Az oldalon cookie-kat használunk a jobb felhasználói élmény biztosítása miatt, engedélyezéséhez kattintson az "Elfogadom" gombra.
Termékek Menü

A paprika palánta betegségei

A paprika vagy tudományos nevén Capsicum annuum egy a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozó zöldségnövényünk. Világszinten nem tartozik a legfontosabb zöldségnövények közé, de hazánkban és környékén egy rendkívül kedvelt zöldség- és fűszernövény. A fűszerpaprika a magyar gasztronómia elengedhetetlen kelléke, így jelentősége megkérdőjelezhetetlen. Őshazája Közép- és Dél-Amerika, hazánkban a két legfontosabb termesztési körzet Szeged és Kalocsa.

Magyarországon egy éves növényként termesztik, de őshazájában találkozhatunk több éves, akár fás szárú változatokkal is. Főgyökerének a tengelye egy jól fejlett orsógyökér és ebből indulnak ki az oldalgyökerek. Az oldalgyökerek egy „bojtot” alkotnak és a talajfelszín közelében gyökereznek.

Hajtásrendszere alapján csak úgy, mint a paradicsom esetében, két fajtát lehet megkülönböztetni, a folytonos növekedésűt és a determinált vagy csokros növekedésű fajtákat. Levelei kerekdedek vagy ovális alakú enyhén hegyesedők. Virágai fehérek egyesével állnak és önbeporzók. A termése bogyó, azonban ezt botanikailag úgy hívják, hogy húsosfalú toktermés.

Alapvetően nagyon meleg igényes faj. 30-32 °C-on kezd el csírázni. A legjobb növekedést a 30 °C-os nappali és 18°C-os éjjeli hőmérséklet biztosítja. A fagypont alatti hőmérsékletet semmilyen formában nem viseli el és 10°C alatt megáll a fejlődésben. Rendkívül fény és vízigényes is. A fényigényt nem nehéz hazánkban kielégíteni, de sokszor öntözésre szorul mert egy vegetációban akár 500 mm öntözővizet is ki kell juttatni.

Alapvetően nitrogénből foszforból és káliumból is nagy mennyiségre van szüksége. Egyéb elemek közül kiemelendő a kalcium és magnézium, ugyanis ezekből nagyobb mennyiségre van szüksége. A nagyon sós talajokra kimondottan érzékeny.

Ide kattinva megtekintheti válogatott, egészséges paprika palánta kínálatomat

Ma a paprika termesztéstechnológiájának elengedhetetlen része a palántázás. Ezzel a koraiságot vagyunk képesek növelni. Viszont már ilyenkor is érdemes figyelni a betegségekre és kártevőkre, mert már korán tönkre tehetik a növényeinket. Az alábbiakban a legfontosabb kártevőket és kórokozókat fogom bemutatni, amivel a palántanevelés során találkozhatunk.

Annak is tartogathat egy két újdonságot, aki esetleg olvasta a paprika betegségeivel kapcsolatos cikkemet.

Paprika vírusos betegségek

Paprika bokrosodása- Cucumber mosaic Virus

A betegséget először 1841-ben írták le hazánkban fűszerpaprikáról. Elsősorban ezen okoz gondot, de előfordulhat étkezési paprikán, mind szabadföldön mind pedig hajtatásban. A kórokozó számos más növényen is okoz tüneteket.

Jellegzetes tünete, hogy a levelek csoportosan képződnek, a növény visszamarad a növekedésben. Az oldalhajtások rövid ízközűek, a levelek pedig elsárgulnak és elkeskenyednek. A sárgulás mellett még megfigyelhetők klorotikus foltok is. A levélnyél vagy nagyon hosszú lesz vagy pedig nagyon rövid. Már palántakorban is jelentkeznek a tünetek, de igazán komoly tünetek csak a már kifejlett növényen figyelhetők meg.

A legfőbb fertőzési forrás a területen maradt fertőzött gyomnövények. Levéltetvek terjesztik, éppen ezért a levéltetű kártétel mértékétől nagyban függ a vírusfertőzés mértéke is. Viszont nem hurcolják hosszú távra, mert egy szívás után leadják a vírust a tetvek. Ezen felül még növényi nedvvel is átvihető pl: fertőzött növényt metszettünk metszőollóval és utána egészségeset is azzal metsszük akkor a vírust az egészségesre is átvittük.

Védekezés: eszközök fertőtlenítése hipoval; rezisztens fajták telepítése pl: Bravia RZ F1, Combino RZ F1; levéltetvek elleni védekezés kontakt vagy felszívódó rovarölőszerekkel. kontakt pl: Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS felszívódó pl: Pirimikarb- Pirimor 50 WG, Piricarb 50.

Paprikamozaik- Cucumber mosaic virus; Aflafla mosaic virus; Tobacco mosaic virus; Tomato mosaic virus

A paprikának a legkomolyabb vírusos betegsége. Ezt a betegséget számos kórokozó együttes jelenléte okozza a növényben. 

A levélen mozaikos tünetek figyelhetők meg aminek 2 fajtája van. Az egyik a sötétzöld mozaikosodás, a másik a sárga mozaikosodás. A száron gyakran csíkszerű sötétbarna elhalások jelentkeznek. A bogyók, ha kötődnek, akkor sokkal kisebbek lesznek, a bogyón pedig dudorok és csíkszerű sötétbarna elhalások keletkeznek. A növény növekedésben visszamarad. Mivel vírus komplexről beszélünk a fent tárgyalt tüneteken túl levéldeformáció, érelhalás, levélhullás, és szárelhalás jelentkezik.

Paprika mozaik vírus tünetei, egész pontosan a dohány mozaiké. A kép INNEN származik

Számos fertőzési forrás van. Ezek közé tartozik a talajba forgatott növényi maradványok, a levéltetvek, illetve a szövetnedvvel való terjedés is. 

Védekezés: ellenálló fajták termesztése pl: Bravia RZ F1; ha hajtató létesítményünk van, akkor a talaj csere vagy fertőtlenítés; levéltetvek elleni védekezés, beteg növények eltávolítása és a higéniás szabályok betartása. A levéltetvek elleni védekezésre a korábban felsorolt készítmények tökéletesek.

Bakteriális betegségek

Paprika xantomonaszos betegsége- Xanthomonas vesicatoria

Hazánkban az 1960-es évektől kezdve vált jelentőssé és akkor még csak a levélen okozott tünetet. Azóta már a bogyókon is okoz tüneteket. Nem csak a paprikán, de a paradicsomon is tüneteket okoz. Jelenleg a paradicsom és paprika legkomolyabb bakteriális betegsége.

A levélen először apró vizenyős kidudorodó foltokat láthatunk, amelyek beszáradnak. A folt szabálytalan alakú, szegélye sötétbarna lesz a közepe pedig kifehéredik, végül pedig a levél lehullik. A száron kiemelkedő barna foltok jelennek meg. A bogyón először pontszerű, majd egyre nagyobb besüppedő foltokat láthatunk. A széle később felszakadozik a foltoknak. A kocsányon ugyanilyen tüneteket figyelhetünk meg.

Mivel a vetőmag az egyik legfontosabb kiindulópontja a fertőzésnek ezért, már palántakorban is nagyon potens veszélyt nyújt a kórokozó. A másik komoly forrás a területen maradt, esetlegesen fertőzött növényi maradványok. A kórokozónak kedvez a magas relatív pára és a 30 °C-os hőmérséklet. Szabadföldön erre meleg csapadékos időben lehet számítani, míg hajtató létesítményben ez technológiai hiba. Nem volt megfelelő a szellőztetés a létesítményben. Ilyenkor a kórokozó az öntözővíz segítségével terjed és a növény légcsere nyílásain, valamint sérülésein keresztül jut be.

Védekezés: Egészséges fémzárolt vetőmag, vagy vetőmagcsávázás. Mint minden baktériumnál, így itt is a legfontosabb a megelőzés. A palántákat igyekezni kell szellősen ültetni. Illetve, ha a fent említett időjárási paramértereket tapasztaljuk, akkor megelőző kezelésként alkalmazzunk bármilyen réz tartalmú készítményt pl: a rézhidroxid hatóanyagú Champion 2 FL.

Gombás betegségek

Palántadőlés- Phytium debarianum; Rhizoctonia solani; Fusarium spp.

A termesztéstechnológia ezen szakaszának a legveszélyesebb betegsége, a palántadőlés. Számos kórokozó okozza a betegséget, de a legjellemzőbb két faj a Phytium debarianum és a Rhizoczonia solani, viszont a fuzáriumot külön nem emelném ki. Nem azért, mert jelentéktelen lenne, hiszen egy nagyon veszélyes gombás betegségről van szó, hanem egyszerűen annyi faj tartozik bele, hogy szinte lehetetlen egyet kiemelni.

Mind a csíranövényeken, mind pedig a szikleveles korú palántákon megfigyelhető a betegség. Jellemző tünete, hogy a sziklevelek és a növények gyökere elbarnul, a növények nem kelnek ki. A gyökérnyaki résznél üvegesedés figyelhető meg (nagyon világos felületű lesz és törékeny), majd ezek parásodnak, és nagyon könnyen eltörnek. Előfordulhat, hogy az idősebb növények esetén a kötődés után a növény elhervad és elszárad.

Mivel a kórokozók tünetei gyakorlatilag teljesen megegyeznek, így megmondani, hogy melyik okozta a betegséget, gyakorlatilag lehetetlen.

Mindkét kórokozó talajlakó gomba. A Pítium az oospóráival, míg a Rizoktóni álszkleróciumokkal képes áttelelni a talajban. Környezeti igényük és fertőzési módjuk azonban nagyon különböző. A pítium kimondottan a savanyú talajokat kedveli, míg a rizoktónia nagyjából közömbös a talaj pH-ra mert 5,8-8,1-es pH-n is képes elélni (talaj pH: 7 körül van a semleges érték, efölött lúgos, míg ez alatt savas a talaj kémhatása).

A pítium a kimondottan kötött és nagy vízkapacitású talajokat kedvelei, míg a rizoktónia erre is gyakorlatilag közömbös. Viszont előbbi a gomba a kimondottan meleg, akár 28 °C-os talajhőmérsékletet kedveli, addig az utóbbi az ennél jóval alacsonyabb 15-18 °C-os hőmérsékletet szereti. Szerény véleményem szerint a két említett kórokozó közül a rizoktónia a veszélyesebb. Azért, mert azokat a talaj paramétereket, amelyeken a pítium képes fertőzni nagyrészt mi idézzük elő, például a túlöntözéssel de ez a jelentőségéből semmit nem csökkent.

A fertőzési módban is eléggé eltérnek, ugyanis a pítium a spóráival hatol be a növény gyökerébe és itt csíráznak, majd fejlesztik a gomba fonalaikat, míg a rizoktónia viszont a gombafonalaival hatol be a gyökérzetbe. A gombafonal szinte teljesen átszövi a talajfelszínt. 

Védekezés: Sajnos azt kell írnom, hogy nagyon nehéz az ellene való védekezés. Nagyüzemben, főleg, ha saját talajon történik a termesztés, akkor talajgőzölést szoktak alkalmazni. Előnye, hogy a kórokozó biztos elpusztul, de hátránya, hogy egyrészt a talajt teljesen sterilizálja (a talajban élő hasznos mikroorganizmusok elpusztulnak) valamint azok a mikroszervezetek is eltűnnek, amelyek a gomba fejlődését lassították.

Ezen kívül házikerti körülmények között ez kivitelezhetetlen védekezési mód. A másik lehetőség, a gomabölőszeres beöntözés közvetlenül ültetés után. A pítium ellen a legalkalmasabb készítmény a propamokarb hatóanyagú Proplant, esetleg egy metalaxil hatóanyagú Ridomil Gold Plus 42,5 WP. A rizoktónia ellen pedig boszkalid és piraklostrobin hatóanyagú Signum WG. Biológiai készítményként jól alkalmazható mindkét kórokozó ellen a Xilon WP nevezetű szer Trichoderma asperellum hatóanyaggal.

Az idősebb növényeken megjelenhetnek más gombafajok is pl: Botrytis, Sclerotinia vagy lisztharmat, de ezek a palántákat ritkábban veszélyeztetik, vagy nagyon erős kórokozó nyomás kell ahhoz, hogy előjöjjenek. Illetve az első két kórokozó a termésen sokkal komolyabb károkat képes okozni. A lisztharmat pedig csak később tűnik fel a paprika növényeken. A lisztharmat fertőzéshez viszonylag meleg időjárásra és magas párára van szükség. Így a fertőzés palántakorban kicsi.

Természetesen előfordulhat, hogy a hajtató házban jelentkezhetnek lisztharmat tünetek, de akkor az termesztő mulasztása. Viszont Megyeri Szabolcs kertészetében biztos nem fognak találkozni lisztharmatos parikapalántával.

Ide kattinva megtekintheti válogatott, egészséges paprika palánta kínálatomat

Kártevők és az ellenük való védekezés lehetőségei

Terrikol kártevők

Jelentése, hogy talajlakó kártevők. Ezek azok a szervezetek, amelyek a talajfelszíne alatt, nem is észrevehetően károsítanak. Mi már csak azt fogjuk észlelni, hogy a növényünk elkezdett elpusztulni. Számos bogár faj tartozik ebbe a csoportba, és jó néhány fonálféreg faj is. 

Cserebogár pajorok- Melolnthoidae pajorok 

A kártevő, a bogarak (Coleoptera) rendbe azon belül is a cserebogarak (Melolonthoidae) családba tartozik. A pajor kifejezés magyarázatra szolgálhat. Ez nem más, mint a cserebogár lárvája. 

A kifejlett állat 20-30 mm nagyságú, vöröses szárnyfedővel, amin 5-5 hosszanti bordával. Lárvái valamivel nagyobbak 40-50 mm nagyságúak, de ez a fejlettségi állapotuktól függ. A potroha végén található, úgynevezett farfedő alapján lehet a legpontosabban faji szinten meghatározni. Tojása apró körülbelül 3 mm nagyságú, ovális sárgásfehér színnel rendelkezik.

A család faji több éves fejlődésűek, ez 2 évtől akár 4 évig is változhat. Az állat a talajban telel lárva alakban, de az utolsó telet már imágó alakban vészeli át. A rajzásuk április végén indul meg mikor a talaj hőmérséklete elérte a 11 °C-os hőmérsékletet. A rajzási általában a kora esti szürkületi órákra tehető. Hazánkban a 3 éves fejlődésű fajokból 3 van, és a rajzásuk évenként és területenként eltolt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos faj a következő évben az ország más területén fog rajzani. Sajnos azonban minden évben lehet számítani valamelyik faj rajzására az ország bármely területén. 

Szívesen olvasna a paprika otthoni neveléséről? Ha igen, akkor KATTINTSON IDE és olvassa el az erről szóló cikkemet!

Az ok, amiért egy kategóriába sorolom őket, mert a kártételük megegyezik. A kifejlett imágók a leveleket rágcsálják, de ez nagyon súlyos gondot nem okoz. A komoly kártétet a gyökérrágás okozza. 

A legveszélyesebb fejlettségi állapota, a második stádiumban lévő pajor, mert ez a legfalánkabb.

A területen a pajorfertőzöttség szintjét az úgynevezett kvadrát módszerrel lehet eredményesen felmérni. Ez azt takarja, hogy az ember ás egy 1 m mély és megközelítőleg 1 m széles gödröt, és megnézi, hány darab pajort talált. Ha négyzetméterenként 1-1,5 pajort talál akkor erősen fertőzött a terület és ha lehetőség adódik rá oda ne telepítsen.

Védekezés: Ha a talajban van már akkor gyakorlatilag lehetetlen ellene a védekezés. Talajfertőtlenítőt lehet alkalmazni, de ez kockázatos, mert telepítéssel együtt kell kijuttatni, és viszonylag magas a humán toxicitása is. Ezeken felül csak az 1 éves lárvákat pusztítja eredményesen. Az imágók tojásrakását kell megakadályoznunk. A legjobb védekezés módszer a rendszeres talajművelés, mert ez az, ami a legjobban gyéríti őket.

Növényvédőszerek: Deltametrin- Decis Mega; Lambda- cihalotrin- Karate Zeon 5 CS. Egészen jó házi praktika lehet, ha például fás növény közelében felfedezték, hogy van pajor, akkor a gyökérhez burgonya gumót vetnek és a kifejlődésig azt fogja fogyasztani. (végezetül megjegyezném, hogy attól függően, hogy milyen területen vagyunk olyan cserebogárral lesz dolgunk pl: alföldön inkább a homoki és a zöld cserebogár gyakoribb, míg a nem homoki területeken a májusi, vagy az erdei és a kalló).

Lótücsök- Gryllotalpa gryllotalpa

Ez az egyre inkább visszaszorulóban lévő kártevő rendszertanilag a tojócsöves egyenesszárnyúak (Ensifera) rendjébe és a vakondtücskök (Gryllotalpidae) családjába sorolható. 

A család elnevezése elég találó, ugyanis a tagjai az életük nagy részét a föld alatt töltik és vakok. Az imágó meglehetősen nagy 33-50 mm hosszú, hengeres testű. Az elülső pár lába módosult az ásó életmódhoz. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, hogy egy kicsit rövidült, kiszélesedett és ténylegesen egy lapátra emlékeztet. Biztos határozó bélyeg ezeken kívül még a barna színe és a szárnyai elhelyezkedése. Ugyanis a fedő szárnyai csak a potroh feléig érnek, míg a fedőszárnyak túlérnek a potrohon.

Tojásai 2mm-esek, sárgásfehérek és gömbölyűek. A lárva még először fehér, majd a későbbi vedlései során kapja meg a barna színt.

A kárképe nagyon hasonlít a cserebogár pajoréhoz annyi különbséggel, hogy ez jobban nyomon követhető. A talajban lévő növények gyökerét válogatás nélkül elrágja.

Szívesen olvasna az erős paprika otthoni neveléséről? Ha igen, akkor KATTINTSON IDE és olvassa el az erről szóló cikkemet!

Hazánkban az állat 2 év alatt nevel ki egy nemzedéket és a lárva alakban képes telelni a talajban. Bár a kertészetileg fontos növényeket, köztük a parikát, képes károsítani, azonban nagyrészt lebomló maradványokkal táplálkozik. Sőt néha előfordul nála kannibalizmus is. Felbukkanására elsősorban homokos területeken, illetve trágyadombok és komposzttelepek közelében lehet számítani. remekül alkalmazkodtak a talajbeli életmódhoz, azonban a hosszú szárnyuknak köszönhetően kiválóan képesek repülni.

A talajfelszíni megjelenésükre este lehet számítani. A párosodás előtt, a talajban egy üreget készít, ahonnan a hím jól hallható ciripeléssel hívja a nőstényt a párzásra. A párzás és tojásrakás május-június magasságában zajlik. A tojásait csomókba rakja le. Akár ugrani és képesek, de csak a fiatal egyedek és ha veszélyben érzi magát, akkor bűzös váladékot képes kibocsájtani. A fertőzöttség felmérésére ugyanúgy a kvadrát módszert lehet alkalmazni.

Védekezés: Komoly munkálatot nem igényel, mert csak szórványosan, nagyrészt homokos területeken fordul elő. Arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben nagy trágyadomb, vagy komposzt. Érdemes figyelni annak az egészségére is, mert ha ezek közül valamelyik fertőzött, akkor könnyen behurcolható a területre.

Ha mégis felütötte a fejét, akkor érdemes a lárvákra koncentrálni és egy piretroidos beöntözéssel nagyon szépen lehet orvosolni a problémát. A cserebogár ellen alkalmazott szerek tökéletesen megfelelnek a védekezésre. Esetleg csalétkek kiszórásával pontra lehet őket gyűjteni és utána megsemmisíteni őket.

A begyűjtéshez egy praktikus és egyszerű módszert mutatunk itt:

Vetési bagolylepke- Agrotis segetum

Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozó, rendkívül széles tápnövénykörrel rendelkező kártevő. A paprikának a legfontosabb kártevője és a védekezés sikere nagyrészt a megfelelő időzítésen múlik. 

Az imágó elülső szárnyainak a színe világos, vagy sötét szürke, míg a hátulsó szárnyak inkább szürkésfehérek. A sötétebb színű egyedek inkább a nőstények között jellemzőek. A tori rész színe megegyezik az elülső szárnynak a színével és minden esetben gyapjas. A tojásai aprók, 0,5-0,6 mm-esek és kezdetben csontfehérek. Későbbiekben ez rózsaszínre majd pedig teljesen szürkére vált. A lárva általában szürkés színű és szőrös. Kifejlett állapotában 40-50 mm-es nagyságú.

