Hasznos tudnivalók
A medveköröm vagy medvetalpfű a Földközi-tenger keleti és középső részén őshonos, de Nyugat-Európa nagy részén, valamint Amerika, Ausztrália és Új-Zéland egyes részein is elterjedt évelő gyógynövény. A népgyógyászatban virágos, leveles hajtását pl. köhögés csillapítóként, külsőleg borogatásként égési sebek gyógyítására használták.
Az Acanthos görög kifejezés a tövist, tüske bokrot jelentő ἄκανθα szóból ered, a latin mollis jelentése pedig puha, lágy, ami nyilván a levelek állagára utal. A szép virágzatú akantusz az ókorban a mediterráneumi kertek dísznövénye volt, de pázsithelyettesítőként is használták a római villák kertjében, sűrűn vetve és lekaszálva.
Felálló szárú, 60-100 cm magas, bokros növekedésű, terebélyes évelő. Rozettában álló, sötét, fényes zöld, karéjos vagy osztott, erősen tagolt, szúrós, dúsan erezett levelei kb. 50 cm hosszúak és 30 cm szélesek.
Júniustól augusztusig nyílnak a levélrozettából kiemelkedő száron, fehéres rózsaszín szirmú, lilás murvalevelű, kétajkú virágai.
Napos vagy félárnyékos helyet, átlagos, jó vízelvezetésű talajt kedvel, de igénytelensége és alkalmazkodóképessége folytán gyenge talajon is megél, a pangó vizet és a nyirkos körülményeket viszont nem szereti. Szárazságtűrése jó, fagyokra csak első éveiben lehet érzékeny.
Kártevők, betegségek viszonylag ritkán károsítják. Az elhalt leveleket tavasszal az újak megjelenésekor kell visszavágni.
Szoliterként, de évelőágyásokban is igen mutatós, utóbbi esetben kiválóan társítható más fűszer- és gyógynövényekkel, díszfüvekkel.
