A Piros Vilmos szabadgyökerű körtecsemeténk megrendelése és telepítése után nem kell már az első évben metszeni. A 2. év tavasza az első metszések szükségességének az ideje. A fiatal csemete fává való neveléséhez, szakszerű és gondos odafigyelés szükséges.A vegetációs időszak előtti alakító metszésnél, célszerű a jól bevált szisztematika szerint haladni.
1. A beteg és sérült ágak kiszelektálása a legcélszerűbb első lépés. Ezután következhetnek a keresztirányba növő ágak, ne felejtsük el eltávolítani a fa belseje fele növő ágakat se. Így a fa szerkezete sokkal átláthatóbbá válik és könnyebb lesz kiválasztani a jó állású ágakat.
2. Az orsó koronaformáknál meghagyjuk a középső ún. sudárhajtást. Ekkor az alakító metszés során úgy válogassuk a termőágakat, hogy azok ágemeleteket alkossanak. A másik módszer, hogy ezt a sudárhajtást eltávolítjuk, és nagyjából egy pontról eredő 3-4 vázágat válogassunk ki. Ekkor a fa alacsonyabb marad és mód nyílik egy szellősebb ágrendszer kialakítására.
- A termőkori metszés során két dologra kell figyelnünk.
- Először is a fiatal 1 éves hajtásokat kell visszametszenünk, kiszelektálnunk, ezeket általában 5-7 rügyre metsszük vissza, igyekezzünk a fa külső felén hagyni többet.
- A másik talán még fontosabb a termő dárdák metszése, ez igazából csak szelekciót takar. Röviden leírva ezekből fejlődik a gyümölcs így minél többet hagyunk belőle annál több, minél kevesebbet annál kevesebb a termés. Itt is él ám az örök törvény minél több termést nevel annál kevésbé lesz jó a minősége.
A tavaszi metszés után a Piros Vilmos szabadgyökerű körte esetén szükséges lehet egy nyár végi metszésre is, amely a vízhajtások eltávolítását foglalja magába. E metszés során a körtefa vízhajtásait távolítjuk el. Ezeket a hajtásokat könnyű felismerni: hosszú, egyenes, magasra növő ágak. Ezek azokból a rügyekből keletkeznek, amelyek nem hoztak virágot, és rövid idő alatt túl hosszú ágakká fejlődtek. Fontos, hogy ezeket eltávolítsa, mert sok tápanyagot vonnak el a fától.