Vetési bagolylepke imágó, lárvája és kártétele csak kukoricán

A fiatal, maximum 10-20 cm-es növényeket a talajfelszínen vagy afölött pár cm-vel teljesen átrágja, amitől az el is pusztul. A paprika esetében további kártét még, hogy a földfelszínén még körbe rágják, aminek hatására a növekedésben visszamarad a növény. A kifejlett növények esetében a fiatal lárva sokszor vagy a termés kezdeménybe, vagy pedig a szárba rág bele és ennek a belső részét fogyasztja el. A berágási pont nem látszik és a súlyosan károsodott szárú növények pedig egy nagyobb széllökés hatására eldőlnek. Lárváját úgyis szokták nevezni, hogy mocskos pajor.

Itthon évi 2 nemzedék fejlődik ki és a kifejlett hernyók képesek az áttelelésre. Az első nemzedék rajzásának az ideje májusban kezdődik és június végén ér végződik. A rajzáscsúcsra május végén, június elején lehet számítani. A nőstények csak érési táplálkozás után képesek tojást rakni, viszont akkor igen nagyszámban 0-tól akár 2000 darab tojást képes lerakni. Az érési táplálkozás során a kifejlett leveleket rágják. A tojásokat csomókban az alkonyati órákban rakják le.

Az ebből kikelő lárváknak 6 lárvastádiuma van. A lárvák összes fejlődési stádiuma fénykerülő. A második nemzedék rajzási ideje júliustól szeptemberig tart, de elhúzódhat akár október végéig az időjárástól függően. Itt a rajzáscsúcs augusztus eleje, közepe, de ez a nemzedék sokkal komolyabb károkat okoz, mint a tavaszi nemzedék. Az ősszel kifejlődött hernyók a talajban telelnek 10-20 cm-es mélységben. Tavasszal pedig, ha a talajhőmérséklet elérte az 5°C-ot akkor kezdődik meg a bábozódásuk. Lárváját népiesen mocskos pajornak nevezik.

Védekezés: Ahogy említettem minden az időzítésen múlik. Ha nem sikerül elkapjuk az imágót a tojásrakás előtt, akkor esélyünk sincs a sikeres védekezésre, mert ha benne van már a növényben akkor már nem fogjuk tudni elérni semmivel. Fénycsapdával remekül nyomon követhető az állat rajzásdinamikája és erre alapozva kell a kezelést időzíteni.

Növényvédőszerek közül a piretroidokkal jól lehet gyéríteni az imágókat pl: Deltametrin- Decis Mega; Lambda cihalotrin- Karate Zeon 5 CS. A kártevő hajtatásban is tud gondot okozni, de ott meg tudjuk akadályozni a létesítménybe való bejutását, ha a nyílásokat lefedjük valamilyen hálóval.

Levéltetvek- Aphididae

Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendbe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családba. Ahogy rengeteg növényfajon, úgy a paprikán is károsítanak a levéltetvek. Azonban specifikus levéltetű faja nincsen a paprikának. A leggyakrabban előforduló fajok, a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae), és a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae).

Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek és szabadszemmel is jól láthatók. Fejlődésükből adód sajátosságuk, hogy nem mindegyik nemzedék rendelkezik szárnyakkal.

Levéltetű kezdeti kártételele és az imágók tömeges megjelenése

Sok nemzedékük alakul ki egy vegetáció alatt és tojás vagy pedig imágó formában képesek áttelelni. Mindkét fajra jellemző a tápnövény váltás. Ez azt takarja, hogy rendelkezik egy téli tápnövénnyel és egy nyári tápnövénnyel. Télen és kora tavasszal a téli tápnövényen folytat érési táplálkozást, majd később átvándorol a nyári tápnövényre, ahol csak nyáron károsít rajzáskor. Jellemzően a téli tápnövény egy fásszárú növény.

A vándorlást a szárnyas alakok indítják meg. Rajzásidejük általában tavasszal, az intenzív hajtásnövekedés időszakában kezdődik meg. Ilyenkor, a hajtáson hatalmas telepekben jelennek meg. nyáron a rajzás és a károsítás lelassul egy kicsit a nagy meleg miatt, de kora ősszel újra intenzívvé válik.

Kártételük az levél erek szívogatása nyomán alakul ki. A levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A szívogatás nyomán megjelenik a mézharmat a levélen. Ez lényegében a cukorban gazdag ürüléke a kártevőnek. Ez szabadszemmel is jól látható, mert a levélfelülete csillog. A mézharmaton később megjelenik a korompenész. Azonban nem közvetlen szívogatásuk a legveszélyesebb. Ez két tetű faj terjeszti a paprika vírusos betegségeinek a kórokozóit.

Éppen ezért a védekezés ellenük rendkívül fontos, hiszen már egyetlen szívás alkalmával képesek megfertőzni a növényt.

Védekezés: Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elégek a kontakt növényvédőszeres kezelések mert ekkor a növény még nem nő gyorsan. Amint a növény intenzív hajtásnövekedés időszakába lépett, már felszívódó készítményeket érdemes használni.

Kontakt szerek: Deltametrin- Decis Mega; Cipermetrin- Cyperkill Max.

Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG/Piricarb 50 (speciális levéltetű írtó). Illetve hajtatásban lehetséges már a biológiai növényvédelem és a levéltetűnek a természetes ellenségeire építeni a védekezést.

Gyapottok bagolylepke-Helicoverpa armigera

Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozik. Ahogy a vetési bagolylepke, úgy neki is rendkívül sok tápnövénye van, azonban ahonnan a nevét is kapta, az először gyapotról írták le a károsítását.

Elülső szárnya alapvetően világosbarna, míg hátulsó szárnyának a szegélyén egy világosbarna sáv húzódik. A nemzetség többi fajától eltérően a szárnyán lévő jellegzetes folt, (vese folt) nem látszik. A tora gyapjas és megegyezik az elülső szárnyának színével. A lárvája zöld, vagy szürkészöld színű 40 mm-es nagysággal.

A kártét mindig a növény generatív részein jelentkezik pl: virágon, termésen. A paprikán apró lyukakat rág a termésen, majd ezen keresztül a növény belsejébe húzódik. A berágási pont nála is nehezen észrevehető. A kártétel csak akkor észlelhető már, ha a termés kifejlődött.

2-3 nemzedékkel rendelkezik a kártevő, időjárási körülményektől függően, és bábként képes telelni. nagyon hajlamos a vándorlásra, és az országban is előfordul, hogy időnként vándorlepkeként jelenik meg. Az első állatok május, június magasságában jelennek meg a károsításukra, pedig június és július hónapokban lehet számítani. A nyár folyamán kifejlődik még egy nemzedék, de sokszor akár 2 nemzedék is. Az ősszel kikelő lárvák már csak bábozódnak és a következő évben károsítanak.

Védekezés: Hasonlóan a korábbi kártevőhöz a védekezés kulcsa az időzítés. Szexferomoncsapdával a rajzásmenetük jól nyomon követhető. A védekezést nagyban megnehezíti, hogy a lárva az életének jelentős részét a növény belsejében tölti, ahova nem vagy legalábbis nagyon nehezen tudunk eljutni rovarölő szerekkel. A legbiztosabb védekezési lehetőség, ha feromoncsapdával megfigyeljük a rajzását, és a tojásrakás idejére időzítünk egy pirteroidos, vagy bármilyen szélesspektrumú idegmérges kezelést. Ez egyrészt gyéríti az imágókat is és a frissen kikelő lárvákat is.

Növényvédőszerek: Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS; Indoxakarb- Avaunt; Bacillus thuringiensis spp. Kurstakii- Dipel DF

Ezek a paprika palánta legfontosabb kórokozói és kártevői. Zárásként megemlíteném, hogy előfordulnak környezeti körülmények által kiváltott gondok is. Ezeket nevezzük összefoglaló néven abiotikus megbetegedéseknek. Ezek közül talán a legfontosabb, ha elmulasztunk tápanyagot kijuttatni a kiültetéskor. Illetve, ha a paprika bimbói lehullanak. Ez szorosan összefügg a trágyázással, de akkor gond, ha túl sok tápanyagot juttatunk ki, vagy kap a növény egy nem várt hideghatást.  A napégés is egy gyakori probléma, de ezt sokszor kinövi a növény.

Tudom, kicsit talán félelmet keltő ez a rengeteg betegség és kártevő, de higgye el, ők szerencsére nem egyszerre jelentkeznek a növényen. És valóban könnyűszerrel megvédheti a növényeit ellenük. 

További anyagaimat a blogomban olvashatja, kattintson IDE!

Ide kattinva megtekintheti válogatott, egészséges paprika palánta kínálatomat!

Amennyiben Önt is meggyőzték a fent felsorolt tények, kérem, nyomjon egy Tetszik-et és ossza meg ismerőseivel, barátaival!

Tartalomhoz tartozó címkék: paprika palánta