Az oldalon cookie-kat használunk a jobb felhasználói élmény biztosítása miatt, engedélyezéséhez kattintson az "Elfogadom" gombra.

A vidéki idill - a gyakorlatban

A vidéki idillről szóló levelekben, amelyeket kapok, sokan mesélnek élményeikről, terveikről. Van, aki a vidékre költözést, az önfenntartásra berendezkedést hiú ábrándként látja, mások lelkesen mesélnek elképzeléseikről, vagy már részben megvalósított terveikről.

A levelek között azonban akadt egy részletesen elmesélt, példaértékűnek mondható történet is. Az íróval több levelet váltottam, végül pedig engedélyt kértem, hogy sorait szerkesztett változatban közzétehessem, a tőlük kapott képekkel együtt, ezt olvashatják mindjárt.

A kiinduló bejegyzés (melynek pótlólagos elolvasását mindenképp javaslom, mielőtt továbbhaladnak) felvetése az volt, hogy kecsegtethet-e sikerrel a városi ember vidékre költözése, önellátásra berendezkedése, életmód váltása. Az akkori konklúzióm szerint az értékelhető végeredményhez sok szerencse és tanulás, kitartás, valamint tudatos tervezés szükségesek, a lenti történet írója pedig épp így jár el.

Érdemes tehát egy valós példán keresztül belelátni abba a hosszú és fáradságos folyamatba, aminek a végén földművelő, önellátó gazdálkodó válhat a mezőgazdaságba laikusként, de legalábbis kezdőként belevágó városi emberből.

"Vidék azóta van, amióta ember abbahagyta a vándorlást és letelepedett. Áram meg hány éve? Engem az érdekelne ha tízből kilencen tönkrementek, az az egy hogyan csinálta? Én is szkeptikus voltam, sőt hisztiztem, hogy ezt így nem lehet, meg hogy őrültség, meg hogy nekem mélyhűtő kell, amihez áram kell, és így tovább. Aztán a párom, aki sosem mond olyat, hogy valamit nem lehet, szép apránként megmutatta, és elmagyarázta, hogy mit, hogyan lehet megoldani.

Persze fáradság, de szorgalmas emberek vagyunk, akik nem riadnak meg a munkától. Én egy fővároshoz közeli kisvárosban lakom, ahol van egy lakásom, amit szeretnék megtartani, akkor is ha vidékre költözöm.

A párom Budapesten lakik, de övé az a fővárostól félórányi utazásra található földterület, melyet tavaly márciusban kezdtük el kialakítani, mint a leendő közös életterünket, majdnem pont egy éve nyomtuk le az ásót először a nagy-nagy puszta közepén.

A vidéki telek elengedhetetlen hozzávalói a goyrsan árnyékot adó fák. Tekintse meg kínálatomat!

Nagyon kevés a pénzünk, ezért mindent magunk készítünk, és emiatt igen lassan haladunk. Tavaly bekerítettünk 3600 négyzetméternyi területet vadhálós megoldással, és egy gyönyörű kaput építettünk hozzá. Építettünk egy kerti zuhanyt, és egy kerti illemhelyet is, utóbbira nagyon büszkék vagyunk, tervek nélkül, hulladék fából készült.

Elkezdtünk egy földbe vájt, boltíves pincét építeni, ehhez munkagép ásta ki a gödröt, de a falazást már ketten csináljuk, bontott téglából, amit rakodás közben pucolok. Ezt még nem fejeztük be, mert jöttek a hidegek. A telken fúrt kút van, de áram és egyéb közművek nincsenek, mivel egy telepített erdő szélén vagyunk, a vasútállomástól közel egy kilométerre, zártkert besorolású területen. Itt igazából csak mezőgazdasági tevékenységet lehet folytatni, tehát nem tanya, de mi annak fogjuk használni.

Terveztettünk egy mezőgazdasági épületet (ez lesz a párom műhelye), amit most tavasszal kezdünk építeni. Ehhez természetesen lesz már szakember is, de mi leszünk a segédmunkások. A következő lépés egy házikó lesz, talán szalmaház, talán vályog, még nem döntöttük el.

Egy olyan életformát szeretnénk kialakítani, amiben a leginkább tudjuk függetleníteni magunkat a fogyasztói társadalomtól, a modern technikától és életfelfogástól. Igyekszünk megfelelni a magyar népi építészet hagyományainak, a kert kialakításánál is fontos szempont a vidéki stílus.

Mi amolyan jó magyar emberek vagyunk, kis pénzzel, de nagy szívvel és szorgalommal. Ehhez a hatalmas területhez elengedhetetlen feltétel, hogy jó legyek kertészetből, hiszen én nem fogok dolgozni járni, "csak" az lesz a dolgom, hogy megtermeljem az élelmiszerünket.

Elég nagy kihívás ez, hiszen jelenleg egy gyomos területről van szó, homokos talajjal (nem futóhomok, de régebben birkákat legeltettek ezen a részen, úgyhogy talán trágyázták is,) csupán 30 cm a termőréteg, 7,3 a Ph-ja. És rengeteg a vakondtúrás, meg az ökörfarkkóró, amit tudom, hogy nehéz kiirtani.

Én már most megterveztem a kert beosztását, rajta az épületek elhelyezkedését is. Egy éve agyalok ezen, igyekeztem mindent alaposan megfontolni, mert sajnos kerttervezőre sem futja. Tavaly már ültettünk nyolc gyümölcsfát, és néhány bogyós gyümölcsöt is, az idén sövényt telepítünk, és kipróbálnék néhány haszonnövényt, ami erre a talajtípusra javasolt, de biztosan nem tudok majd ellenállni a virágzó egynyáriaknak sem. Itt a 10. emeleten , az ablakom már tele van elvetett magokkal, amik agyon vannak szeretgetve.

És azóta jó nagy párában alszunk itt, mert első az ő közérzetük. A párom a tervek szerint megtartja a munkahelyét, vonattal háztól-házig egy óra lesz az útja. Igen, tisztában vagyok a nehézségekkel, ezért marad egy biztos lakás, és egy biztos munkahely. Az én munkám is bármikor abbhagyható és folytatható.

Jelenleg itthon dolgozom, ha majd költözésre kerül a sor (szerintem 2-3 év múlva) akkor eleinte hetente három napot még itthon fogok dolgozni, és négyet lent tölteni. Majd ha ott megvetettem az egyik lábam, akkor kihúzom innen a másikat. Igen, ezt csak óvatosan lehet, nem fejjel a falnak, tudom. "

Látják, szerencsére számos pozitív példa is van előttünk. Megfelelő kitartással és kreativitással nagy eredmények érhetők el. 

A vidéki kert - valóság vagy illúzió? Olvassa el erről a cikkemet!

Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!

Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus