Vannak olyan növények, melyek egyszerre roppant hasznosak, és rettentően irritálóak, a leggyakoribb példa erre az akác, ami évtizedes viták kereszttüzében áll, hiszen egyszerre kártékony inváziós faj, mellette pedig kiváló mézelő, jó ipari alapanyag, praktikus talajmegkötő fa, na meg tüzifaként, energianövényként is áldásos.
Nem véletlen, hogy a címben említett selyemkóróval kapcsolatban az akácot hoztam fel, pályafutásuk nagyon hasonló Magyarországon, egyikük sem honos növény, és mindkettőt nagyjából egyidőben hozták be hazánkba.
Lényegi különbség azonban, hogy míg az akác mellett számos érv felsorakoztatható, addig a selyemkóró egyetlen igazi pozitívuma, hogy kiváló mézelő növény, és mivel Európában alig elterjedt, a selyemfűméz magyar jellegzetesség, olyannyira, hogy sokan hungarikumként említik, noha hivatalosan tudtommal nem az. Úgyhogy ássuk bele magunkat kicsit ennek a visszás növénynek az ügyébe.
Éppenséggel egészen dekoratív
A selyemfű, vagy selyemkóró megítélése tehát vitás, sokak szerint az is kérdéses, hogy egyáltalán gyomnak tekinthető-e. A selyemkóró (Asclepias syriaca) a meténgfélék nemzetségébe tartozik, ebből a csoportból nálunk egyedüliként található meg, főképpen az Alföld homokos talajú vidékein, ahol a leginkább otthon érzi magát.
A selyemfű észak-amerikai eredetű, és kimondottan agresszíven terjeszkedő évelő gyom. A vaddohány (mert így is hívják) klasszikus inváziós, hivatalos néven özönfaj, mely kiszorítja az őshonos fajokat, megtelepszik a gabonafélék, haszonnövények között, és gyakorlatilag kiirthatatlan. Pusztítását csaknem ellehetetleníti, hogy rizómái akár két méteres mélységig is lehatolnak (nem ritka a 3 méteren túlnyúló gyökér sem!), így hiába kaszálják, újra kinő, és vegyszeres irtása is igencsak nehézkes.
Agresszív gyomnövény
Teljes irtása csak mélyre ható talajcserével, vagy radikális talajfertőtlenítéssel megoldható, ám ez a gyakorlatban leginkább kivitelezhetetlennek mondható. Egyes tapasztalatok és tanulmányok szerint a selyemkóró kipusztítása oly módon lehet a legsikeresebb, ha a bimbózástól a virágzásig tartó időszakban (ez június végén, július elején időszerű) vetnek be vegyszert (glifozát alapú szereket), mert ebben az időszakban a növény a tartalékait a virágzásra, a hajtásnövekedésre fordítja, így a gyökerek ekkor gyengébbek.
Elszáradva inkább tájidegen látványt nyújt (forrás: ITT)
Érdekesség, hogy a '70-es, '80-as években intenzív termesztés alá vonták, főleg textilipari hasznosíthatóságot remélve, ám a selyemkóró az ezirányú reményeket nem váltotta be, ellenben a terjedésére pozitív hatással volt, a termesztésből visszamaradt állomány inváziós gócpontokat alkotott. További veszélyt jelenthet dísznövényként való (virágkötészeti) alkalmazása, ami által még kevésbé fertőzött területekre is eljuthat.
Hogyan lesz gyommentes az ágyásunk? Olvassa el cikkemben!
Szegény selyemkórót tehát mindenki utálja, kivéve a méhészeket. A selyemkóró ugyanis elsőrangú mézet ad, íze intenzív, egyedi, és nem csak magában használható, hanem gyengébb minőségű mézek feljavítására is kiválóan alkalmas. Ördögi kör, hogy a selyemkóróra állított méhek tevékenysége nyomán a növény az erőteljes beporzás miatt gyorsabban terjeszkedik, így állítva szembe egymással a méhészeket és a gyom ellen küzdő gazdákat.
A fenyőkéreg is alkalmas a gyomok visszaszorítására. Nézzen szét kertészetem kínálatában!
Virágai és termése
A selyemfűméz nem csupán ízletes, hanem jótékony élettani hatásokkal is bír. Pollentartalma alacsony, így allergiások is fogyaszthatják, vérnyomásszabályozó hatása is ismert, általános roborálószerként is bevethető, és klinikai kísérletek bizonyítják, hogy a mézek közül a selyemfű méze az egyik leghatékonyabb gyulladáscsökkentő.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a selyemkóró a méhészek szemszögéből is kétélű fegyver, ugyanis sok méh odaragad a ragacsos virágokhoz, és az alacsony pollentartalom miatt a méheknek élelmezési szempontból sem főnyeremény a vaddohány.
A selyemkóró termése
Meg kell említeni azt is, hogy a selyemkóró javára írható még egy dolog, nevezetesen az, hogy jeleskedik a talaj megkötésében, ezért is érkezett a hasonló funkcióval bíró akáccal együtt az alföldi vidékekre. Az már csak egy szubjektív dolog mindennek tetejébe, hogy az illata mesés, ám ez természetesen nem lehet érv a hasznosságot illetően.
Kertekben is megjelenthet, de távozásra már nehezen lesz bírható
Végeredményben az a furcsa helyzet áll elő a vaddohánnyal kapcsolatban, hogy mind az ellentábornak, mind a pártolóknak igazat lehet adni bizonyos szempontból. Az akáccal kapcsolatos, az uniós hivatalokig érő (vagy onnan eredő) hadviselés az akácos állomány ritkulását okozhatja, ebben az esetben pedig a selyemkóró felértékelődik majd, mint mézelő növény.
A fadarálék használatával számos gyomnövény terjeszkedése visszaszorítható. Kattintson a linkre!
Az akácosok adott esetben bekövetkező téli károk okozta gyengülése miatt a méhészeknek fontos lehet a selyemkóró támogatása, pár évvel ezelőtt már miniszteri szinten is szóba került, hogy alkalmasint leveszik az inváziós növények listájáról, ez természetesen nem következett be, eléggé ellentmondana a józan észnek.
Átalakítja a látképet is
Gyakori vélemény a selyemfű védelmében, hogy ez a növény csak ott él, ahol más növények nem telepednek meg, ami igazából egy kifordított logika, hiszen pont a selyemkóró szorítja ki az egyéb fajokat. A gazdáknak, termelőknek, és sok helyütt az egyszerű kertészkedőknek más a véleményük, nekik komoly ellenfél, a veteményesek, termőföldek ádáz ellensége, terjedése mérhető károkat okoz a mezőgazdaságban, emellett a honos fajok kiszorításával természetvédelmi aggályok is felmerülnek.
Remélem, cikkemmel sikerült jobban informálódnia erről a fajről.
Erre a linkre kattintva megtekintheti kertészetem évelő dísznövény kínálatát!
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
Képek:
