Termékek Menü
0

A kert, ember nélkül

Megyeri Szabolcs
2014-01-07 14:05:34

Nem, nem valamiféle posztapokaliptikus vízió következik, bár hetekkel ezelőtt láttam egy érdekes dokumentumfilmet arról, hogy hogyan vennék át a növények az uralmat bolygónkon, ha mi egyszercsak eltűnnék, de ezúttal nem ilyesmiről lesz szó, hanem egy rövid gondolatfüzérről, melyet egy elhanyagolt kert látványa indított el, amit nemrégiben láttam. Egy kert, amit emberkéz alkotott, aztán magára hagyott, hogy pusztulásnak induljon. A kiinduló gondolat az, hogy a kert az egy kicsi, elkerített természet. Ami nem igaz.

Mert a kert az nem a természet egy darabja. Lényegében, azon kívül, hogy a kertben is növények vannak, csakúgy, mint a természetben, valójában a kertnek vajmi kevés köze van a természethez. Ha egy háborítatlan erdőbe, rétre nem teszi ember a lábát egy évig, tíz évig, száz évig... akkor a világon semmi sem fog történni, a vegetáció lélegzik, fejlődik, él magától, az ember beavatkozása nélkül. Az igazság az, hogy a kertet az ember tervezi, építi, és működteti. Még ha ez a működtetés mondjuk csak egy százalékot jelent az egészet tekintve, mert - számoljunk így - a többi kilencvenkilencet a természet teszi hozzá, a napsütéssel, az esővel, a magból kikelő növényekkel, akkor is igaz. A kertet az ember tartja fenn, és a kert ember nélkül elpusztul, összeomlik. Szemléletes példái ennek a korábbi évszázadokban épített, és mára már elhagyatottnak tűnő arborétumok (nagyjából az összes hazai) melyekben mára már csak az óriás fák jelzik, hogy itt valamikor kert volt.

dzsungel.jpg

A fenti képen látható összedőlt kertrészlet egy Pest megyei község határában lévő sok-sok tulajdonossal rendelkező hétvégi házas kertközösség volt. Az idő múlt, az idők meg változtak, a tulajdonosok eltávoztak, és az egykoron virágzó és termő kertekből (és közösségekből) mára ez maradt. Továbbra is hiszem, hogy a több százezer ember aki olyan társasházban él, aminek van kertje, illetve annak a több, mint másfél millió (tehát szinte minden magyar családnak van csatornája egy kerthez) hétvégi telektulajdonosnak fantasztikus lehetőség volna a kezében! 

A ma uralkodó fogyasztói szemléletmód első kérdése a kerttel kapcsolatban valószínűleg az, hogy egy kert művelése rövid távon anyagilag megéri-e? A válasz valószínűleg nem. A kert kiadásokkal jár, befektetett forintokat és munkaórákat kíván, és az esetek többségében az aprócska, hobbicélból működtetett konyhakertek is csak sikerélményt adnak a kevéske termény mellé, spórolási lehetőséget nemigen. Anélkül, hogy Coelho kenyerét akarnám elvenni, és misztikus magasságokat érintenék, arra viszont egyértelműen igennel tudunk válaszolni tapasztalataink alapján, hogy a kert, és a kertben való élet, az ott eltöltött idő segít magunkat az emberi léptékhez visszarántani, és ez hosszútávon - anyagilag is - minden szempontból jövedelmező a kerti életmódot folytatóknak. Ugyan most éppen tél van, a kerti teendők sora igen rövid (talán épp ezért értem rá én is kertfilozofálni), de pár hűvös hét után visszatér az élet a kertekbe, addig pedig el lehet azon merengeni, hogy mit is akarunk kezdeni azzal a darab természetszimulációval, amink van, legyen az egy balkonkert, vagy a családi ház mögött húzódó birtok. 

< < Vissza

Tartalomhoz tartozó címkék: blog
blog comments powered by Disqus