A gyep fontos kiegészítője a házikerteknek. Nem csupán a szemnek megnyugtató a szép zöld gyepfelület, de rengeteg hasznos tulajdonsága is van. Egy forró nyári nap után éjszaka remekül hűti a levegőt a ház környékén, védi a talajt, a kertben számos kényelmes szabadidős tevékenységet tesz lehetővé. Hiszen csak gondoljunk arra, hogy kisgyermekek milyen élvezettel szaladgálnak a kint füvesített kertben. Összességében szerintem nagyon fontos és hasznos, ha a kertünk füvesítve van.
Azonban, mint minden növénynek, úgy neki is akad egy pár betegsége és kártevője, ám a kártevőknek és kórokozóknak itt sokkal kisebb jelentősége van. Ami a gyepfélék növényvédelmének a gerincét képezi az a gyomirtás. Ez pedig a gyomfelhozataltól függően ez nagyon sokszor nehéz. Ebben a cikkben igyekszem bemutatni a gyepek növényvédelmi stratégiáját különös figyelmet fordítva a gyomirtásra és kórokozókra.
Kórokozók és az ellenük való védekezés stratégiája
Nyálkagomba- Myxomycota spp.
Egy viszonylag gyakran előforduló gombás betegség, amely magát a gyepet nem fogja elpusztítani. De nem mutat túl szépen a zöld gyepfelületen. Rendszertanilag a valódi nyálkagombák közé tartozik. A nemzetségbe megközelítőleg 450 ismert faj tartozik. A gyepen az egyes szálakon sűrű fehéres nyálkaréteg jelenik meg. Fontos fertőzési forrás az ősszel a gyepre hullott lomb. Ebben a korhadó növényi maradványban könnyen fennmarad a gomba és innen fertőzi vissza a gyepünket.
A másik esszenciális dolog a terjedéshez, a nedvesség. Ha a kellő mennyiségű vizet kap, akkor a gomba által termelt spórák fertőzik a gyepet. A gombáknak a spórái ostorral rendelkeznek. A fertőzés fő ideje az ősz és a tavasz, elsősorban mikor elég csapadékos az időjárás.
Védekezés: növényvédőszeres kezelésre nincsen lehetőség, azonban egy pár egyszerű módszerrel jól karbantartható a fertőzés. Az egyik ilyen, ha évente egyszer elvégzünk egy gyepszellőztetést, amivel redukálható a fertőzés. A rendszeres fűnyírás is sokat tud segíteni a fertőzés csökkentésében, valamint, ha a lehullott leveleket vagy ősz végén vagy tavasz elején összegyűjtjük.
Gyeprozsda- Puccinia spp.
Az előzőnél egy ritkábban előforduló gombás eredetű betegség, viszont ez el fogja pusztítani a gyepet. Alapvetően a rozsdás betegségeket több faj okozhatja, viszont, a leggyakoribbak a Puccinia típusú rozsdagombák. Rendszertanilag a bazídiumos gombák, azon belül is a rozsdagombák közé tartozik. Ez a nemzetség a rozsdagombák legnépesebb nemzetsége.
A tünetei elég jellegzetesek, mert az egyes fűszálakon jellegzetes, először sárga, majd később barna és fekete foltok jelennek meg. Ez a gomba képes a teljes felület pusztulását okozni. A rozsdagombák biológiájára jellemző, hogy összesen 5 fejlődési szakaszból épülnek fel, amelynek a végén képződik a bazídium. Ezeket a szakaszokat a mikológia római számokkal jelöli, de érdekes, hogy nem a római egyessel kezdődik, hanem nullával. Ha egy rozsdagombának mind az öt fejlődési alakja akkor hívjuk teljes fejlődésmenetűnek, mert mindegyik alakja jól látható és ismert. Ezzel ellentétben létezik az úgynevezett hiányos fejlődési alak is, amely során az egy vagy több fejlődési forma nem ismert.
Egy másik tulajdonság még a gazdanövény váltás képessége. Ez azt takarja, hogy a fejlődésének egy bizonyos szakaszáig egy úgynevezett köztes gazdán fejlődik és csak mikor elért egy bizonyos fejlettségi szintet, akkor fertőzi az úgynevezett főgazdát. A gazdaváltás általában a második és harmadik fejlődési szakasz között van. A házi gyepeket Puccinia poarum és a Puccinia poae-nemoralis támadja és bár egyelőre nem bizonyított, de nagy valószínűséggel azok a rozsdagombák is támadják, amelyek a gabonaféléket is.
Ezek közül a legjelentősebbek a feketerozsda (Puccinia graminis), a vörös- vagy barnarozsda (Puccinia recondita); és a sárgarozsda (Puccinia striiformis). Ezen rozsdagombák közül a sárga rozsdát leszámítva az összes teljes fejlődésű és gazdacserés. A sárgarozsda esetében az első két fejlődési alak ismeretlen, de ugyanúgy gazdacserés. Az első két alakja azért nem ismert mert még nem tudták megállapítani, mi a köztes gazda.
Martilapu - a rozsdagomba köztes gazdája. Vagyis, ha egy ilyen gyomnövényünk van a gyepen, és ezen megjelenik a rozsdagomba, akkor számítani kell arra is, hogy az átmegy a környező gyepekre is!
A magas páratartalom és a viszonylag magas hőmérséklet kedvez a fertőzésnek. Viszont nagyon széles hőtűrési skálán mozog, ugyanis 15-26 °C-ig a három kórokozó közül már fertőz. A leggyakoribb fertőzési időszak általában nyár vége, ősz eleje. Azonban a fertőzés már sokszor előbb ott van a növényen, viszont ekkora éri el azt a szintet, amely már szembetűnő.
Védekezés: Szerencsére nem nehéz megoldani a védekezést. Azzal, ha a füvet lekaszáljuk és a kaszálékot eltávolítjuk, már nagyban csökkenthető a fertőzés. Kerülni kell, a túlzott nitrogén ellátást és a túlöntözést is. A megfelelő növény választás szintén kardinális. Sövénynövénynek és bokornak igyekezni kell olyan fajokat választani, amelyek nem köztes gazdái a kórokozónak (pl: Sóskaborbolya, Mahónia, Martilapu - igazából gyomnövény és egy jó gyomirtással megoldható).
Ha mindenképpen növényvédőszeres kezelésre lenne szükségünk, akkor felszívódó és kontakt gombaölő szereke kombinációját érdemes használni.
Növényvédőszerek:
kontakt: Mankoceb- Dithane-M 45
szisztemikus: Fludioxonil, Ciprodinil- Switch 62,5 WG.
Rózsaszín fonalasodás- Laetisaria fuciformis
A fűfélék leggyakrabban felbukkanó, de nem túl jelentős betegsége. A gombát már viszonylag régen leírták és mind Európában, mind pedig az Egyesült államokban jelen van és fertőz. Rendszertanilag a bazídiumos gombák közé sorolható. Jellegzetes tünete, hogy a fű vörös színűvé válik és apró fonalszerű micéliumok (gombafonal) figyelhető meg rajtuk. Ezek az apró micélium szálak a fűszálak végén találhatók. hosszabb idő után pedig a szálakon barnuló elhalt foltok fognak megjelenni.
Savas talajokon és általános tápanyag hiány esetén a betegség könnyen kialakul. A kórokozó igen széles hőmérsékleti skálán képes túlélni, de a legoptimálisabb hőmérséklet a számára a 20 °C. A sok és egyenetlen csapadék szintén nagyon kedvez a kórokozó számára. Ezek ugyanis a mind tömörítik a talajt és ezáltal a gyökeresedés nem lesz megfelelő, ami növeli a betegség kialakulásának a veszélyét.
Védekezés: A megfelelő, harmonikus tápanyag ellátás. Igyekezni kell kerülni az egyben nagy mennyiségű nitrogén kijuttatását, ugyanis ez bár növeli fű nagyságát, de a lazább szöveti szerkezet miatt a növény fogékonyabb lesz egyes más betegségekre is. A gyepet rendszeresen szellőztetni kell, amivel a talaj tömörödés is elkerülhető, illetve a folyamatos nyírással szintén megelőzhető a betegség kialakulása. Kémiai növényvédelemre az esetek túlnyomó részében nincs szükség.
Lisztharmat- Blumeria graminis
A fűfélék egy gyakran előforduló és jelentős betegsége. Alapvetően a kórokozó nem a gabonafélék, elsősorban a búzának a lisztharmatos betegségét okozza. Azonban a búza is egy fűféle, így könnyen okozhat tüneteket a házi gyepeken is. Rendszertanilag a lisztharmat típusú/kazmotéciumos gombák közé tartozik. A levélen a tipikus lisztharmat tüneteket lehet megfigyelni. Fehér gomba szövedék jelenik meg a levélen, amelyben később kialakulnak az áttelelő képletek, a kazmotíciumok.
A fertőzés előrehaladtával ez a fehér gomba szövedék a teljes levelet beboríthatja, és ezáltal pedig a fű elhal. Fertőzési forrás lehet, ha a fertőzött füvet lekaszáljuk, és ott hagyjuk a területen. Az áttelelő képleteik késő tavasszal alakulnak ki. Több módon képes átvészelni a téli időszakot. Ha a telek enyhék, ami valljuk be az elmúlt jó néhány évben jellemző, akkor a gombafonalával vagy más néven micéliuma segítségével marad életben.
Ha a tél kemény, akkor az áttelelő képleteivel vészeli át a nehéz időszakot. A kialakulásához nagyban hozzá járul a meleg és ezzel együtt a magas páratartalom és a fény. Ez a legtöbb lisztharmat típusú gombánál ritka, azonban itt nagyon fontos tényező. Ezeken felül még a sűrű, laza szövetű állomány is hajlamosító faktor lehet.
Védekezés: A lekaszált füvet el kell távolítani a területről, vagy fűnyírás során tartályba gyűjteni. A korábban is hangsúlyozott harmonikus tápanyag ellátás és a Nitrogén túltrágyázás mellőzése. A túlöntözés kerülése, és a páratartalom csökkentése. Fűszaggatás elvégzése, hogy egy kicsit ritkítsa az állományt és ezzel légátjárhatóbb lesz a felület. Ha pedig gombaölőszeres kezelésre szorul az állomány, akkor sokkal egyszerűbb rögtön felszívódó készítményeket alkalmazni, mivel mire kialakul a fertőzés, a vegetációs időben vagyunk és ilyenkor a növények nagyon gyorsan nőnek.
Növényvédőszerek: Fludioxonil, Ciprodinil- Switch 62,5 WG; Penkonazol- Topas 100 EC; Azoxistrobin- Amistar
Helmintohospóriumos megbetegedések- Pyrenophora spp.
A gabonafélék között egy évről évre előforduló komoly betegség. Ahogy az előző kórokozónál úgy itt is meg jelenhet fűféléken a betegség, de az elsődleges tápnövénye az árpa. Rendszertanilag mindegyik a pszeudotéciumos gombák közé sorolható. Ezeket a levélfoltosságokat sok kórokozó okozhatja, de a legfontosabbak közülük, fahéjbarna foltosság (Pyrenophora tritici-repens); a levélcsíkoltság (Pyrenophora graminea); a hálózatos levélfoltosság (Pyrenophora teres) és a barna levélfoltosság (Cochliobolus sativus).
A kórokozók rendszertanilag a pszeudotéciumos gombák közé tartoznak A levélen először apró fekete szegélyű barna foltok jelennek meg, amelyek később egyre nagyobbak lesznek. Később a foltok megsárgulnak és a fertőzött rész teljesen elhal. A gyepen lyukak keletkeznek. A fertőzött maradványokban képes áttelelni és tovább fertőzni, viszont sokszor az is előfordul, hogy a gabonaszemeken is már ott van a gomba. Azonban utóbbi elsősorban a gabonatermesztés esetén fontos.
Először csak kisebb foltokban fog jelentkezni, de később ezek a fertőzött foltok egyre nagyobbak lesznek. Nagyon sokszor a kitartó képlete által termelt spórák, amelyek elindítják a fertőzést. Viszont ezek a spórák igen nehezek és éppen ezért csak nehezen képesek terjedni. Ez a tulajdonsága, pedig nagyban megnehezíti, hogy a teljes állományra kiterjedjen a betegség. Általában a hidegebb időszakban (15-25°C között) képesek fertőzni. A magas páratartalom ahogy az előző esetben is, nagy hajlamosító tényező lehet.
Védekezés: megegyezik a lisztharmat ellen alkalmazott módszerekkel.
Dollárfoltosság- Sclerotinia homoeocarpa
A fűféléken előforduló komoly betegség, de jelentősége kisebb, mint a korábban említetteknek. A kórokozónak az első leírása 1937-ben történt az Egyesült királyságban. Mára azonban az egész világon elterjedt gyakori betegsége a gyepeknek. A betegséget elég könnyű felismerni mert először apró, maximum 5 cm-es nagyságú foltok keletkeznek a gyepen. Majd ezek a foltok az idő előrehaladtával egyre nagyobbak lesznek és végül összeolvadnak.
Az egyes fűszálakon foltokat találunk, amelyek általában vöröses barna folttal rendelkeznek. Később ezeken is megjelenhet a fehér, vattaszerű penészgyep. Ahogy előtte számos korábbi növényvédelemmel kapcsolatos cikkben említve volt, a gombanemzetség tagjai talajban képesek áttelelni a kitartóképletük segítségével. Ezt a kitartó képletet a szkleróciumnak nevezik. Mivel talajból képes fertőzni, így, ha a kórokozó már jelen van a talajban a védekezés nagyon nehéz ellene. Továbbá a fertőzött és a területen maradt növényi maradványok segítségével is képes fennmaradni.
A többi fajától az is megkülönbözteti ezt a kórokozót, hogy már alacsonyabb hőmérsékleten fertőz, mivel a hőoptimuma 15-30 °C közé tehető. A gomba a száraz talajt kedveli elsősorban.
Védekezés: A megelőzésre kell helyezni a hangsúlyt, mert a kialakult betegséget már nagyon nehéz kordában tartani. Az öntözést úgy kell elvégezni, hogy a talaj is kellően átnedvesedjen és a víz eljusson a talaj mélyebb rétegeibe. A sokszor említett gyepszellőztetésnek itt is nagyon fontos szerepe van, mert ha nem olyan dús az állomány akkor nem lesz olyan magas a pártartalom sem. A levélfelület nedvességét csökkenteni kell, és megfelelő mennyiségű nitrogén műtrágyát kell kijuttatni, hogy a növény kellően erős legyen. Ha ezeket betartjuk növényvédőszerek használatára nincs is szükség.
Megmutatom, hogy néz ki a gyakorlatban a gyepszellőztetés
Ez alkalommal is kiemelném, hogy nem ez az összes betegsége, csak a legfontosabbak, amik jelenleg hazánkban a gyepeket károsítják. Korábban gyakran előforduló betegség volt a hópenész, ami elsősorban hóolvadás után alakult ki. De ma már gyakorlatilag egyáltalán nem, vagy csak alig esik hó, így ennek a betegségnek a kialakulása nagyban csökkent.
Betegség komplexként jelentkezhet gyepeken, a Pítium, a Rizoktónia és a Fuzárium. Ez a három kórokozó okozza a palántáknál, a palántadőlésre elkeresztelt betegséget. Ez gyepen is előfordulhat és ugyanolyan tüneteket okozhat, mint a palántadőlés esetén. Viszont, ha a talajban nincsenek meg ezek a gombák akkor nem kell tartani a fertőzéstől. A betegség elég szórványosan jelentkezik, valamint a komoly fuzáriumos fertőzéstől, a gabonafélékkel ellentétben, itt azért nem kell számítani, mert nem jut el addig a növény, hogy kalászt neveljen.
Végezetül kiemelnék egy fontos dolgot a védekezésnél. Bár majdnem minden gombás betegségnél kiemeltem, az agrotechnikai műveleteket, azonban ezeknek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A helyesen elvégzett öntözés, a megfelelő mennyiségű műtrágya kijuttatása, a rendszeresen elvégzett fűnyírás és a rendszeres gyepszellőztetés gyakorlatilag nullára képesek csökkenteni a fertőzési veszélyt. A megfelelő öntözés alatt arra gondolok, hogy a rendszeresen egy kicsit kevesebb mennyiséget kell kijuttatni, nem pedig ritkán egy óriásit. A fűnek 15 °C-tól felfelé haladva folyamatosan kell növelni a vízmennyiségét.
Ilyenkor még elég hetente egyszer 2-3 mm-t kijuttatni, azonban a hőmérséklet növekedésével ez a mennyiség növekszik. 35 °C felett például már több mint 8 mm vizet kell kijuttatni és 2-3 naponta szükséges az öntözés. A tápanyagok közül pedig a nitrogén a legfontosabb. Ugyanis ez az elem felel a növénynek a vegetatív növekedéséért. A megfelelően egészséges állomány eléréséhez szükséges a műtrágyás kezelés és érdemes az öntözéssel összehangolni, mert a műtrágyának bemosó csapadékra van szüksége.
Akit a gyepeknek a tápanyag ellátása és vízigénye részletesebben érdekelne annak itt egy link, ahol nagyon részletes információkat találhat róla.
Gyomirtás - hogy lesz szép a pázsit?
Ahhoz, hogy esztétikus, egységes pázsittal rendelkezzünk elengedhetetlen a gyomirtás. Sajnos rengeteg gyomnövény tudja elcsúfítani a gyepünket, amik ellen a védekezés nagyon sokszor nehézkes. Ez nem arra vonatkozik, ha az egyöntetű felületen esetleg kétszikű gyomok jelentkeznek, mert azok ellen a védekezés elég egyszerű, de a védekezésről egy kicsit később teszek említést.
Az igazán nagy kihívás, ha egyszikű kultúrnövényből kell eltávolítani az egyszikű gyomnövényt. Mivel napestig lehetne sorolni a gyomnövényeket, amik akár pázsiton is megjelenhetnek, így igyekszem a legfontosabb egyszikű és kétszikű gyomoknak az ismertetésére szorítkozni és az ezek elleni védekezés bemutatására.
Legfontosabb egyszikű gyomok
Nagy széltippan - Apera spica venti
Ez egy ősszel és tavasszal egyaránt megjelenő magról kelő egyszikű gyomnövény, viszont elsősorban ősszel csírázik. Rendszertanilag a fűfélék (Poaceae) családjába tartozik, termése szemtermés. A levelei egyenletesen keskenyednek a csúcsuk felé, a színi részük és a szélük egyaránt érdes. Virágzata laza szerkezetű és a fejlődés későbbi szakaszában pedig a végük lilás lesz. Képes elég magasra megnőni, ha nem figyelünk rá oda.
Gyepeken szórványosan fordulhat elő, de nem az az igazán meghatározó jelentőségű gyomnövény A csíra növény levele enyhén bordázott, és ritkán szőrös. A fonáki része kopasz, fénytelen vagy enyhén fényes. A levéllemez tövénél lévő hártyás függelék hosszú, mélyen rojtos, fehér vagy zöldesfehér színű. A növény nyár elején virágzik.
Héla zab - Avena fatua
Ez egy elsősorban tavasszal megjelenő szintén magról kelő egyszikű gyomnövény. Rendszertanilag a fűfélék (Poaceae) családjába tartozik, termése szemtermés. A kifejlett növény szára vastag, levelei nagyok, szélesek, kékesszürke színnel. A levélszél főleg a levélalap felé enyhén fésűzött. Az első levelek az óramutató járásával ellentétesen csavarodnak. Virágzata laza, és általában virágai hármasával állnak, úgynevezett bugavirágzata van.
Házikertekben elszórva előfordulhat, de nem egy nagy jelentőségű gyomnövény. A legnagyobb károkat ültetvényben okozza. A friss ültetvényekben gyakorlatilag azonnal megjelenik, de 2-3 évi művelés után el is tűnik. Szintén magasra tud megnőni, ha nem kezeljük időben. Tavasszal, április első harmadában csírázik. Ahogy említettem a fiatal első levél balra csavarodik. A levél színe és fonákja is csupasz. A fiatal levelek gyakran pillások.
Réti csillagpázsit - Cynodon dactilon
Évelő egyszikű gyomnövény. Rendszertanilag a fűfélék (Poaceae) családjába tartozik, termése szemtermés. A növény alapvetően a földön kúszik és csak a virágzata emelkedik ki. Levelei rövidek és kemény tapintásúak, a levélalap szintén pillás szőrű. A virágzata füzéres ernyő. A füzérek oldalról nyomottak és egyesével állnak. A füzérkék ibolyás színűek és a virágaik aprók. Nem nő magasra, viszont ez egy rendszeresen előforduló és nehezen leküzdhető gyomnövény.
A gyepeken előforduló gyomirtás egyik alapját kell képeznie. Gyorsan szaporodik, hála az áttelelő képletének, a taracknak. Ebből gyakorlatilag bárhol és bármikor képes legyökerezni és virágozni. A csírázáskor a levél fonalas, 10-12 mm-es hosszúságú, először világos- majd később sötétzöld. A levél erek vékonyan sertézettek. A fiatal növény lapos és korán bokrosodik. A levéllemez vékonyan bordázott és a középér jelentős. Ilyenkor a levél még puha, kopasz, de a színen egy enyhe szőrözöttség előfordulhat.
Tarackbúza - Agropyron repens
Az előzőhöz hasonlóan ez is egy évelő egyszikű gyomnövény. Rendszertanilag a fűfélék (Poaceae) családjába tartozik, termése szemtermés. A kifejlett növény középmagas, élénkzöld színű. A levél fiatalon szőrös, később kopaszodik és kékeszöld színű. Füzérvirágzata van, ahol a tengely csomóin egyesével találhatók meg a füzérkék.
Ez egy másik olyan gyomnövény, amely nagyon gyakran előfordul és nehezen leküzdhető. A csírázáskor az első levél keskeny, mindkét oldalán enyhén szőrözött. A későbbi levelek először kisebbek, majd pedig nagyobbak lesznek az elsőnél. A középső ér sokkal hangsúlyosabb, mint a többi oldalér. A tavaszi fiatal növények mindig a tarackból hajtanak. A levéllemez finoman bordázott, általában kopasz és csavarodó. A levéllemez alapja általában világos, fehéres színű, rajta egy karomszerű nyúlvánnyal.
Közönséges kakaslábfű - Echinochola crus gali
Egy magról kelő egyszikű gyomnövény. Rendszertanilag a fűfélék (Poaceae) családjába tartozik, termése szemtermés. Képes magasra is megnőni, alul letérdelő legyökeresedő szárú, bokrosodó növény. A szártő lapított, és sokszor enyhén pirosas színű. A levelek szélesek, hosszúak és a szélük igen éles. A főér az alapjánál mindig enyhe pirosas színnel rendelkezik. Virágzatuk apró. Ez szintén egy rendkívül veszélyes és nehezen leküzdhető gyomfajunk.
A pázsitok gyomtalanítása során erre is nagy figyelmet kell fordítani. Gyakorlatilag az ország egész területén, bárhol előfordulhat. Késő tavasszal csírázik és a csíranövény levele még kopasz. A főér ekkor még fehér, levéllemez széle hullámos. A levélhüvely ilyenkor még felül nyitott.
Pirók ujjasmuhar - Digitaria sanguinalis
Ez is egy magról kelő egyszikű gyomnövényfaj. Rendszertanilag a fűfélék (Poaceae) családjába tartozik, termése szemtermés. Lekönyökölő és legyökerező szárú, erősen bokrosodó növény. A levele hosszú és szőrözött, viszonylag szélesek zöldek, vagy pirosas ibolyás színűek. Az erős hőstressz hatására ez az ibolyás elszíneződés fokozódik. A virágzata füzéres és soha nem egy pontból ágaznak el.
Az egyes füzérkék egyvirágúak rövid nyelűek és párosával állnak. Gyakran előfordul, de nem okoz túl nagy problémát és nem is nehezen leküzdhető. A növény késő tavasszal csírázik, és a fiatal levelek még mindkét oldalukon finoman szőrözöttek. Ezek a levelek gyakran egy kicsit pirosas árnyalatúak és a főér is pirosas. A levél viszonylag széles és rövid, míg a nyelvecske része rövid és levágott végű.
