcsosodik. Ez a pajzs megközelítőleg szimmetrikus, 2-4 mm-esek. A hímek pajzsa ennél valamivel kisebb és aszimmetrikus. Tojásaik 0,3 mm-esek, színük a világosbarnától az áttetsző fehérig változik. Mint írtam, alapvetően nem ez a fő tápnövénye és jobban kedveli a szilvát vagy az őszibarackot. De ez egy nagyon polifág kártevő így nem meglepő, hogy áfonyán is felbukkan.

Viszont olyan növényeken tűnik fel elsősorban, amelyek már idősek vagy gyengélkednek. Hazánkban évente 1 nemzedéke fejlődik ki és az L2 lárva képes az áttelelésre. A tojásokat május elején, közepén kezdi meg, és egy nőstény akár 4000 tojást is képes lerakni. A pajzs nem leemelhető az állatról. A lárvák a levelek szívogatásával okoznak kértételt. A levéltetvekhez hasonlóan ők is mézharmatot ürítenek. Az idősebb éllatok, a fiatal hajtásokon szívogatnak és gyakori, hogy akár a teljes ágat beborítják.

Védekezés: Számos módszer van, amivel a kártétel megelőzhető. A most ismertetésre kerülő metódus nem specifikusan a teknős pajzstetvekre, hanem az összes pajzstetű fajra igaz. A lemosó permetés elvégzésekor használjunk valamilyen olajos készítményt: ezzel a levéltetvek tojásait is elpusztítjuk.

Másik lehetőség, ha a rajzó hím lárvákat sikerül elkapni. A rajzásukat fehér ragacslappal lehet nyomon követni. Az utolsó lehetőség, a nőstény rajzás időszakában lehetséges. Ilyenkor elegendő ellenük egy kontakt piretroidos kezelés, mivel ilyenkor nagyon sebezhetők. A felhasználható piretroidok megegyeznek a levéltetveknél alkalmazhatókkal. (Közönséges teknős pajzstetű bár nem áfonyán)

Vincellér bogarak- Otiorrhynchus ovatus (Kis szamócavincellér); Otiorrhynchus rugosostriatus (Nagy szamócavincellér)

Ezt a két kártevőt egy kalap alá vettem, mert mind megjelenésben, mind pedig kártételben nagyon hasonlítanak egymásra. A kártevők rendszertanilag a bogarak (Coleoptera) törzsébe, és az ormányosbogarak (Cucolinoidae) családjába tartoznak. A fő tápnövényeik ahogy a nevük is mutatja, inkább a szamóca. Ritkán előfordulnak áfonyán, de nem meghatározó kártevője a kultúrának.

Fekete alapszínű, amin sárgásszürke szőrzettel. Az imágó 4-5 mm-es nagyságú, tojásai fehérek, 0,2 mm-esek. Ha ott van a területen elég könnyű kiszúrni. Egy nemzedékes és lárva alakban képes telelni a talajban, 20-25 cm mélyen. A lárvák április közepétől kezdenek károsítani, májusban bábozódnak, majd júniusban megindul az imágók rajzása.

Inkább az alkonyati, szürkületi órákban folyik a károsítsuk, nappal rejtőzködnek. A kártétel nagyon elnyúlhat, mert akár októberig ott lehetnek. Röpképtelenek, így általában begyalogolnak a területre. A károsítása sokszor elég szembetűnő, mert az imágók a leveleken karéjos rágásokat okoznak. A lárvák a gyökereket rághatják el, illetve az ovatus a gyökérnyaki részt is megrágja. Elsősorban a friss telepítéseknél kell erre a kártevőre odafigyelni, mert olyankor még nagyon sérülékeny a növény. Sokszor a virágos hajtást is megrághatják és így nem fog termés kialakulni.

Védekezés: Egy kontakt piretroidos kezelés megoldja a problémát. A korábban említett készítményeket jól lehet alkalmazni ez ellen a kártevő ellen is.

Csak érdekességként szeretném megemlíteni, hogy egy harmadik faj, a szálkás gyalogormányos (Otiorhynchus sulcatus) is károsíthatja az áfonyát, de ez nagyon ritka. Ez a vincellér inkább a szabadföldi dísznövényeknlk okozhat gondot (Balra: kártétel éfonyán; jobbra fenn: Kis szamócavincellér; jobbra lenn: nagy szamócavincellér)

Kis téliaraszoló- Operoptera brumata

Ez a lepkefaj a rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, és az araszoló lepkék (Geometridae) családjába tartozik. Ha nagyon felszaporodik, akkor tarrágást képes okozni. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor jelentős termés kiesést okozhat. Szerencsére az elmúlt évtizedekben nagymértékű rajzásra nem volt példa.

Ivari kétalakúság jellemzi, ami abban nyilvánul meg, hogy a hímeknek szép “nagy” 25-30 mm a szárnyfesztávuk, míg a nőstényeknek csak szárnycsökevényük van és röpképtelenek. 5-8 mm nagyságúak az imágók. A tojásaik enyhén megnyúltak, 0,6-0,7 mm hosszúak és 0,4 mm szélesek. A tojások színe folyamatosan változik. A lerakáskor zöldek, télen bevörösödnek és a lárvakelés előtt pedig ólomszürkévé válnak.

A hernyó kelés után szürkészöld, fekete fejjel. Egy nemzedéke fog kifejlődni a vegetáció alatt és tojás formájában képes a telelésre. Az évjárattól Függően, általában március elején, közepén kezdenek kikelni a bábok, és az éjszakai az esti/éjjeli órákban rágnak néhány összehúzott levél rejtekében. Május eleje közepe magasságában hagyják el a fákat és a talajfelszínen, vagy a talaj felső 10 cm-es rétegében bábozódnak.

A nyarat báb alakban töltik és szeptembertől kezdenek meg rajzani a délutáni, kora esti órákban. A nőstények a tojásaikat a rügyek közelébe teszik le egyesével vagy 2-3-as csoportokban. A kártétele akkor válik látványossá, mikor már késő. A hernyók teljesen kirágják a virágbimbókat. Lombfakadás után laza szövedékkel szövik be a levélcsomókat és nappal itt tartózkodnak. Este pedig szabálytalan karéjos rágásokat végeznek a leveleken. A fiatal gyümölcskezdeményeket is megrágják, sőt sokszor a csonthéjasok fejlődő magjába is berághatnak.

Védekezés: Mint a levéltetveknél és a pajzstetveknél is egy olajos lemosó permetezés csodákra képes a tojások gyérítése szempontjából. A lárvák ellen mindenképpen valamilyen felszívódó idegmérget kell használni, mert a lárvákat csak azzal tudjuk elérni. Az imágók ellen pedig a korábban említett kontakt piretroidok valamelyike a hatásos. Viszont ezt a legtöbb esettől eltérően nem tavasszal, hanem még ősszel kell kijuttatni, hogy megakadályozzuk a párzást és a tojásrakást. (Kis téliaraszoló imágó és kártétel)

Pettyes szárnyú muslica-Drozophila suzukii

Ez a viszonylag új kártevő rendszertanilag a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe és a harmatlégy félék (Drozophilidae) családjába tartoznak.

Számos bogyósgyümölcshöz hasonlóan, az áfonya termesztésnek is ez a legveszélyesebb kártevője. A legszomorúbb, hogy a növényvédelem egyelőre tehetetlen a kártevővel szemben Az imágó 3 mm-es, vörösszemű, sárgásbarna színű és a szárnyán apró foltok vannak, amiről a nevét is kapta. A lárvák és bábok egyaránt 5-6 mm-esek és krémszínűek. A tojásai köralakúak, tejfehérek, 0,2 mm-es átmérővel.

Alapvetően nagyon hektikusan változik a nemzedékszáma, attól függően milyen klímájú helyen él. Dél-Európában 3-9 generáció alakulhat ki egy év alatt, míg Észak-Európában ez 1-3 nemzedékig változik. Hazai körülmények között 2-3 nemzedéke alakulhat ki. Imágó alakban, védett helyeken képes az áttelelésre. Általában tavasszal aktivizálódik, de napsütéses téli napokon is láthatjuk. Tojásait a gyümölcsbe rakja, amivel a kártételt is okozza.

A legnagyobb aktivitást 20-25°C között mutatja, így nálunk július végén lehet számítani a rajzására. Nagyrészt a gyümölcsök felületén bábozódik, de gyakran előfordul, hogy a talajban. A károsítást minden esetben a lárva fogja okozni a gyümölcs belsejében való rágással. Ilyenkor olyan a gyümölcs mintha le akarna folyni a növényről. A szúrásnyomok mellett megtelepedhetnek másodlagos kórokozók is.

Védekezés: Hát a nagy probléma az itt van, ugyanis a szakma jelenleg még tehetetlen ellene. Csak a megelőzésre szabad építeni. Igyekezni kell minél korábban érő fajtákat termeszteni. Lehetőleg az összes gyümölcsöt le kell szedni a növényről és a fertőzötteket meg kell semmisíteni. Illetve egy járható út, ha a leszedett terméseket egy zsákba tesszük és megvárjuk, hogy a lárva kimásszon a gyümölcsből. Utána a lárvákat meg lehet semmisíteni.

A csapdázásukra is van lehetőség, mégpedig olyan házi praktikával, hogy egy palack oldalát kivágjuk és abba almaecet és bor keverékét tesszük. Erre repülnek a muslicák, de számos más kártevő is. A kontakt piretroidok hatásosak lennének ellenük, de egyszerűen az áfonyát is olyan gyorsan és gyakran kell szedni, hogy nem ürül ki a készítmény a növényből. A legrövidebb lejáratú piretroidnak is 3 nap a lejárati ideje. (Pettyes szárnyú muslica kártétele)

Ázsia márványos poloska- Halyomorpha halys

Remélem senki nem gondolta, hogy egy ilyen listáról lemaradhat ez a kártevő. Mivel a poloska elleni védekezésről már készült egy részletes cikk, itt nem írnék róla részletesen. A kártevőt biztosan felismeri mindenki és a cikk pedig megtekinthető, ha ide kattint.

Ezek az áfonyának a legfontosabb kártevői. Akadnak még olyan polifág kártevői, mint a két foltos takácsatka (Tetranychus urticae), de az nagyon ritkán megy rá az áfonyára. Illetve akad még olyan kártevője amelyik sem hazánkban, sem pedig Európában nem honosodtak még meg.

Bízom benne, hogy talált ebben a cikkben hasznos információkat. Amennyiben igen, kérem nyomjon egy Tetsziket, hogy több emberhez is eljuthasson.

Erős, egészséges áfonya töveket talál webshopom kínálatában - országos házhozszállítás

További anyagaimat a blogomban olvashatja ide kattintva

Tartalomhoz tartozó címkék: növényvédelem