A kerti muskátli vagy tudományos nevén Pelargonium zonale egy igen kedvelt egynyári dísznövényünk. Rendszertanilag a gólyaorr félék (Geranaceae) családba tartozik. Eredeti hazája Dél-Afrika és később innen került be Európába az 1700-as évek elején. Őshazájában sokszor szavannás területeken fordul elő. Számos termesztett faja van a muskátlinak pl: a futó muskátli (Pelargonium peltatum).
A mai nemesített kerti muskátli fajták esetében a növény bokros, feltörő növekedésű. A levelei hullámos szelűek, kissé karéjozottak. A levélen egy jól kivehető barna gyűrűszerű sávot figyelhetünk meg, amit zonális foltnak is szoktak nevezni. A virágai nagyon sokfélék lehetnek, mert akad telt, féltelt és egyszerű virágú fajta is és a kék kivételével gyakorlatilag minden színben megtalálható.
Ezzel szemben a futó változat elfekvő, a szára csüngő. A levele fényes, húsosabb, mint az kerti fajnak, és karéjozott a széle. A virág nála is lehet egyszerű, telt vagy pedig féltelt. A harmadik népszerű termesztett muskátli faj az angol muskátli (Pelargonium peltatum). Ennek a fajnak felálló rövidebb hajtása van. A levele durva tapintású és szőrözött. A levele fogazott, enyhén karéjozott és világoszöld. Virágaik nagyméretűek 2-3 rajzolattal rajtuk. Mind a három fajnak gólyaorr termése van.
A muskátli gondozásáról a legfontosabb tudnivalókat itt találja
Alapvetően hőtűrő faj, mert kibírja az átlag 30-35 °C-os hőmérsékletet is. Viszont a fagyokat nehezebben viseli, mert minimum 5°C-ig képes csak túlélni. A hőoptimuma 18-22 °C. A fejlődése során sok fényre van szüksége. Egyenletes vízellátás szükséges a megfelelő fejlődéshez, viszont a magas pártartalomra nagyon érzékeny.
A muskátli téliesítése - olvassa el ezt a cikkem is
A legoptimálisabb számára az enyhén savas talajok. Tápanyagok közül leginkább káliumot igényel. Annak érdekében, hogy az elvárt kompakt habitust megtartsa már a telepítés kezdetétől K tartalmú lombtrágyára van szükség.
Egy igen kedvelt egynyári dísznövényünk, amit mind házikertekbe, mind balkonládákba, mind pedig parkok ágyásaiba is szívesen ültetnek az emberek Hála a nemesítési munkának nagyon sok kórokozója és kártevője nincs, de azért akad egy két károsító, amelyek potens kárt okozhatnak - csapjunk is bele tehát és nézzük meg, hogy mik a leggyakoribb károsítói a muskátlinak!
Kórokozók és az ellenük való védekezés lehetőségei
A muskátli levélfodrosodása - Pelargonium leaf curl virus
Számos más vírus is előfordul a muskátlin, azonban az összes közül ez a legjelentősebb. A kerti muskátli némileg fogékonyabb a futó társánál. A betegség érdekessége, hogy évszakonként változik a tünet. A levél tünetek tavasszal láthatók igazán jól. Ezek nyáron és ősszel nehezebben észrevehetővé válnak, maszkírozódnak. A színen kör vagy csillag alakú sárgászöld majd folyamatosan sárguló foltok figyelhetők meg. A fertőzés előrehaladtával a foltok közepe megbarnul és ezek a megbarnult foltok kiesnek.
A sérült levél felhólyagosodik, görbül, kanalasodik, és a levéllemez csíkokban bereped. Emellett a növény gyengén fejlődik és csökken a virághozama is. A betegség elsődleges fertőzési forrása az élő beteg növény. A vírus szaporítóanyaggal és növényi nedvekkel terjed. Egyik növényről a másikra érintéssel, a dugványozás során használt dugványvágó késsel, gyökér, esetleg levél érintkezésével terjed szét a növényben. A betegség inkubációs ideje 4-6 hét, vagyis több mint egy hónapig nem jelentkezik beteg növényen.
Védekezés: A szaporítás során csakis egészséges növényekről szabad dugványalapanyagot szedni. A dugványokat 38°C-os hőkezelésnek kell alávetni, a beteg növényeket ki kell válogatni. A dugványvágó kést fertőtleníteni kell.
Muskátli xantomonaszos betegsége - Xanthomonas hortorum pv. pellargonii
A betegséget először 1931-ben írták le Európában. Hazánkban 1941-ben jelent meg. Jelenleg a muskátli legveszedelmesebb bakteriális betegsége és évről évre akár járvány szerűen fellép. Sokszor 80-90%-os kiesést képes okozni. Főleg muskátlin fordul elő, de előfordul, hogy egyéb a családba tartozó növényt is megtámad.
Ahogy az előző esetben is, úgy itt is a kerti muskátli fogékonyabb futó társánál. Két jellemző tünettípust lehet megfigyelni, az egyik a levélfoltosság, a másik pedig a szárrothadás. A levélen a széltől indulva kör alakú vízzel átitatott foltokat láthatunk, amelyek pár nap alatt 3-5 mm átmérőjűvé válnak. A foltok közepe fokozatosan elkezd barnulni, míg a szélük sárga marad. Ha a foltok összefolynak akkor a levél elég gyorsan elszárad.
Előfordul, hogy a levélerekben halad előre a fertőzés és ilyenkor az ott is komoly elhalást, fog okozni. Ha az elhalás átterjed a levélnyélre is, akkor biztos, hogy a levél elszárad. A száron egyre növekedő, sötét vizenyős foltok jelennek meg, amelyek a teljes szárra átterjedve elindítanak egy nyálkás rothadást. Ezután a szár ráncosan összetöpped és teljesen elszárad. A beteg szárrészen lévő levelek pedig elszáradnak és elpusztulnak.
A dugványokon a szárrothadás a metszlaptól indul felfelé, amit a gyakorlatban fekete talpasságnak neveznek. A fő fertőzési forrás a beteg növények és a talajban elfekvő növényi maradványok, viszont ezen csak rövid ideig marad életképes a kórokozó. A baktériumot az öntözés során szétfröccsenő víz nagyon hatékonyan terjeszti.
A légcsere nyílásokon és a sérüléseken keresztül képes a baktérium fertőzni. A fertőzés hatására a sejtfal elkezd fásodni. A magas hőmérséklet és pártartalom kedvez a kórokozó terjedésének. Optimális hőigénye 24-27°C és 80-90%-os relatív páratartalom. A betegség első tünetei 2-4 nap után jelentkeznek és 20-24 nap alatt a teljes növény pusztulását okozzák.
Védekezés: Termesztés során a csakis egészséges szaporítóanyag használata. A termesztő létesítményben szellősen kell ültetni, hogy a páratartalom szabályozható legyen. Az öntözés során ne magát a növényt, hanem a növény körüli talajt érdemes locsolni, ezzel is elkerülve a fertőzés veszélyét. Dugványozás során a növényeket kézzel törjük vagy ha mégis kést használunk, akkor azt fertőtleníteni szükséges. Ha sebzés van a növényen akkor sebkezelés szükséges valamilyen réztartalmú hatóanyaggal pl: Rézoxiklorid- Rézoxiklorid 50 WP.
Muskátli rodokokkuszos betegsége - Rhodococcus fascians
Egy inkább látványos, mint jelentős bakteriális betegség. Az összes termesztett muskátli fajon megjelenik, de ezen kívül még 30 másik tápnövénye ismert. Ezek közül a legjelentősebbek a petúnia, szegfű és a krizantém. A növény szárának a tövénél vagy akár a talajszinten lévő rügyekből a karfiolvirágra emlékeztető, torz levelek hajtanak ki. Ezek később megnyúlnak.
A szár vékonnyá válik és a növény is elég csenevész lesz, azonban életben marad. A lehullott növényi maradványokból és a vetőmagból képes a kórokozó fertőzni. Egy gyengültségi parazita, vagyis a sebzéseken keresztül fertőz. A fertőzés hatására a növényben nagy mennyiségű növekedési hormon termelődik, aminek hatására a rejtett rügyekből nagy mennyiségű levelet növeszt.
Védekezés: a beteg tövek megsemmisítése és a dugványozás során használt eszközök fertőtlenítése.
Muskátlirozsda - Puccinia pelargoni-zonalis
A betegség először 1962-ben lett leírva Európában és hazánkban pedig 1965-ben írták le először. A Kórokozót Afrikából hurcolták be és jelenleg a muskátli termesztés legkomolyabb gombás betegsége. Akár 80-90%-os veszteséget is okozhat. Rendszertanilag a bazídiumos gombák közé azon belül is a rozsdagombák közé tartozik.
Csak a kerti muskátlin fordul elő.
A levélen először 5-8 mm nagyságú köralakú foltok jelennek meg A levél fonáki részén a foltokban fertőző gombatelepek jelennek meg, amelyet a mikológia uredotelepnek nevez. Az uredotelep egy fejlődési alakja a rozsdagombáknak, de erről egy kicsit később. A telepek körül a lassan koncentrikus körben újabb telepek jelennek meg.
Később a beteg foltok összefolynak, majd a levél elszárad és lehullik. Ilyenkor a szár gyakorlatilag teljesen felkopaszodik és a díszítőértéke rohamosan romlik. Virághozam gyakorlatilag nincs.
A muskátli rozsda hiányos fejlődésű gazdacserés rozsdagomba. Hiányos fejlődésű, mert nem ismert eddig a köztes gazdája. Szabadföldön képtelen a kórokozó telelni ezért főleg növényházakból indul a fertőzés. Az uredospórák széllel terjednek, de igazán nagy távolságra a dugványokkal lehet elvinni.
A magas pártartalom kedvez a kórokozónak, de nem túl melegigényes faj. A gombacsírázása 7-27°C felett kezd el csírázni, de az optimuma 16-18 °C. A gomba 33 °C felett elpusztul. Éppen ezért a nyári nagy melegekben a betegség visszaszorul, de ősszel újra robbanás szerűen jelentkezik a növényeken.
Védekezés: A beteg leveleket el kell távolítani. A dugványokat pedig vagy hőkezeléssel vagy gombaölőszeres csávázással kell kezelni. Igyekezni kell a pártartalmat csökkenteni. Amennyiben gombaölő szeres kezelésre kerül a sor, a fertőzés mértékétől függően 7-14 naponta permetezni kell.
Növényvédőszerek:
Kontakt: Mankoceb-Dithane M-45;
Felszívódó: Azoxistrobin-Amistar; Azoxistrobin, Difenokonazol- Amistar Top.
Muskátli botrítiszes betegsége - Botrytis cinerea
A muskátlinak egy szintén komoly betegsége. Egy nagyon polifág gomba fajról van szó. Számos más növényen okoz tüneteket. A kerti muskátli a legfogékonyabb erre a betegségre. Rendszertanilag a konídiumtartós gombák közé tartozik. A száron puha rothadó foltok jelennek meg, míg a levélen vizenyős barna elhalások jelentkeznek. A virágon barnuló sziromlevelek láthatók, amelyek lehullanak később. A fertőzött részeken szürke penészréteg látható, amit konídiumtartó gyepnek neveznek. Innen kapta a szürkerothadás nevet is a gomba.
A legfontosabb fertőzési forrás a talajra hullott levelek és az egyéb elhullott és fertőzött növényi részek. A talajon fekvő leveleket fertőzi a leggyakrabban. Gyakori azonban a levélre tapadt sziromleveleken történő megtelepedés. Ilyenkor a sziromlevélről terjed át a lomblevélre. Ilyenkor megy végbe az úgynevezett kontakt fertőzés. A magas páratartalom és a 22-24 °C-os hőmérséklet kedvez a terjedésnek.
Védekezés: A pártartalom csökkentése és a beteg növényi részek eltávolítása. Növényvédőszerek közül a rozsdagombáknál használt készítmények jók, továbbá a Fenhexamid hatóanyagú Teldor 500 SC is jó ellen. A kórokozókhoz zárószóként megemlíteném, hogy pár évvel ezelőtt hazánkban is leírtak egy bakteriális megbetegedést, ami a két korábbihoz nagyon hasonló tüneteket mutatott. Azonban bebizonyosodott, hogy a betegséget nem ezek okozzák.
Jelenleg még nem tudják pontosan, hogy melyik kórokozó felel a betegségért, de sejtések szerint egy pszeudomonászos betegséget okozó kórokozó a Pseudomonas corrugata lehet érte a felelős.
Kártevők és az ellenük való védekezés lehetőségei
Nyugati virágtripsz - Frankliniella occidentalis
Rendszertanilag a Tripszek (Thisanoptera) rendbe és a valódi tripsz félék (Thripidae) családba tartozik. A muskátlinak az egyik legkomolyabb kártevője, azonban főleg a hajtatás során. Házikerti körülmények között ritkán fordul elő. Rendkívül kicsik és sokszor csak mikroszkóp segítségével észrevehetők. Az állat mindössze 1,2 mm nagyságú.
Az évszaktól függően változik a színe, vagyis nyáron inkább sárgás, míg ősszel inkább barnás színű. Az elülső szárnya erősen sertézett. Lárvája 0,8-1,2 mm nagyságú, tojását nem lehet észrevenni. Ha az időjárás kedvez a számára egy vegetációban rengeteg nemzedéke képződhet.
Szabadföldi körülmények között hazánkban nem telel.
Tojásait a bimbóba süllyesztve teszi. A lárva bimbóban és a frissen nyíló virágokon károsít és ott is tartózkodik. A talajban bábozódik és sokszor innen fertőz tovább. Bár nagyon ritkán, de előfordulhat, hogy szabadföldi körülmények között is károsít, ha az időjárás kellően meleg. De ez akkor lehet csak komoly veszély, ha a fertőzött palántát kihozzák. Maga kártevő legalább 300 másik növényen károsít és például a paradicsom esetében a szívogatás mellett egy komoly betegségét a paradicsom bronzfoltosságot is hordozza. Így ott a közvetett kártétel sokkal nagyobb.
De hangsúlyozom, hogy ez a kártevő leginkább a termesztés során a hajtatásban jelent komoly veszélyt. Kárképét viszonylag könnyű felismerni, mert a megtámadott bimbók nem nyílnak ki vagy teljesen deformálódnak. A szirmok torzultak, amin fehéres elszíneződés figyelhető meg, végül a foltok parásodnak. A virág a kártétel hatására veszít a díszítő értékéből és eladhatatlanná válik.
Védekezés: Hajtatásban vannak természetes ellenségei, különböző ragadozó atkák és poloskák. Ha kémiai kezelésre kerül a sor, akkor a permetezéseket időről időre meg kell ismételni, mert a talajból kikelő lárvák újra fertőzhetnek. Növényvédőszerek közül elsősorban a felszívódó készítmények és a fejlődés szabályozók hatásosak ellene pl: Spinozád- Laser; Tiametoxam- Actara SC; Acetamiprid- Mospilan 20 SG.
Gyapottok bagolylepke - Helicoverpa armigera
Rendszertanilag a lepkék (Lepidoptera) rendjébe és a bagolylepkék (Noctuidae) családba tartozik. Rendkívül sok tápnövénye van, azonban ahonnan a nevét is kapta, az először gyapotról írták le a károsítását. Elülső szárnya alapvetően világosbarna, míg hátulsó szárnyának a szegélyén egy világosbarna sáv húzódik.
A nemzetség többi fajától eltérően a szárnyán lévő jellegzetes folt, (vese folt) nem látszik. A tora gyapjas és megegyezik az elülső szárnyának színével. A lárvája zöld, vagy szürkészöld színű 40 mm-es nagysággal. 2-3 nemzedékkel rendelkezik a kártevő, időjárási körülményektől függően, és bábként képes telelni. nagyon hajlamos a vándorlásra, és az országban is előfordul, hogy időnként vándorlepkeként jelenik meg.
Az első állatok május, június magasságában jelennek meg a károsításukra, pedig június és július hónapokban lehet számítani. A nyár folyamán kifejlődik még egy nemzedék, de sokszor akár 2 nemzedék is. Az ősszel kikelő lárvák már csak bábozódnak és a következő évben károsítanak. A kártét mindig a növény generatív részein jelentkezik pl: virágon, termésen.
A muskátli bimbóján apró lyukakat rág, majd ezen keresztül a növény belsejébe húzódik. A berágási pont nehezen észrevehető. A kártétel csak akkor észlelhető, ha a növény már virágozna, de a virágzás elmarad, vagy teljesen deformált virág keletkezik.
Védekezés: A védekezés kulcsa az időzítés. Szexferomoncsapdával a rajzásmenetük jól nyomon követhető. A védekezést nagyban megnehezíti, hogy a lárva az életének jelentős részét a növény belsejében tölti, ahova nem vagy legalábbis nagyon nehezen tudunk eljutni rovarölő szerekkel. A legbiztosabb védekezési lehetőség, ha feromoncsapdával megfigyeljük a rajzását, és a tojásrakás idejére időzítünk egy pirteroidos, vagy bármilyen szélesspektrumú idegmérges kezelést. Ez egyrészt gyéríti az imágókat is és a frissen kikelő lárvákat is.
Hajtatásban pedig meg kell próbálni megakadályozni, hogy bejusson. Ezt valamilyen finomszövésű hálóval lehet elérni.
Növényvédőszerek: Lambda-cihalotrin- Karate Zeon 5 CS; Indoxakarb- Avaunt; Bacillus thuringiensis spp. Kurstakii- Dipel DF
Üvegházi molytetű/liszteske - Trialeurodes vaporariorum
A kártevő rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe és a liszteskék (Aleyrodiadae) családba tartozik. Egy rendkívül polifág faj, de a Nyugati virágtripszhez hasonlóan ő is elsősorban az üvegházi termesztés során fog kárt okozni. Az állat nagysága 1,15-1,5 mm között mozog. Az állatot egy vékony fehér viaszréteg fedi be, amiről a kártevő a nevét is kapta. Az apró tojásait levéllemezbe süllyeszti, és ezek egy vékony nyélen helyezkednek el. Így a szövetből kicsit kilógnak.
A tojásaik általában fehérek és csomókban helyezkednek el. A lárvája gyakorlatilag nem látható, ugyanis 0,29 mm nagyságú. Sok nemzedéke van egy évben és szabadföldi körülmények között nem tud telelni. Károsítani azonban képes, főleg, ha a palánta fertőzött volt és azzal együtt kihurcolják a szabadba. Pontosan ahogy a tripsz esetén a nagy nyári melegek nekik is kedveznek.
Nagyon egyedi fejlődése van, ugyanis a lárva a negyedik fejlődési stádiumban egy bábbölcsőt hoz létre, aminek védelmében imágóvá fejlődik. Ilyenkor egyébként az állat nem is táplálkozik. Az imágók és a lárvák a levél fonákán helyezkednek el, és a levél megrázása során innen röppennek fel nagy tömegben. Azzal, hogy a fonákon található meg a védekezést is nagyban megnehezíti.
A növényt a lárva és az imágó egyaránt károsítja bár az imágó sokkal kisebb mértékben. Mindig a növény fiatal részeit támadja. A szívogatásuk hatására a levelek elhalványulnak, majd később szépen lassan elhalnak és lehullanak. Szívogatásuk során mézharmatot termelnek, ami nem más, mint a cukorban gazdag ürülékük és ezt a növény felületére ürítik. Ezen később egy másodlagos kórokozó, a korompenész fog megtelepedni.
Védekezés: A védekezés nagyon nehéz: Alapvetően kevés az olyan fejlődési alakja, amelyik támadható növényvédőszerekkel és a másik nehézség, hogy a fonákon van. Éppen ezért gyakorlatban általában csakis felszívódó rovarölő szerekkel lehet ellenük védekezni, hatásosan. Régen alkalmaztak egy permetezőfa nevezetű szerkezetet, ami kimondottan a levél fonákára fújta a rovarölőszert de ez a nagy élőmunkaerő igénye miatt már kiment a divatból.
Növényvédőszerek: Imdakloprid- Confidor 200 SC; Acetamiprid- Mospilan 20 SG, illetve amennyiben sikerül a fonákra juttatni a készítményt és a kártevőt sikerül még egy sebezhető állapotban elkapni akkor pl: Lambda-cihalotrin-Karate Zeon 5 CS; deltametrin- Decis mega. Azonban ma a korszerű hajtatásban a természetes ellenségeit alkalmazzák, mint biológiai növényvédőszer. Ezek közé tartozik pl: Encarsia formosa.
Levéltetvek - Aphididae
Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjén belül a növénytetvek (Auchennorchyncha) alrendbe sorolhatók és a levéltetvek (Aphididae) családjába. Ahogy rengeteg növényfajon, úgy a muskátlin is károsítanak a levéltetvek. Azonban specifikus levéltetű faja nincsen. A leggyakrabban előforduló fajok, a zöld őszibarack levéltetű (Myzus persicae), és a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae).
Nagyságuk 2-3 mm között mozog, enyhén szőrösek és szabad szemmel is jól láthatók. Fejlődésükből adód sajátosságuk, hogy nem mindegyik nemzedék rendelkezik szárnyakkal. Sok nemzedékük alakul ki egy vegetáció alatt és tojás vagy pedig imágó formában képesek áttelelni. Mindkét fajra jellemző a tápnövény váltás. Ez azt takarja, hogy rendelkezik egy téli tápnövénnyel és egy nyári tápnövénnyel.
Télen és kora tavasszal a téli tápnövényen folytat érési táplálkozást, majd később átvándorol a nyári tápnövényre, ahol csak nyáron károsít rajzáskor. Jellemzően a téli tápnövény egy fásszárú növény. A vándorlást a szárnyas alakok indítják meg. Rajzásidejük általában tavasszal, az intenzív hajtásnövekedés időszakában kezdődik meg. Ilyenkor, a hajtáson hatalmas telepekben jelennek meg. nyáron a rajzás és a károsítás lelassul egy kicsit a nagy meleg miatt, de kora ősszel újra intenzívvé válik.
Kártételük az levél erek szívogatása nyomán alakul ki. A levelek fonnyadnak, kanalasodnak a fonák felé. A szívogatás nyomán megjelenik a mézharmat a levélen. Ez lényegében a cukorban gazdag ürüléke a kártevőnek. Ez szabad szemmel is jól látható, mert a levélfelülete csillog. A mézharmaton később megjelenik a korompenész.
Azonban nem közvetlen szívogatásuk a legveszélyesebb. Ez két tetű faj terjeszti a paprika vírusos betegségeinek a kórokozóit. Éppen ezért a védekezés ellenük rendkívül fontos, hiszen már egyetlen szívás alkalmával képesek megfertőzni a növényt.
Védekezés: Szerencsére számos készítmény áll a rendelkezésünkre és nem kell feltétlenül szintetikus készítményekhez nyúlni. Az olajos készítmények, valamint a káliszappanos kezelés is szépen gyéríti az állományt. A vegetáció elején elégek a kontakt növényvédőszeres kezelések mert ekkor a növény még nem nő gyorsan. Amint a növény intenzív hajtásnövekedés időszakába lépett, már felszívódó készítményeket érdemes használni.
Kontakt szerek: Deltametrin- Decis Mega; Cipermetrin- Cyperkill Max.
Felszívódó készítmények: Acetamiprid- Mospilan 20 SG; Pirimikarb- Pirimor 50 WG/Piricarb 50 (speciális levéltetű írtó). Illetve hajtatásban lehetséges már a biológiai növényvédelem és a levéltetűnek a természetes ellenségeire építeni a védekezést.
Amerikai lepkekabóca - Metcalfa pruinosa
Egy Amerikából behurcolt polifág kártevő viszont nem egy nagyon meghatározó. Rendszertanilag a szipókás rovarok (Hemiptera) rendjébe és a lepkeszárnyú kabócák (Flatidae) családjába tartoznak. Az imágó 7-8 mm nagyságú, testének a háti felülete és az elülső szárny feketés. A testét és a szárnyakat egy vékony fehéres viaszréteg borítja, ami a feketés elszíneződés szürkévé változtatja. Az utolsó stádiumú lárva 5-6 mm nagyságú.
Hazai körülmények között egy nemzedéke fejlődik ki és tojásalakban telel át a fa kérge alatt. 5 lárvastádium után éri el a kifejlett állapotot. A peték májustól júniusig kelnek ki és ebben az intervallumban van a károsítás időszaka is. Az imágók augusztusban jelennek meg és ekkor kezdik meg a párosodást és a peterakást. Kárképe elég jellegzetes. A levél fonákján szívogatnak és a szívás hatására itt is megjelenik a mézharmat.
A fonákon nagyon gyakran megtalálhatók a fehér viaszbevonatú lárvák. Ez a viaszbevonat a legárulkodóbb, ugyanis azon kártevők, amelyek még ilyen tünetet okozhatnak, azoknak még a mostani nagy melegek nem kedveznek, mert ez száraz meleg és nagyon alacsony a páratartalom.
Védekezés: A legegyszerűbb házi praktika, ha a lárvákat egyszerű nagyobb töménységű szappanos vízzel lefújjuk, illetve a fertőzött leveleket eltávolítjuk. Amennyiben a fertőzés túl nagy akkor az Imidakloprid hatóanyagú Confidor 200 SC nagyon hatásos ellene.
Bízom benne, hogy talált hasznos információt ebben a bejegyzésemben - amennyiben igen, kérem nyomjon egy Tetsziket, küldje el ismerőseinek is a cikket.
Nem volt elég? Olvasgatna még? Nézzen szét a blogban, ahol számtalan érdekes cikk várja még!