Fenyér cirok - Sorghum halapense
Egy egyszikű évelő gyomnövény, amely újabban a nagy melegek miatt egyre komolyabb problémát okoz. Rendszertanilag a fűfélék (Poaceae) családjába tartozik, termése szemtermés. A kifejlett növény magas, tarackos és erőteljes növekedésű. Leveleik hosszúak, szálasok, és a 1-2 cm szélesek. A főér szinte mindig feltűnően széles, fehér, a szára kopasz és gyakran kipirosodó.
Virágzata nagy, erősen oldalra elágazik. Az ágak örvösen felfelé állnak. Gyepfélék gyomirtásánál ez sem az gyomnövény faj, amely olyan nagyon komoly gondot tud okozni. Persze szórványosan előfordulhat, de a potens kárt inkább ültetvényben fogja okozni. Ami mára veszélyessé teszi, hogy a totális gyomirtószerre, vagyis a glifozátra már erős toleranciát, adott esetekben pedig rezisztenciát mutat. A csíranövény általában tavasszal kel ki. Az első levele hosszúkás és kopasz, a nyelvecske vöröses lilás színű. Ezzel szemben a második levél keskenyebb és sokkal felfelé állóbb.
Gyomnövények elleni készítményeket, azokon belül az egyszikűirtókat itt tekintheti meg.
Legfontosabb kétszikű gyomnövények
Piros Árvacsalán - Lamium purpureum
Ez egy egyéves fejlődésű, magról kelő kétszikű gyomnövény. Rendszertanilag az ajakos virágúak (Lamiaceae) családjába tartozik, termése makkocska. A négyszögletes szára enyhén pirosas, tőből magasra nő és a szára kopasz. A levelek tojásdad alakúak, és csipkés szélűek. A felső levelek rövid nyelűek és fűrészfogasak. Az alsó, úgynevezett murvalevelek pirosok. rendszerint tavasszal csírázik és virágzik és elég kellemetlen szagú. Egy gyakran feltűnő sötétrózsaszín virágú gyomnövény.
A sziklevelei lekerekített, vállukon kerekded kicsípéssel. A szín puhán szőrözött, míg a fonák szinte teljesen kopasz. Az erek elég jól kivehetők még a fonáki részen is. A levélnyél hosszú és szőrözött általában tavasz elején kel ki.
Pásztortáska - Capsella bursa-pastoris
Ez is egy egyéves fejlődésű magról kelő kétszikű gyomnövény. Rendszertanilag a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családba tartozik, termése becőke. A kifejlett növény tőrózsás és nem nő magasra. Leveleinek az alakja igen változatos lehet. Fehér virágai hosszúak, megnyúlt fürteben állnak. Bár általában tavasztól csírázik, egész évben nagy mennyiségben jelen lehet, ha a talaj kellően nedves.
A csíranövény sziklevelei általában oválisok, csúcsuk tompa. Az első levelek kicsik, hosszúkásak, rövid ovális kerületűek. A levelek enyhén kicsípettek és erőteljesen tagoltak és finoman szőrözöttek. Biztos vagyok benne, hogy ez az a gyomnövény, amit gyakorlatilag bárki bármikor képes felismerni, mert annyira jellegzetes. Mindig tavasz elején csírázik.
Gyermekláncfű - Taraxacum officinale
Ez egy évelő kétszikű gyomnövény. Rendszertanilag a fészkes virágzatúak (Asteraceae) családjába tartozik termése kaszattermés. A növény a jellegzetese karógyökeréből képes minden évben megújulni. A szárat a tőlevél rózsából fejleszti, levelei visszás tojásdadok vagy lándzsások. A száron egy virág vagy ha úgy tetszik fészek található. Virágai jellegzetesen sárgák. Ez a másik olyan gyomnövény, amit biztosra veszem, hogy minden kedves olvasó álmából felébresztve megismer.
Egy igen jellegzetes növény és a gyepek, valamint házikertek gyakori hívatlan vendége. Azonban ennek a növénynek a kiirtása rendkívül nehéz a vastag karógyökere miatt. A szikleveleik elliptikusak, csúcsukon lekerekítettek, alul hosszúak és a nyelük felé keskenyednek. Az első levél ovális vagy fordított tojásdad alakúak. A levéllemez szélén a levélváll felé irányuló fogak vannak. Ahogy a kifejlett növény, úgy a csíranövény is tejnedvet tartalmaz.
Tyúkhúr - Stellaria media
A pásztortáskához hasonlóan ő is egy egyéves fejlődésű magról kelő kétszikű gyomnövény. rendszertanilag a szegfűfélék (Caryophyllaceae) családjába tartozik, termése toktermés. Alacsony vagy közepes méretű gyomnövény, amely erősen elágazik. Hengeres szára néha szőrös, levelei tojásdadok, viszonylag aprók, puhák és kopaszok. A fehér virágaik általában levéltövében vannak. Ez is egy elég gyakran előforduló gyom, de szerencsére nagyon könnyű kezelni és ez az, ami pont azon a határon mozog, hogy nem feltétlenül káros. Sőt, mivel elterül a talajon, olykor még előnyös is, hogy nedvesen tartja azt, például az ültetvényekben.
