Termékek Menü
0

Nincs kolbászból a kerítés, de azért meg lehet enni

A jólét és a gazdagság szimbóluma a címbelikolbászból készült kerítés, ami azért a gyakorlatban már nem annyira tűnik jó ötletnek, hiszen ki akarná, hogy zsírtól csepegő birtokhatárolója legyen, ami könnyen átvágható egy bugylibicskával, ráadásul a környék összes kutyája is abból falatozna? Persze félre a viccel, a valóságban senki nem szeretne kolbászkerítést, ám a mondás egy érdekes, sőt izgalmas kérdést vet fel, lehet-e ehető kerítésünk? Mielőtt elhessegetnénk a bizarr ideát, tudni kell, hogy sokan gondolkodnak ilyesmiben, én is gyakran kapok hasonló kérdést, persze a kolbász fel sem merül, annál inkább az ehető terméssel rendelkező sövényfélék. Így viszont már van értelme a dolognak. 

 

Természetesen az ehető kerítés gondolatának nem feltétlenül az a lényege, hogy a hagyományos vas-, vagy deszkakerítéssel szemben ez a térhatároló elem biztosítsa a család élelmezését, ez csupán egyfajta pluszszolgáltatás, maga a sövény az, ami megfontolásra alkalmas. A sövénykerítés előnyeiről már többször értekeztem, főbb vonalakban azért ajánlható, mert dekoratív, formázható, természetes hatású, ráadásul a sűrű ágrendszerű, szúrós-tüskés fajták védvonalként még a vasidomokkal, szögesdróttal is felveszik a versenyt. Ha mindehhez még társul az ehető termés, akkor egy igazán kiváló választást tudhatunk magunkénak. Lássuk akkor, hogy miből válogathatunk, ha efféle ötletet dédelgetünk.

homoktovis.jpg

A homoktövis tüskéi elrettentőek, termése viszont finom

A teljesség igénye nélkül, a praktikum oldaláról közelítve az ehető bokrok, melyek sövénynek is nevelhetőek, a következőek: a változatos somfélék, a ribiszke (piros, arany, fekete színekben) a galagonya, a homoktövis, a málna, a szeder, csipkebogyó, vagy épp a köszméte. A felsorolt fajokat kétfelé kell osztani, a tervezett funkciók mentén. Amennyiben a védelem is cél, többek közt a csipkebogyó, a homoktövis, a málna, a szeder, és a galagonya jöhetnek szóba, ha csupán ehető (és díszes) választóvonalat szeretnénk, akkor a somfélék és a ribiszke a megfelelőek. Utcafronton, vagy egymással érintkező kerteknél a védelem fontos szempont lehet, de például nyaralóknál, vagy ikerházak közös kertjeinél az egyszerű térelválasztó funkció is elegendő. Az ehető termésű sövényeknek természetesen az előnyök mellett hátrányaik is vannak. A pozitív oldalon jelentkezik, hogy ezek a fajták ehetőek, vitaminforrásként (gyógynövényként) tekinthetünk rájuk, általában a szerényebb talajokon is jól elélnek, vonzzák a madarakat (akár fészkek is kerülnek beléjük), virágosak, és a fentieknek megfelelően egyes fajták még védelmi célokra is használhatóak. Hátrány lehet, hogy a legtöbb esetben kiegészítő öntözést igényelnek, szükség lehet permetezésre, és olykor gondozásuk része a metszés, alakítás. A hátrányokat röviden úgy lehet összefoglalni, hogy míg egy hagyományos kerítés alig igényel gondozást és karbantartást, addig az élő rendszeres törődést kíván, mely ráadásul mindenképp időbe és pénzbe fog kerülni, a gyakorlatlanabbak számára pedig némi szakmai tudás megszerzését is megköveteli. A szeder és málna például csak beérett előző évi vesszőkön terem, de persze pár szezon alatt bele lehet tanulni a fenntartásába, metszésébe.
 
málna.jpg
 
A málnát mindenki szereti, igaz nevelése nem a legegyszerűbb
 
1289845594.jpg
A csipkebogyó ősszel is díszlik, ráadásul a frissen szedett bogyókból készült tea a téli hidegben aranyat ér
 
