A puszpángmolyról általában
A selyemfényű puszpángmoly (Cydalima perspectalis) rendszertanilag az ízeltlábúak (Athropoda) törzsbe, a rovarok (Insecta) osztályába tartozik. Ezen belül pedig a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a csőrösmolyok (Crambidae) családba tartozik. Őshazája Kelet-Ázsia és 2007-ben írták le először Európában.
A puszpángmoly könnyen felismerhető selymes fényű szárnyáról.
Az öreg kontinensre potyautasként érkezett Kínából, mára már általánosan elterjedt kártevő egész Európában. Az Egyesült Államokban egyelőre Oregon államban említették, hogy megjelent, valamint Kanadában figyelték meg a jelenlétét. Hazánkban először 2011-ben találták meg Sopronban és onnantól kezdve rohamosan terjedt az országban.
A melanisztikus példányok szárnyai egyöntetűek, csupán két fehér sáv látható rajtuk.
Az állat teste apró, azonban a szárnyfesztávolsága figyelemre méltó, mert az elérheti a 4 cm-es nagyságot is. A szárny színe alapvetően fehér egy jól elkülönülő barna sávval a szélén. Gyakran előfordulhat a barna szárnyú változat is, amelyet hívjuk melanisztikus változatnak. Azonban mindkét változatnál jellegzetes határozó bélyeg az elülső szárnyon levő fehér félhold alakú rajzolat.
A peték kisméretűek, a levelek fonákán nehéz őket észrevenni.
Tojásai 1 mm átmérőjűek és a levél fonáki részére helyezi őket csomókban. Ezekből kikelő lárvák kifejlett állapotukban körülbelül 4 cm nagyságúak, zöldessárga színűek. A báb fele akkora, és a színéből lehet következtetni, hogy melyik színváltozat fog kikelni belőle. A hím és a nőstény lepke között nincsen markáns különbség így megállapítani, hogy melyik-melyik az szinte lehetetlen.
A kifejlett lárvák (hernyók) nagyméretűek, sárga-fekete színűek, jellegzetes szövedéket készítenek.
A talajlakó kártevőkről ebben a cikkemben olvashat!
A puszpángmoly szaporodásbiológiája
Ez a kártevő a többi lepkéhez hasonlóan teljes átalakulással fejlődik, mely azt jelenti, hogy a pete-lárva-báb stádiumokon esik át. A bebábozódásig a lárva (hernyó) többször vedlik. A hűvös időjárást jól elviseli, ugyanis a lárvák fejlődése már 11°C-on megindul. Ez arra engedi következtetni a kutatókat, hogy egy hidegebb területről származik az a változat, amelyet Európában leírtak, hiszen leírtak magasabb hőmérsékleti optimummal rendelkező változatokat is.
A kifejlett állat és a hernyó általi szövedék a növényen.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy több nemzedéke is lehet egy Hazai körülmények között két nemzedék szokott kifejlődni, de ha kedvező az időjárás akkor egy harmadik, csonka nemzedék is kifejlődhet. A telet lárva stádiumban vészeli át, az összeszőtt levelek között elkészített lárvagubóban.
A több nemzedék és a nagyfokú tolerancia teszi nehézzé a védekezést.
Igen tágtűrésű faj, ugyanis a 15-30°C közötti hőmérsékleten gyorsan képes fejlődni, valamint ilyenkor a legintenzívebb a peterakás is. Azonban a legoptimálisabb hőmérséklet a számára a 25°C. Az áttelelt hernyók kora tavasszal, már március közepén aktivizálódnak. Azonban a kifejlődéshez viszonylag hosszabb időre van szükség, így az első nemzedék rajzása május, júniusra tehető.
A párosodás után újra petét raknak és a második nemzedék egyedei pedig július vége, augusztus eleje környékén jelennek meg. Az ekkor rakott tojásokból kikelő lárvák már az áttelelő nemzedék lesz. Általában este vagy a szürkületi órákban a legaktívabbak és fényre nagyon jól repülnek. Éppen ezért fénycsapdával nagyon jól nyomon lehet követni őket.
A frissen kikelt lárvák több vedlés után érik el a jellegzetes zöldes-sárga színt.
A bodobácsról sokan gondolják, hogy kártevő. Valóban így lenne? Olvassa el ebben a cikkemben!
Tápnövénye(i)
Hazánkban egyelőre csak a puszpáng fajokról írták le. Bár ennek ellenére, Európában számos más növényfajon megjelent, azonban nem bizonyítható, hogy ezek is a tápnövénykörébe tartoznak. Japán adatok szerint a japán kecskerágón (Eunymus japonicus) és annak különböző fajtáin szintén károsít. továbbá megfigyelték, hogy az Ilex purpurea magyal fajon is képes károsítani.
Hazánkban egyelőre csupán a puszpángon károsít.
Kártétele
A károsítást sokszor későn észleljük, mivel a kikelő lárvák kisméretűek és rágásnyomuk kezdetben nem feltűnő. Ennek oka, hogy először a levélszínen „hámozgatnak”, ez a növényt közelebbről szemlélve észrevehető, ugyanis a hámozgatás után a levélnek ez a része elkezd beszáradni. Később, ahogy fejlődik a lárva úgy jelentkeznek a leveleken a nagyobb rágás nyomok. A rágás mellett szövedéket is meg lehet figyelni, amiben ürüléket is találunk.
A szövedék alatt észrevehetővé válik a teljesen levéltelen hajtás és sok esetben tapasztalhatunk kéregrágást is. Ennek a szövedéknek a védelmében alakul bábbá a lárva, illetve telel át a harmadik nemzedék.
A tarrágás eredményeként egész sövények pusztulhatnak ki.
A kártételt észlelésénél a nehézséget az okozza, hogy a növény belső részétől halad kifelé és sokszor, mikor szabadszemmel is észlelhető, akkor már késő. Megfelelő védekezés hiányában teljes tarrágással is lehet számolni. A növény ezután sokszor újból kihajt, de friss zsenge hajtások ugyanúgy ki vannak téve az új nemzedék károsításának, ez az ismétlődő folyamat pedig végül a növény pusztulásához vezet.
Olyan súlyos kártétet képes csinálni, hogy 2010-ben Németország Délkeleti részén egy közel 100 hektáros puszpángerdő semmisült meg részben a puszpángmoly kártétele, részben egy gombás betegségnek köszönhetően.
Az előrejelzés
A puszpáng mind a kertépítők, mind pedig a hobbi kertészek között kedvelt dísznövény. Nagyon jól alakítható és gyorsan nő, ezért sövénynövénynek elsőrangú. A kastélykertekben gyakran látott és ámulatba ejtő, szebbnél-szebb formára nyírt sövényeket gyakorlatilag teljes egészében puszpáng alkotja, így ennek a kártevőnek az európai megjelenése ezek hosszú táv fenntartását is veszélyezteti.
Az előrejelzésre és az imágók befogására használhatunk ún. szexcsapdákat is.
A gyors szaporodási üteme és a három nemzedék megjelenése miatt fontos szerepe van az előrejelzésnek. Fénycsapdával és feromoncsapdával egyaránt jelezhető, mikor jelenik meg nagyobb számban, azonban házikerti körülmények között puszpáng bokraink tüzetesebb átellenerőzésével észlelhetjük időben, ehhez célszerű már májustól rendszeresen ellenőrizni növényeinket, hogy még kezelhetőek legyenek.
A védekezés lehetőségei
Egy ilyen gyorsan szaporodó, több nemzedékes kártevőnél a védekezés legjobb módja, mely a többi kártevő esetében is igaznak bizonyul nem más, mint a megelőzés. Ezt pedig már a növény megvásárlása, beszerzése során is vegyük figyelembe és vizsgáljuk meg.
Ez azért fontos, mert maga a lepke bár kisebb távolságokat meg tud tenni, mégis elsősorban a pete, lárva és báb stádiumok valamelyikében „szállítódik” a leggyakrabban. Ez rávilágít arra a problémára is, hogy nem egy kordában tartott károsítóról van szó, így előbb vagy utóbb az egészséges növényünkön is megjelenhet.
Az időbeni észlelés és védekezés megkezdése a legfontosabb!
A hangyákkal is meggyűlhet a baj a kertben. Tudjon meg róluk többet itt!
A házikerti megjelenéskor, ha növényünk még kicsi, akkor a fertőzött részek eltávolítását, a lárvák begyűjtését javasolják, azonban ez csak ideiglenes megoldás sokszor, hiszen a peték alig észrevehetők az apró levelek fonáki részén, így előbb vagy utóbb szükségessé válik valamilyen más védekezési mód alkalmazása is. Ezek közül az egyik a növényvédőszerek alkalmazása.
A puszpángmoly több növényvédőszerrel szemben is érzékenységet mutat, így egy jól időzített kezelés segít az ellene való harcban. A szélesspektrumú idegmérgek, például a piretroidok, kifejezetten hatékonyak ellene, de ezek között is kiemelkedik a deltametrin hatóanyag, mert ez mutatta az összes közül a legjobb eredményt. Deltametrint tartalmú szerek például a Decis mega és a Scatto.