Amelyik Kedves Olvasónak esetleg van otthon tengerimalaca, az ezt nyugodtan adhatja neki, mert kimondottan szereti. A csíranövény esetében a sziklevelek lándzsásak, hegyes a csúcsuk és hosszú nyelűek. A levél élénk zöld és vékony. A levelek állása átellenes. Szikleveleken apró csillagszőrök találhatók. A lomblevelek ritkásan álló hosszabb szőrökkel borított, tavasz elején kel ki.
Fehér libatop - Chenopodium album
Ez is egyéves fejlődésű kétszikű gyomnövény. Rendszertanilag a libatop félék (Chenopodaceae) családjába tartoznak, termésük egymagvú makktermés. A szára felálló és elég magasra képes megnőni. Levelei hosszú nyelűek, ékvállúak, hegyesek, háromszög alakúak. Leveleik épphogy karéjosok és egyenetlenül fogazottak. A levél fonákján erős fehéres bevonat található. A virágzat tömött gomolyos fürtvirágzat.
Ez is elég gyakran előfordul a pázsitokon, de a korábbihoz hasonlóan nem túl nehéz elbánni vele. A csíranövény esetén az apró szár vöröses színű. A levelek lándzsásak, tompa csúcsúak. A levelek a szárfelé hamar karcsúsodnak. A fiatal levelek színe matt, a fonák intenzíven szőrös és lilás árnyalatú, amelyek később megfakulnak. A levelek általában egymással szemben, ritkán szórtan helyezkednek el, tavasz végén nyár elején csíráznak.
Útifűfélék – Plantaginaceae család, Plantago spp.
Ebbe a csoportba három fontos gyomnövény faj is a lándzsás útifű (Plantago lanceolata), a nagy útifű (Plantago major) és a réti útifű (Plantago media) tartozik. Mind a három növény évelő és általában nyár közepe vége felé virágoznak. Azonban a tőlevélrózsáikat már tavasz közepén meg lehet figyelni. Rendszertanilag az útifűfélék (Plantaginaceae) családba tartoznak és termésük toktermés.
Kinézetükben az egyetlen különbség a levelük formája és alakja. A lándzsás útifű, ahogy a neve is mutatja, a levelei lándzsásak és hosszúkásak. A nagylevelűnek a leveleik kerekdedek és nagyok, egy jól kivehető gyors keskenyedéssel a levélvállnál. A réti útifű esetében egy ovális levélalakot lehet megfigyelni, amely egyenletesen keskenyedik a levélváll felé. Virágzatuk hengeres füzér virágzat. A csíranövényeik pedig szinte teljesen ugyanígy néznek ki. Ez a növény is olyan, hogy nem feltétlenül tartják gyomnövényként számon, mert egy jól hasznosítható gyógynövény is.
Gyomnövények elleni készítményeket, azokon belül az kétszikűirtókat itt tekintheti meg.
Gyomirtási módszerek
Feltételezem feltűnt a mélyen tisztelt olvasónak, hogy a gyomnövénynek estén, ahova lehetett oda a még apró növekedésű és sokszor még csak szikleveles állapotban lévő képeket tettem. Ennek egy oka van, hogy az ilyen állapotban lévő gyomnövényeket a legegyszerűbb elkapni, illetve ekkor a legérzékenyebbek a gyomirtó szerekre. Bár ilyenkor nagyon nehéz még pontosan fajra megállapítani, hogy pontosan milyen gyomnövényről beszélünk. De szerencsére azt könnyen meg lehet mondani, hogy az egyszikű, vagy kétszikű-e a növény.
A legegyszerűbb gyomirtási módszer a telepítés előtti. A gyomoknak van egy olyan kellemetlen tulajdonsága, hogy talajban lévő vizet és tápanyagokat jobban hasznosítják. Azonban ez számunkra itt előny lehet. Mielőtt füvesítünk érdemes megnézni, hogy a talajból milyen gyomok kelnek ki. Bár így egy kicsit megkésik a füvesítés, de ha így teszünk, akkor láthatjuk, hogy milyen gyomok fordulnak elő a területünkön és egy totális gyomirtó szeres kezeléssel egy időre meg is oldottuk a gondot.
Kereskedelmi forgalomban, ami totális gyomirtó szer, a glifozát hatóanyagú készítmény, például Armo SL vagy a Total.
Egy másik könnyű módszer a rendszeres fűnyírás ugyanis ezzel is szépen karban tartható a gyomok mennyisége. Amennyiben már a terület füvesítve van vagy gyepszőnyeg van letéve, és azon jelentek meg a gyomok akkor sincs ok az aggodalomra. A legtöbb kétszikű gyomot gyakorlatilag veszély nélkül el tudjuk pusztítani. Erre van két kitűnő gyomírtószer, ami a Dicophar és Pázsitmester nevekre hallgatnak. A Dicophar hatóanyagai a 2,4-D; Dikamba MCPP és MCPA. A Pázsitmester hatóanyagai egy hatóanyag kivételével ugyanazok, mint a Pázsitmesternek mert ugyanazok, itt a hatóanyagok 2,4-D; dikamba MCPP-P és MCPA.
