Kertész szakmai bejegyzésem elolvasásához szükséges idő: 4 perc 45 másodperc
Kedves Olvasó!
Amennyiben Ön érdeklődő Kertbarát akkor a legnagyobb szeretettel azt tanácsolom Önnek, hogy ne olvasson tovább. Megtiltani természetesen nem tudom, de tudnia kell, ha tovább olvas: nehezen emészthető és sok esetben felkavaró, fájó történetek következnek. Olyasmi élmények ezek, mint a születés csodája.
Mert Magyarországon még csak most születik az igazi nyugatos kertész szakma.
A születés örömteli, facebookon megosztott fényképén, ahol az édesapa már kisimult ráncokkal öleli feleségét, akinek mellén már a megnyugodott újszülött fekszik. Ezelőtt azonban helyünket kereső hetek, hónapok, feszültség, türelmetlenség és az új, eljövendő szerepekben való csetlés - botlás jellemzik életünket. Az utólag gyönyörű, nagy pillanatokban azonban átszakad bennünk minden: kétségbeesetten kapaszkodunk egymásba, riadtan nézünk mindenfelé. A születés kívülállók számára többnyire bizarr látvány: sírás, véres és mocskos jelenetek, könnyek és próbálkozások. Aztán így vagy úgy, de megszületik egy új ember, egy új élet, lehetőségek végtelenségével. Még bármi lehet belőle hisszük ilyenkor. Nincs ez másként egy szubkultúra, egy szakmai közösség esetében sem. A rendszerváltozás után azonban negyed századdal világosan látjuk: a kertész szakma a társadalommal korrelál, ha egyenes beszédről, átláthatóságról vagy éppen stratégiáról van szó. Sem gazdaságilag, sem társadalmilag nem sikerült a felzárkózás, inkább kudarc, mint mérsékelt siker, ha egyenleget kéne vonnunk a 25 év után. Ebben a játékban sokan vannak: legfőképpen kertészek, cégvezetők és alkalmazottak, mikro- és kisvállalkozások tulajdonosai, szakmai szerveztek, a kertészeti szakmát oktató intézmények. Továbbá vannak itt még a múlt rendszerből itt maradtak, az állampártot így, vagy úgy kiszolgálók logikájával mozgók, politikai hátszéllel a felemelkedést gyorsabban kivitelező rendszerváltásnál "észnél lévő" vállalkozók, közbeszerzésben utazó bűnöző, piti csaló, vagy éppen fontoskodó potyautas. Ebben a zűrzavarban, ami úgy látszik természetes velejárója egy szakma születésének, sajnos nincsenek, vagy csak nem hallatszanak a tiszta hangok. Éppen ezért én ebben a folyamatban szeretnék egy saját tapasztalataimmal fűszerezett tényekből, véleményekből és érzésekből összeállított csokrot átadni mindazoknak, akik velem együtt eltökéltek:
ki kell mondani mindent és átlátható, logikus, bátor és soha meg nem alkuvó kertész szakpolitikát kell folytatnunk.
Ez ugyanis felemelkedésünk és végső soron gazdasági sikerességünk egyetlen lehetősége. A legfontosabb feladatunknak éppen ezért a szembenézést tartom. Igen, szembe kell néznünk minden eddig nyilvánosan ki nem mondott viselt dolgunkkal kapcsolatban. Alább tehát, egy 12 bejegyzésből álló sorozatot olvashat, (mely 2016 folyamán íródik) ha szeretne bepillantani a kertész szakma hazai világába. Igyekszem építő módon és elemző, feltáró jelleggel személyeskedés és mutogatás nélkül megfogalmazni mindazt, amivel látásom szerint szembe kellene néznünk. Írásaimban a megállapítások és stratégiai javaslatok mind egy célt szolgálnak: építő jellegű paradigmaváltás, melynek révén a kertészeti szakma újra együttes erővel tudja majd képviselni érdekeit a kertbarát fogyasztók érdekében. Bárkivel beszélgettem különböző intenzitással, de lényegében azt mondták: a szakma és a közvélemény még nem elég felnőtt ahhoz, hogy ezekkel konfrontálódjon. Valamilyen szakmai minimumok megalkotása, konszenzus pedig szinte elképzelhetetlen. Lényegében őrültség ezekről - ráadásul magánszemélyként - nekiállni beszélni. A 2015-ös történések és a szakma egy részének hozzáállása mára világossá tette számomra: elmentünk a falig, innen nincs hátrébb. Megtehetem, mert egyetlen szakmai szervezet sem tart igényt rám, sem eltökélt igyekezetemre a kertész szakma megújítása érdekében. Izgalmas belegondolni, hogy ha az én rálátásom a kertész szakmára össze tudna adódni sok, nálamnál tapasztaltabb és bölcsebb kollégáéval, akkor az talán alapja, kiinduló vitaindítója lehetne egy később formálódó egységes és modern alapokon álló hazai szakmai érdekképviseletnek. Van, ahonnan kirúgtak, máshová meg sem hívnak, így aztán írásaimért én, egyes egyedül vállalom a felelősséget. Az is valószínű, hogy írásaimat kezdetben lényegében senki sem fogja elolvasni. Nem baj. Később majd úgyis elolvassák.
Oldalam nyitott a vitára, más véleményre, így, ha bármely szaktársam, szakmabeli kollégám névvel, fényképpel, aláírással vállalja, akkor természetesen reagálását, kritikáját szerkesztés nélkül közzéteszem az adott téma folytatásaként. Élő vitára, építő jellegű beszélgetésre is invitálok bárkit, aki úgy érzi, lenne érdemi mondanivalója. Ennek tere azonban kizárólag (amennyiben szükséges, akkor természetesen egy előzetes egyeztetést követően) nyílt terepen történhet, például egy rádió beszélgetés keretén belül, vagy a beszélgetés videóra történő felvételével. Hisz a szakma egységét döntően a pletykák, rosszul és félreértelmezett vélemények bénítják. Éppen ezért
a kertész szakma megújulásának kulcsa a szakma előtti nyilvánosság.
Szeretném leszögezni, hogy a múlt és a jelen problémáinak, esetenként személyekhez köthető kudarcait, véleményezését nálam sohasem diktálja a harag vagy a személyes bosszú. Több, itt közzétett írásom a valóságban való megtörténte után bő egy évvel, vagy még több idő eltelte után íródik, éppen azért, hogy a távolból - lenyugodva - tisztán látva, racionális értelmezés és elemzés mentén legyek képes építő jelleggel megírni az adott témát. Az egyes témák a hazai kertész szakma szubkultúrájának sajátosságai miatt, ugyanakkor már csak azért is felkavaróak lehetnek, mert a kertész szakma hozzászokott, hogy a valós, igazi problémákról nem beszélünk. Éppen ezért minden írásomat közzététel előtt pár hétig pihentetem, aztán újra elolvasom, ha kell, finomítom. Továbbá elolvastatom két, egymást nem ismerő és egymástól független ügyvéddel, egy oknyomozó újságíróval, egy íróval és pár a megújulásért szintén küzdő kertész szaktárs kollégámmal. Ugyanakkor úgy gondolom, nem nekem kell kellemetlenül éreznem magam, ha valakinek mégis csak sikerül egy konkrét és ma is dolgozó vagy élő személyt beazonosítania.
Az itt leírt véleményeimet, ha kell bibliára tett kézzel, édesanyám fényképe előtt, élő adásban vagy bíróság előtt is vállalom.
Megyeri Szabolcs
kertész
Budapest, 2016. január
Rajtunk, a most következő generáción múlik mindaz, ami a kertész szakmát a következő években, évtizedekben meghatározza majd.