Viszont bármilyen készítményt is alkalmazunk tapadásfokozót mindenképpen adnunk kell a permetléhez, mivel a puszpáng viaszos levélén az csak így tapad meg.
A buxusok csodás lombját érdemes megvédeni!
A szisztemikus idegmérgek közül ma már csak az acetamiprid hatóanyagú Mospilan van piacon, de ez is jó hatékonysággal működő szer. Az eddig felsoroltakon kívül érdemes számításba venni a különböző fejlődésszabályozó készítményeket is, mint például a diflubenzuron hatóanyagú Dimilin.
Ez a készítmény a kitinszintézist gátolja, ugyanakkor, ha ezt a készítményt alkalmazzuk, akkor az időzítés rendkívül fontos. A szer csak a hernyókat képes elpusztítani így mindenképpen a hernyókelés idejére kell a permetezést időzíteni.
A kitinszintézést gátló szereket a lárvákon kell alkalmazni!
A növényvédőszerekről és azok csoportosításáról ebben a cikkemben olvashat többet!
Viszont bármelyik szert is használjuk a pontos hatásával érdemes tisztában lenni. A pirteroidok és a fejlődésszabályozók nem mozognak a növényben csak azon az adott felületen képesek hatni, ahova permeteztük őket. Ezzel ellentétben szisztemikus acetamiprid azért lehet jó választás, mert az mozog a növényen belül és ezzel képesek vagyunk elérni azokat a részeket is, ahol a hernyó telel és védve van a kontakt készítményektől.
A másik fontos szempont a szer kijuttatás ideje, ehhez ellenőrizzük rendszeresen növényünket és a hernyók kelésére időzítsük, amikor még rágásuk, kártételük nem jelentős.
A hernyók tarrágást, végső esetben a növény pusztulását is okozhatják.
Ha szükségessé teszi a kártevő nyomás, akkor akár 5-6 alkalommal is szükséges kezelést végezni, de a kezelés időpontjának megfelelő megválasztásával ez a szám csökkenthető. Egy március közepére időzített kezelés hatásosan gyéríti a kártevő áttelelő állományát, de számolni kell a berepülő imágók megjelenésével is.
Egy júniusi permetezést is beiktatunk, akkor azzal nagyon jól kordában tudjuk tartani az állatot a nyári időszakban, így az áttelelő állományt csökkenthetjük szintén.
Mindig figyeljünk a megjelenő, száradó levelekre, mert a hernyók elkezdték károsítani a növényt!
A kártevőnek számos természetes ellensége van őshazájában és jelenleg folynak a kísérletek, hogy melyik az az ellenség, amelyiket felszaporítva sikeresen alkalmazható a biológiai védekezésben. Mind ragadozókat, mind pedig tojás parazitoidokat találunk a természetes ellenségek között.
A tojás parazitoidok maguk egy érdekes csoport, ugyanis a petéket támadják meg, úgy hogy abba saját petéit rakja és a kikelő lárva a puszpángmoly fejlődő lárváját fogja elfogyasztani. Két tojás parazitoid faj (Pseudoperichaeta nigrolineata Stenomalina cf. communis), fordul elő Európában, mely a puszpángmoly petéit fertőzi meg, azonban hazánkban egyik sem honos.
A károsítás során a megjelenő új hajtásokat is elfogyasztják!
Biológiai növényvédőszernek számít továbbá egy csak rovarokat megbetegítő baktériumfaj a Bacillus thuringiensis var. kurstaki. Ez baktérium található a Dipel nevezetű növényvédőszerben és nagyon jó hatékonyságot mutat kártevő ellen.
Azonban a használatánál figyelni kell rá, hogy akkor juttassuk ki, mikor a kártevő táplálkozik, mert a hatását a kártevő tápcsatornájában képes kifejteni. Érdekesség, hogy Ázsiában a hernyóselyem előállítása során ezt a hernyók egy komoly betegségeként tartják számon.
Az áttelelő lárvák ellen egy március kezeléssel védekezhetünk.
Végezetül az utolsó védekezési lehetőség a növényfajok választásában rejlik. Bár a puszpáng nagyon nehézen helyettesíthető bármivel is, az örökzöld mirtuszlonc vagy tudományos nevén Lonicera nitida egy nagyon jó alternatív lehetőség. Hasonlóan gyorsan nő, mint a puszpáng és majdnem ugyanolyan jól alakítható is.
További jó sövénynövény még a tiszafa, a Leylandi ciprus és a babérmeggy is, melyek bár jellegükben eltérnek a buxustól, ilyen fokú károsításnak azonban nincsenek kitéve.
Ha érdeklik más kertészeti témák, további bejegyzéseimet itt találja!
Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!