Ezek azért nagyon hasznosak, mert kifejezetten kétszikű gyomok ellen hatásosak és nagyon jó eredményt mutatnak. A magról kelőket és az évelőket egyaránt elpusztítja. Viszont szeretném minden kedves olvasónak felhívni a figyelmét ennek a vegyszernek a kockázatára. Ugyanis ezek a hatóanyagok, úgynevezett hormonhatású készítmények. Ez azt jelenti, hogy a növény által termelt hormont mesterségesen állították elő és ez van a készítményben is. hiába kifejezetten kétszikű specialista, ha az ember rosszul számolja ki az oldat töménységét, akkor meg van rá az esély, hogy a pázsitunk is károsodhat.
Így érdemes mindig betartani a vegyszer hátulján feltüntetett keverési arányt. A permetezéssel érdemes várni addig amíg a gyom már elég jól látszik és egy ujjnyi magas már.
A legnehezebb feladat, ahogy korábban is említettem, ha egyszikű kultúrából kell eltávolítani egyszikű gyomnövényt. Ilyenkor ugyanis speciális készítményeket kell alkalmazni, amelyek az egyszikűekből álló gyepünkből a számunkra nem kívánatos egyszikű gyomnövényeket eltávolítják. A magról kelő egyszikű gyomokat még viszonylag könnyű megfogni. Erre egy kimondottan jó (I. forgalmazási kategóriájú) készítmény a Puma-Extra, aminek a hatóanyaga mefenpir-dietil és fenoxiprop-P. A nagy széltippan és a közönséges kakaslábfű ellen ez a legjobb választás.
Az évelő egyszikűek ellen az egyik legjobb készítmény halaoxifop-P hatóanyaggal rendelkező Peranal. Szerencsére hatása van a magról kelő gyomok ellen is. Azonban ezek a szerek rendkívül veszélyes készítmények. Éppen ezért szeretném nyomatékosítani, hogy az összes speciális egyszikűek ellen ható készítmény I. forgalmi kategóriába esik. Ez azt jelenti, hogy csak és kizárólag növényorvosi vénnyel beszerezhetők és használhatók.
Mágori Tibor kertészmérnökkel való beszélgetésem a klímaváltozás és a gyepek kapcsolatáról
A pázsit kártevői és az ellenük való védekezés stratégiája
Számos kultúrától eltérően itt a kártevők okozzák a legkisebb problémát. Viszont nem szabad elmenni egy két kártevő mellett szó nélkül. A legjelentősebbek a terrikol (talajlakó) kártevők, köztük a cserebogár pajorok, a mocskos pajor és a lótücsök. Ezek ellen a legjobb védekezés, ha a füvesítés előtt a területet megműveljük, mondjuk egy rotációs kapával, mert azzal szépen elpusztítható a nagy részük.
Ha már károsít a friss gyepen akkor sincsen gond mert például a Nemestar nevezetű készítménnyel jól tudunk ellenük védekezni. Ez egy biológiai növényvédőszer és egy fonálféreg fajt, a Stenernema carpocapse-t tartalmazza. Ugyan kicsit lassú a hatása, de jól működik. Viszont csak a mocskos pajorra és a lótücsökre van hatása. A cserebogarak ellen csak a füvesítés előtti talajművelés segít.
A lótücsök ellen egy kiváló házi módszer is bevethető, amit ebben a videóben tekinthet meg:
Azonban szeretnék megnyugtatni minden kerttulajdonost, hogy elég kis problémát okoznak. Tőlük a zöldségnövényeink és a fásszárú növényeink nagyobb veszélyben vannak. Megjelenhetnek még a hangyák, de azok sokkal inkább csak esztétikai gondot okoznak semmint komoly pusztulást. Illetve a vakond tud még sok kellemetlenséget okozni.
Ha telepítés előtt állunk és úgy döntöttünk gyepszőnyeget alkalmazunk, akkor az alá érdemes vakondhálót tenni, mert így nem tud a felszínre fúrni. Amennyiben pedig a füvet magról vetjük, úgy sajnos nem nagyon lehet ellene tenni semmit. Ami működhet, hogy betemetjük a járatait.
Amennyiben tudjuk, hogy talajunk erősen fertőzött talajlakó kártevőkkel mint a pajorok, drótférgek stb, javasolt még betelepítés vagy ültetés előtt talajfertőtlenítő szereket alkalmazni. Illetve nem elhanyagolható a későbbiekben sem a gyomlálás vagy a gyomirtószerek alkalmazása, hiszen az évelő gyomnövények is segíthetik a talajlakó kártevők terjedését.
Remélem, talált hasznos információt cikkemben - amennyiben igen, kérem nyomjon egy Tetsziket, hogy tudjam, van értelme ilyen anyagokat készíteni.