Sövényformálásra elsősorban a homoktövis és a galagonya a legjobbak, évenként kétszeri metszéssel sűrű sövényt lehet belőlük fejleszteni, mindegyik jól bírja a sanyarúbb, szárazabb körülményeket. A szeder és a csipkebogyó futtatásra is alkalmasak, a szeder alaposabb metszést és vesszőválogatást igényel, szükség esetén célszerű permetezni, elsősorban ősszel és tavasszal, a  vesszőbetegségek ellen (ezt a permetezést a málna is igényli) továbbá évközben esetleg  a tetvek ellen, és sajnos a hangyák is kedvelik a szedret. A csipkebogyó szinte megállíthatatlanul fejlődik mindenhol, a napos, meleg fekvésű területeket kedveli, tömeges virágzásra és terméshozamra képes, nagyobbrészt csak a tetvek ellen igényel védelmet, továbbá termése még ősszel is díszíti a befuttatott kerítést, vagy sövényt. A málna kicsit kilóg a sorból, mivel minden évben alapos metszést igényel, a letermett vesszőket el kell távolítani, a beért vesszőket pedig 25-40 cm magasságban kell visszametszeni, de bőséges terméssel örvendeztethet meg minket, gyorsan nő, a tüskéi miatt pedig a vegetációs időszakban sövényként is jól beválik. A ribiszke védelmi célból nem telepíthető, nem tüskés, ellenben nagyon dekoratív, a lombozata is kiemelkedő szépségű, sűrű sövénysor nevelhető belőle, hátránya, hogy könnyen felkopaszodik. Virágzása mutatós, termései pedig a zöld lombozat előtt nagyon feltűnőek, és színesek.  A köszméte (más nevein egres, vagy büszke), ugyancsak a tüskésebb növények közé tartozik, éretlenül fanyar, teljes érésben édes, lédús, színes terméssel rendelkezik, íze különleges, aki megkóstolja, általában vagy beleszeret, vagy megutálja. Az egres is a hálásan termő bogyósaink közé tartozik, ugyan a miénknél kicsit melegebb klímát szereti igazán, de nálunk is szépen teljesít. Bogyószín, és alak alapján kapható többféle változat, a világosabb, zöldes fajták a legelterjedtebbek. Sövénynek ugyanúgy nevelhető mint a ribiszke. A somfélék nagyon változatosak, alakban, színben, és ízben, ma már külön a bogyóikért szelektált változatok is hozzáférhetőek, ezek gyümölcse nagyobb, lédúsabb. Jó sövény nevelhető belőle, magas, kiválóan takar, a napos helyeket kedveli.  Az áfonya, bár több felsorolt szempontnak megfelelne, nálunk kicsit kilóg a sorból, mert a savanyú talajt szabadföldben nem igazán tudjuk biztosítani számára, esetleg konténerben, évenkénti talajcserével működhet a nevelése, ám így térhatárolóként legfeljebb a terasz köré lehet telepíteni, kerítésként biztosan nem.
 
húsos som Cornus mas.jpg
 
A húsos som is igencsak szemrevaló. És persze szájba is...
 
Az ehető sövény gondolata szerintem - és azt hiszem sokak szerint is - roppant vonzó és izgalmas, ám mielőtt belevágnánk valamelyik fajta telepítésébe, alaposan gondoljuk át a dolgot. Ha ez lenne az első élő kerítésünk, számoljunk vele, hogy mindegyiküknek igényeik vannak, némelyiknek speciális törődésre van szüksége, tehát dolgoznunk kell majd zöld térhatárolónkkal. Utcafronti ehető sövénynél azzal is kalkulálni kell (mivel a növény kifelé is teremni fog), hogy a járókelők, szomszédok, gyerekek biztosan legelészni fognak róla, akár egyfajta gyümölcsös mágnesként is funkcionál majd, így akit idegesít, hogy a portája előtt megállnak, csemegéznek, az inkább tegyen le a dologról. Az előnyöket feljebb részletesen felsoroltam, így aki ehető sövényt szeretne, talán most már könnyebben tud dönteni. Aki pedig végül valamelyik bemutatott fajta elültetése mellett teszi le a voksát, utána elmondhatja, hogy ha nem is kolbászból készült a kerítése, azért enni még lehet belőle.
 
ribiszke.jpg

A ribiszke védvonalként nem, de dekoratív határolóként jól működik

 

Képek: inneninneninneninnen, és innen.

 
Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus