'Gönci magyar kajszi' rezisztens kajszibarackfa

Származás: Brózik Sándor a ’Magyar kajszi’ fajtakör javított, a felvidéki termőtájban elterjedt helyi változataként szelektálta az 1950-es években. A nevét adó településen szinte kizárólag ezt a fajtát ültetik.

Hajtásrendszer: fája középerős növekedésű, ágai felállóak, az ágvégek enyhén csüngők, koronája félgömb alakú, a ’Magyar kajsziénál’ zömökebb, ágrendszere sűrűbb, a hosszú vesszőkön nagyobb arányban hoz virágot. Levele sötétzöld, csak enyhén kanalasodik vagy kiterült, széle duplán és tompán fogazott. 

Termőképesség: korán termőre fordul, rendszeresen és bőven terem. Öntermékeny, jó pollenadója más fajtáknak.

Gyümölcs: július közepén-végén érik, középnagy 45-55 g, gömbölyű, oldalról enyhén lapított, tompa kúp alakú. Héja enyhén molyhos, narancssárga alapszínű, a Nap érte részeken kárminpiros színnel bemosódott, tetszetős. Húsa félkemény, narancssárga, lédús, rostos. A legfinomabb fajták között tartják számon, ennek oka a kellemesen édes, zamatos íz. Magvaváló, magbele édes.

Friss fogyasztásra és konyhai feldolgozásra (lekvár, befőtt, gyümölcslé) egyaránt kiválóan alkalmas.

Talajigény: a talaj szerkezetére kényes, gyökérzete sok levegőt kíván, a mélyrétegű, laza, jó víz- és levegőgazdálkodású, humuszban- és tápanyagban gazdag, könnyen felmelegedő, enyhén meszes vagy semleges kémhatású talaj ideális a számára.

Fény- és hőigény: nagy, napos, meleg, szélvédett helyet kíván. A téli jelentős hőmérséklet ingadozások a vesszőkön és az ágakon idézhetnek elő fagyást. Mivel a mélynyugalmi állapota korábban befejeződik, enyhe januári idő esetén hamar beindul a nedvkeringés, a rügyek duzzadni kezdenek, ezért a késői fagyok a virág kezdeményeket károsíthatják.

Vízigény: közepes. A szárazságot viszonylag jól tűri, de évi 700-800 mm egyenletes eloszlású csapadékmennyiséget kíván. A termésérés előtti vízhiány a gyümölcs elaprózódását, hullását okozhatja, az őszi pedig a termőrügyek kifejlődését befolyásolja negatívan, ezért a fiatal fákat hetente 2-3 alkalommal, míg az idősebbeket hetente egy alkalommal bőségesen öntözzük.

Gondozás: telepítésnél vegyük figyelembe, hogy fény- és melegigényes, ezért ne ültessük olyan helyre, ahol más fákkal leárnyékolnák egymást és ahol erős szélmozgásnak kitett. Ültetés előtt a talajt mélyen munkáljuk meg, juttassunk ki szerves anyagot, ha szükséges fadarálékot is használjunk.

Fiatal korában igen fontos a gondos alakító metszés, míg a későbbiekben a termőrészek nevelésére való ösztönzés. Pirosbimbós állapotban vagy termésbetakarítás után végezzük metszését. A vázág végén hagyjuk meg a termővesszőket- és gallyakat, azok konkurenseit távolítsuk el. A korona felső részét erőteljesebben formázhatjuk, itt a leggyorsabb a megújulás. Metszés után a nagyobb felületű metszési éleket sebkezelővel védjük a fertőzésektől. A metszésnél használt szerszámokat rendszeresen fertőtlenítsük.

Téli lemosó permetezése rügyfakadás előtt, január-februárban - esetleg március elején -, száraz időben történjen. Az őszi lemosó permetezés ideje lombhullás után, fagymentes időben. Amennyiben kártevő vagy kórokozó ütné fel a fejét, növényvédőszeres kezelés alkalmazható betegség specifikusan áprilistól-júliusig.

Gutaütésre a 'Magyar kajszihoz' képest kevésbé fogékony, moníliával szembeni rezisztenciája jó.

Ültetési idő: a szabadgyökerű gyümölcsfa március-áprilisban, valamint október-novemberben, a konténeres márciustól novemberig, ill. ha nem fagyott a talaj, akár télen is ültethető.

Alany: a mirabolánra (Prunus cerasifera) oltott fa erős vagy igen erős növekedésű, korábban termőre fordul és bőven terem. Nagyon köves és nagyon száraz talajok kivételével mindenütt jól megél, sőt a nyirkos, mélyrétegű, kötött talajokat, a magas talajvizet és az átmeneti vízborítottságot is tűri, de vegetációs ideje meghosszabbodik, a hajtások rosszul érnek be.

Vadkajszi (Armeniaca vulgaris) alanyon a fa erős vagy igen erős növekedésű, kiegyenlítetten terem. A könnyű, jó vízgazdálkodású, mélyrétegű, semleges vagy enyhén meszes talajokon érzi jól magát. Kötött, agyagos, nedves vagy nagy sótartalmú talajokra nem való, a szárazságot a többi alanynál jobban tűri, a meleg, száraz, alföldi homokos talajokra is kiváló.

A Saint Julien GF 655/2 kökényszilva (Prunus insititia) alany esetén a ráoltott fa növekedési erélye mérséklődik, korán termőre fordul és gazdagon terem. Talajra nem érzékeny, a nehéz, nyirkos talajokra kiváló, de elviseli a száraz, meszes viszonyokat is. Az újratelepítést jól tolerálja, gyökérgolyvára rezisztens.

Fontos tudni!

Kifejlett magasság: 5-6 m
Sor- és tőtávolság: 6x6 m
Termésérés: július közepe-vége
Fény- és hőigény: nagy
Vízigény: közepes

Termés felhasználhatósága: friss fogyasztás, konyhai feldolgozás

Védett tartalom

Öntermékeny fajta, porzópár nem szükséges.